Add parallel Print Page Options

13 Mert számon kéri a vérontást, emlékezik rá, nem feledkezik meg a nyomorultak jajkiáltásáról.

14 Légy kegyelmes, Uram, lásd meg, mily nyomorult lettem gyűlölőim miatt! Te emelhetsz föl a halál kapujából,

15 hogy elbeszélhessem sok dicső tettedet Sion leányának kapuiban, és vigadhassak, mert megszabadítottál!

16 Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat.

17 Megismertette magát az Úr, igazságot szolgáltatott. A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába. (Közjáték. Szela.)

18 A holtak hazájába kerülnek a bűnösök, minden olyan nép, amely elfelejti Istent.

19 Nem marad örökre elfelejtve a szegény, nem vész el végleg a nyomorultak reménye.

20 Ne engedd, Uram, hogy erőszakoskodjanak az emberek! Álljanak eléd ítéletre a népek!

Read full chapter