Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének, Dávid zsoltára.

31 Örökkévaló, hozzád menekülök,
    ne hagyd, hogy csalódjam!
    Igazságos tetteiddel ments meg!
Fordulj felém, és hallgass meg,
    szabadíts meg hamar!
Légy a Kősziklám, erős kőváram,
    védj meg engem!
Valóban, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
    Jóságodért vezess, és terelgess engem!
Kérlek, ments ki a csapdából,
    amelyet ellenségeim állítottak nekem,
    mert te vagy minden erőm forrása!
Kezedbe teszem szellemem,
    te mentesz meg engem,
    Örökkévaló, hűséges Istenem!

A hamis istenek imádóit utálom,
    én csak az Örökkévalóban bízom!
Táncolva örülök jóságodnak,
    mert látod szenvedésemet,
    és ismered bajaimat.
Tágas mezőre állítottál,
    nem engedted,
    hogy ellenségeim szorongassanak.

Segíts rajtam, Örökkévaló,
    mert bajban vagyok!
Szemem fáj a sok sírástól,
    testem-lelkem kimerült.
10 Életem bánatban ér véget,
    éveim sóhajtozással telnek.
Bűneim miatt elfogyott erőm,
    még csontjaim is kiszáradtak.
11 Ellenségeim megvetnek,
    szomszédaim lenéznek.
Még barátaim is félnek tőlem,
    ha látnak az utcán, elkerülnek.
12 Elfelejtettek az emberek,
    mintha rég meghaltam volna,
    félredobtak, mint egy törött cserépedényt.
13 Hallom, hogy suttognak rólam
    a hátam mögött,
    szörnyű dolgokat mondanak!
Összedugják fejüket,
    és halálomat tervezik.

14 Mégis benned bízom, Örökkévaló!
    Azt mondom: te vagy Istenem!
15 Életem a kezedben van,
    ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!
16 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra!
    Ments meg engem,
    kegyelmedből és hűségedért!
17 Örökkévaló, téged hívlak segítségül,
    ne engedd, hogy csalódjak!
A gonoszok csalódjanak,
    és tűnjenek el a halottak országában!
18 Némuljon el a hazugok nyelve!
    Hallgassanak el, akik büszkén
    és elbizakodottan szólnak az igazak ellen!

19 Istenem, mennyi áldást tartogatsz azoknak,
    akik félnek és tisztelnek téged!
Mennyi jót tettél azokkal, akik bíznak benned!
    Mindenki szeme láttára megáldottad őket!
20 Elrejted őket jelenléted titkos helyén
    a gonoszok tervei elől.
Sátorodban megvéded az igazakat
    gyűlölőik támadásaitól.
21 Áldott az Örökkévaló!
    Megmutatta, mennyire szeret,
    mikor olyan voltam, mint egy ostromlott város!
22 Félelmemben már azt mondtam:
    „Olyan helyre jutottam,
    hogy már nem is lát engem az Örökkévaló!”
Mégis, meghallottad imádságomat,
    mikor segítségért kiáltottam hozzád, Örökkévaló!
23 Szeressétek az Örökkévalót,
    akik hűségesek vagytok hozzá!
Mert ő megmenti a hűségeseket,
    de súlyosan megbünteti azokat,
    akik saját erejükkel dicsekednek!
24 Legyetek erősek és bátrak mind,
    aik az Örökkévalóban bíztok!

31  Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

12 Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16 Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

17 Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

19 A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20 Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

21 Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24 Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!

25 Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!

A reménység nem szégyenít meg

31 A karmesternek: Dávid zsoltára.

Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan!

Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!

Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!

Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!

Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.

Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait.

Nem adtál ellenség kezébe, hanem tágas térre állítottad lábamat.

10 Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok, szemem elhomályosodott a bánattól, odavan testem-lelkem.

11 A gond miatt vége lesz életemnek, a sóhajtozás miatt esztendeimnek. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, csontjaim sorvadoznak.

12 Minden ellenségem gyaláz engem, szomszédaim félnek, ismerőseim megrettennek, ha látnak az utcán, elfutnak előlem.

13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.

14 Mert hallom sokak suttogását: Iszonyú baj van vele! Rólam tanácskoznak egymás közt, el akarják venni az életemet.

15 De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem!

16 Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből!

17 Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen!

18 Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged! Szégyenüljenek meg a bűnösök, tűnjenek el a holtak hazájában!

19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!

20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.

21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.

22 Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!

23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.

24 Szeressétek az Urat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

25 Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!