18  Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

² És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

³ Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

⁴ Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

⁵ Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

⁶ A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

Read full chapter

21  És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,

² És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.

³ És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani õket.

⁴ Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:

⁵ Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jõ néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.

⁶ A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,

⁷ Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsõ ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.

⁸ A sokaság legnagyobb része pedig felsõ ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.

⁹ Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

¹⁰ És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?

¹¹ A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretbõl való próféta.

¹² És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.

¹³ És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.

¹⁴ És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá õket.

¹⁵ A fõpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,

¹⁶ És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemõk szája által szereztél dicsõséget?

¹⁷ És ott hagyván õket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.

Read full chapter

19  Felele pedig Jób, és monda:

² Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

³ Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

⁴ Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

⁵ Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

⁶ Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

⁷ Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁸ Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

⁹ Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

¹⁰ Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

¹¹ Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

¹² Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

¹³ Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

¹⁴ Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

¹⁵ Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

¹⁶ Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

¹⁷ Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

¹⁸ Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

¹⁹ Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

²⁰ Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

²¹ Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

²² Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

²³ Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

²⁴ Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

²⁵ Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

²⁶ És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

²⁷ A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

²⁹ Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

20  Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

² Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

³ Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

⁴ Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

⁵ Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

⁶ Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

⁷ Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

⁸ Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

⁹ A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

¹⁰ Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

¹¹ Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

¹² Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

¹³ És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

¹⁴ Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

¹⁵ Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

¹⁶ A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

¹⁷ [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

¹⁸ A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

¹⁹ Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

²⁰ Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

²¹ Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

²² Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

²³ Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

²⁴ Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

²⁵ Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

²⁶ Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

²⁷ Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

²⁸ Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

²⁹ Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

21  Felele pedig Jób, és monda:

² Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

³ Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

⁴ Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

⁵ Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

⁶ Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

⁷ Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

⁸ Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

⁹ Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

¹⁰ Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

¹¹ Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

¹² Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

¹³ Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

¹⁴ Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

¹⁵ Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

¹⁶ Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

¹⁷ Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

¹⁸ Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

¹⁹ Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

²⁰ Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

²¹ Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

²² Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

²³ Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

²⁴ Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

²⁵ Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

²⁷ Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

²⁹ Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

³¹ Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

³² Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

³³ Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

³⁴ Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.