Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

41 Áldott, aki törődik a szegényekkel,
    segíti a gyengéket,
mert az Örökkévaló megmenti őt
    veszedelmes időkben.
Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja,
    bőségesen meg is áldja ezen a földön,
    nem szolgáltatja ki az ellenségének.
Még ha meg is betegszik,
    felerősíti az Örökkévaló,
    akármilyen betegségből meggyógyítja.

Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem,
    gyógyítsd meg lelkemet,
    mert vétkeztem ellened!”
Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem:
    „Lássuk, mikor hal meg?
    Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
Ha meglátogat valaki,
    csak üres szavakkal vigasztal,
pletykálni gyűjt híreket,
    azután szétkürtöli.
Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem,
    rosszat gondolnak rólam:
„Biztosan vétkezett, azért beteg,
    gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
Még legjobb barátom, akiben bíztam,
    aki velem evett,
    még ő is ellenem támadt!
10 Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló!
    Segíts, hogy felkeljek,
    és megfizessek ellenségeimnek!
11 Ne engedd, hogy ártsanak nekem!
    Ebből látom, hogy szeretsz,
    és nem te küldted őket ellenem.
12 Mivel ártatlan vagyok, megtartasz,
    és jelenlétedben lakhatok örökké.

13 Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene,
    aki mindig volt, és örökké lesz!

Ámen és Ámen.

41  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!

Elhagyott beteg könyörgése

41 A karmesternek: Dávid zsoltára.

Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr.

Az Úr megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének.

Az Úr enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik.

Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak rólam: Mikor hal már meg, mikor vész ki a neve?

Aki eljön meglátogatni, hiábavalóságot beszél, szívében összegyűjt minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.

Mindazok, akik gyűlölnek, egymás közt sugdolóznak, és rosszat gondolnak rólam:

Gyógyíthatatlan betegség támadta meg, nem kel föl többé onnan, ahol fekszik!

10 Még a legjobb barátom is, akiben megbíztam, aki velem együtt evett, az is ellenem támadt.

11 De te, Uram, légy kegyelmes, segíts fel engem, hadd fizessek meg nekik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz, ha nem ujjonghat rajtam ellenségem,

13 engem pedig megtartasz, mert feddhetetlen vagyok, és színed elé állítasz örökre.

14 Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.