NEGYEDIK KÖNYV

Az örökkévaló Isten és a mulandó ember

90 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

² Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!

³ A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!

⁴ Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

⁵ Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:

⁶ reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.

⁷ Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,

⁸ ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

⁹ Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

¹⁰ Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.

Read full chapter

Pál nem akar mások munkaterületén működni

¹⁴ Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.

¹⁵ Ám, kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra,

¹⁶ hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen.

¹⁷ Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt.

¹⁸ Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel,

¹⁹ jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által: úgyhogy Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát.

²⁰ Eközben pedig azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek,

²¹ hanem ahogyan meg van írva: "Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik."

Pál részletes útiterve

²² Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok.

²³ Most pedig, mivel már nincs munkaterület ezeken a vidékeken számomra, és sok éve vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok,

²⁴ amikor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket, és ti fogtok engem oda útnak indítani, ha már előbb egy kissé felüdültem nálatok.

²⁵ Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára.

²⁶ Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek.

²⁷ Jónak látták ezt, de tartoznak is vele nekik, mert ha a pogányok részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik.

²⁸ Ha tehát ezt elvégeztem, és az eredményt lepecsételve átadtam, a ti segítségetekkel elmegyek Hispániába.

²⁹ Azt pedig tudom, hogy amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának teljességével érkezem meg.

³⁰ A mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére kérlek titeket, testvéreim, tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem,

³¹ hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek;

³² hogy aztán majd Isten akaratából örömmel érkezzem hozzátok, és megpihenjek nálatok.

³³ A békesség Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.

Read full chapter

²³ Napról napra mentek ilyenek Dávidhoz, hogy segítsék, míg olyan naggyá nem lett tábora, mint Isten tábora.

Dávid hebróni hadserege

²⁴ Ennyi volt azoknak a harcra fölfegyverzett embereknek a száma, akik Dávidhoz mentek Hebrónba, hogy ráruházzák Saul királyságát az Úr parancsa szerint:

²⁵ Júda fiai, akik pajzsot és dárdát viseltek, hatezer-nyolcszázan voltak, fölfegyverkezve a harcra.

²⁶ Simeon fiai közül való volt hétezer-száz háborúban kiváló vitéz.

²⁷ A Lévi fiai közül valók négyezer-hatszázan voltak,

²⁸ továbbá Jehójádá, az ároniak fejedelme háromezer-hétszáz emberrel,

²⁹ és az ifjú Cádók, kiváló vitéz, atyja házanépével, huszonkét vezető emberrel.

³⁰ Benjámin fiai közül való volt Saulnak háromezer atyjafia, mert akkor még a többségük megmaradt Saul házának a szolgálatában.

³¹ Efraim fiai közül való volt húszezer-nyolcszáz kiváló vitéz, akik családjuk nevezetes emberei voltak.

³² Manassé fél törzséből való volt tizennyolcezer ember, akiket név szerint jelöltek ki, hogy menjenek el és tegyék királlyá Dávidot.

³³ Issakár fiai közül ott voltak, akik felismerték az alkalmas időt, és tudták, mit kell tennie Izráelnek: kétszáz főember és parancsnokságuk alatt egész rokonságuk.

³⁴ Zebulonból egy akarattal fölsereglett ötvenezer hadköteles, teljes fegyverzettel fölszerelt sorkatona.

³⁵ Naftáliból jött ezer vezető ember, és velük együtt harminchétezren pajzzsal és lándzsával;

³⁶ a dániak közül huszonnyolcezer-hatszáz sorkatona;

³⁷ Ásérból negyvenezer hadköteles sorkatona,

³⁸ a Jordánon túlról pedig, a rúbeniak és a gádiak közül és Manassé törzse másik feléből százhúszezer ember teljes hadifegyverzetben.

³⁹ Mindezek a harcosok csatasorba rendezve, tiszta szívvel érkeztek Hebrónba, hogy egész Izráel királyává tegyék Dávidot, sőt Izráel többi része is egy szívvel kész volt királlyá tenni Dávidot.

⁴⁰ És ott maradtak Dáviddal három napig, ettek-ittak, mert atyjukfiai gondoskodtak róluk.

⁴¹ Sőt még a környékbeliek is, el egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, bőven hoztak kenyeret szamarakon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt, bort és olajat, marhát és juhot, mert öröm volt Izráelben.

A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jeárimból^(A)

13 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével,

² majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak tartjátok, és ha Istenünknek, az Úrnak úgy tetszik, küldjünk üzenetet Izráel egész területén lakó többi atyánkfiaihoz, meg a papokhoz és a lévitákhoz, a legelőkkel ellátott városaikba, hogy gyűljenek ide hozzánk,

³ és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele.

⁴ Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép előtt.

⁵ Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt, az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.

⁶ Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerúbokon ülő Úristennek a ládáját, akinek a nevét segítségül hívják.

⁷ Az Isten ládáját egy új szekéren vitték el Abinádáb házából, és Uzzá meg Ahjó irányították a szekeret.

⁸ Dávid pedig és egész Izráel szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citerák, lantok, dobok, cintányérok és harsonák kíséretében.

⁹ Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök,

¹⁰ ezért fellángolt az Úr haragja Uzzá ellen, és lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt az Isten színe előtt.

¹¹ Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az Úr összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Perec-Uzzának mindmáig.

¹² Akkor félni kezdett Dávid Istentől, és ezt gondolta: Hogy merjem magamhoz vinni az Isten ládáját?

¹³ Ezért Dávid nem magához vitette a ládát Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába.

¹⁴ Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál az ő házában, és megáldotta az Úr Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.

Hírám barátsága Dáviddal

14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz, meg cédrusfákat, kőműveseket és ácsmestereket, hogy palotát építsenek neki.

² És megértette Dávid, hogy az Úr megerősítette a királyságát Izráelben, és hogy fölemelte királyságát népének, Izráelnek a javára.

Dávid feleségei

³ Dávid még több feleséget vett Jeruzsálemben, és nemzett még Dávid fiakat és leányokat.

⁴ Ez a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon,

⁵ Jibhár, Elisúa és Elpelet,

⁶ Nógah, Nefeg és Jáfía,

⁷ Elisámá, Beeljádá és Elifelet.

Dávid két győzelme a filiszteusokon^(B)

⁸ Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot egész Izráel királyává kenték, felvonultak a filiszteusok mindnyájan, hogy megkeressék Dávidot. Meghallotta ezt Dávid, és kivonult ellenük.

⁹ A filiszteusok megérkeztek, és ellepték a Refáim-völgyet.

¹⁰ Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte neki: Vonulj föl, kezedbe adom őket!

¹¹ Fölvonultak tehát Baal-Perácimba, és megverte ott őket Dávid. Akkor ezt mondta Dávid: Áttört az Isten az én ellenségeimen az én kezem által, mint a víz szokott a gáton! Ezért nevezték el azt a helyet Baal-Perácimnak.

¹² A filiszteusok otthagyták isteneiket, Dávid pedig azt parancsolta, hogy égessék el azokat.

¹³ Később ismét ellepték a filiszteusok a völgyet.

¹⁴ Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki: Ne vonulj közvetlenül utánuk, hanem kerüld meg őket, és a szederfák irányából támadj rájuk.

¹⁵ És ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor vonulj ki a harcra, mert előtted megy az Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát.

¹⁶ Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki, és vágták a filiszteusok seregét Gibeóntól Gézerig.

¹⁷ Dávidnak híre ment minden országban, és az Úr rettegést keltett iránta valamennyi nép között.