Add parallel Print Page Options

Hálaadás és fogadalom

116 Szeretem az URat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.

Felém fordította fülét, ezért őt hívom segítségül, amíg csak élek.

Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban vagyok.

De az ÚR nevét hívom segítségül: Ó URam, mentsd meg életemet!

Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.

Megőrzi az ÚR az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít.

Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!

Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól,

az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.

10 Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyok!

11 Kétségbeesésemben mondtam: Minden ember hazug!

12 Mit fizessek az ÚRnak a sok jóért, amit velem tett?

13 A szabadulásért fölemelem a poharat, és az ÚR nevét hirdetem.

14 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat, egész népe jelenlétében.

15 Drágának tekinti az ÚR híveinek halálát.

16 Ó, URam, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset.

17 Hálaáldozatot mutatok be neked, és az ÚR nevét hirdetem.

18 Teljesítem az ÚRnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében,

19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!