⁴⁶ Megrövidítetted ifjúsága idejét, szégyennel borítottad el őt. (Szela.)

⁴⁷ Miért rejtőzöl el oly soká, URam, miért lángol haragod, mint a tűz?

⁴⁸ Gondold meg, hogy mit ér az életem, milyen mulandónak teremtettél minden embert!

⁴⁹ Van-e olyan ember, aki életben maradhat, és nem lát halált, aki megmenekülhet a holtak hazájától? (Szela.)

⁵⁰ Hol vannak, Uram, régi kegyelmes tetteid, hűséged, amelyet esküvel fogadtál Dávidnak?

⁵¹ Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!

⁵² Mert gyaláznak ellenségeid, URam, gyalázzák fölkented lába nyomát.

Read full chapter

¹⁹ Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.

²⁰ Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt.

²¹ Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik.

²² Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.

²³ Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.

Az erősek hordozzák az erőtlenek gyengeségeit

15 Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.

² Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére.

³ Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: "A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak."

⁴ Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.

⁵ A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint,

⁶ hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.

Zsidók és pogányok együtt dicsőítik Istent a gyülekezetben

⁷ Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

⁸ Mert mondom: Krisztus a zsidóság szolgájává lett az Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.

⁹ A népek pedig irgalmáért dicsőítsék az Istent, ahogyan meg van írva: "Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek."

¹⁰ Ezt is mondja: "Örüljetek, népek, az ő népével együtt."

¹¹ És ezt is: "Dicsérjétek, ti népek mind, az Urat, és dicsőítse őt minden nép."

¹² Ézsaiás pedig így szól: "Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és népek uralkodójává emelkedik: benne reménykednek a népek."

¹³ A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

Izráel Dávidot teszi királlyá^(A)

11 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!

² Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.

³ Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.

Dávid Jeruzsálemet teszi fővárossá^(B)

⁴ Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.

⁵ Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.

⁶ Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.

⁷ Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.

⁸ És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.

⁹ Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.

Dávid vitézei^(C)

¹⁰ Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel együtt királlyá tették, az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott.

¹¹ Ezek voltak szám szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le.

¹² Utána következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek.

¹³ Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,

¹⁴ ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy szabadulást.

¹⁵ Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott.

¹⁶ Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.

¹⁷ Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?

¹⁸ Akkor ez a három ember áttört a filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt áldozatul az Úrnak,

¹⁹ és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket kockáztatták?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.

²⁰ Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.

²¹ A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.

²² A Kabceélből való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.

²³ Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.

²⁴ Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.

²⁵ Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.

²⁶ Kiváló vitézek voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,

²⁷ a haróri Sammót, a pelóni Helec,

²⁸ a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,

²⁹ a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,

³⁰ a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,

³¹ a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,

³² a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél,

³³ a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,

³⁴ a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,

³⁵ a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,

³⁶ a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,

³⁷ a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,

³⁸ Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,

³⁹ az ammóni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,

⁴⁰ a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,

⁴¹ a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,

⁴² Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan;

⁴³ Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,

⁴⁴ az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,

⁴⁵ Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá,

⁴⁶ a mahavimi Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,

⁴⁷ Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.

Dávid ciklagi hívei

12 Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kís fiának a környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban.

² Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak Benjáminból.

³ Vezérük Ahiezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú,

⁴ a gibeóni Jismajá, a harminc hős egyike és e harminc vezetője.

⁵ Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a gedérái Józábád.

⁶ Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú,

⁷ Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak,

⁸ és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.

⁹ Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban a pusztában volt. Kiváló vitézek, hadi szolgálatban álló emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen.

¹⁰ Ézer volt az első, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik,

¹¹ Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik,

¹² Attaj a hatodik, Eliél a hetedik,

¹³ Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik,

¹⁴ Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik.

¹⁵ Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel.

¹⁶ Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra.

¹⁷ Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához.

¹⁸ Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene!

¹⁹ Ekkor Amászaj, a harmincak vezére, lélekkel eltelve így szólt: Tied vagyunk, Dávid, veled tartunk, Isai fia! Békesség, békesség neked! Békesség segítőidnek, mert megsegít téged Istened! Erre magához fogadta őket Dávid, és a csapatok vezéreivé tette őket.

²⁰ Manassébeliek is pártoltak át Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal együtt harcolni ment Saul ellen. De nem segítette őket, mert elküldték őt a filiszteusok városfejedelmei, miután tanácsot tartottak, és azt mondták: Visszapártol ez még urához, Saulhoz, és ez a fejünkbe fog kerülni!

²¹ Ciklag felé menetelt, amikor átpártoltak hozzá Manasséból Adnah, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, akik Manassé ezreinek a vezetői voltak.

²² Ezek segítették Dávidot a csapatok vezetésében, mert mindnyájan kiváló vitézek voltak, és parancsnokok lettek a hadseregben.