Zsoltárok 90:1-10

Hungarian New Translation

NEGYEDIK KÖNYV

Az örökkévaló Isten és a mulandó ember

90 Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

² Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!

³ A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!

⁴ Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.

⁵ Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:

⁶ reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.

⁷ Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,

⁸ ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.

⁹ Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.

¹⁰ Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.