² Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

³ A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

⁴ Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁵ Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁶ Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

⁷ Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

⁸ Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁹ Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

¹⁰ Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

¹¹ Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹² Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹³ Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹⁴ Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

¹⁵ Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

¹⁶ Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁷ Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁸ És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

¹⁹ És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

²⁰ Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

²¹ Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²² Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

²³ És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²⁴ És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁵ Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

²⁶ Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁷ És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁸ És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

²⁹ Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

³⁰ Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³¹ Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³² Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

³³ Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³⁴ Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁵ És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

³⁶ És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁷ De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

³⁸ Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁹ Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

⁴⁰ Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴¹ És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴² Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

⁴³ Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴⁴ És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁵ Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

⁴⁶ Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁷ Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

⁴⁸ Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁹ Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁵⁰ Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵¹ És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵² Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

⁵³ És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵⁴ És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

⁵⁵ És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁶ De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

⁵⁷ Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁸ Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁹ Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁶⁰ És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶¹ Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

⁶² És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

⁶³ Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶⁴ Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁵ Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

⁶⁶ És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁷ Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁸ Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁹ És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

⁷⁰ És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

⁷¹ A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

⁷² És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.