Zsoltárok 144
Hungarian New Translation
Imádság háborús időben
144 Dávidé. Áldott az ÚR, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.
2 Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
3 Ó, URam, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?
4 Az ember a lehelethez hasonló, napjai a tűnő árnyékhoz.
5 Hajlítsd le az eget, URam, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
7 Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
8 akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
9 Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
10 Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
11 Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
13 Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
14 Marháink legyenek kövérek; ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
15 Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!
Zsoltárok 144
Hungarian Károli
144 Dávidé.
Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society