⁹ Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,

¹⁰ szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet.

¹¹ Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)

¹² Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?

¹³ Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?

¹⁴ De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.

¹⁵ Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem?

¹⁶ Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.

¹⁷ Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.

¹⁸ Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.

¹⁹ Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.

A törvény jó, de a bűn által halált okoz

⁷ Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: "Ne kívánd!"

⁸ De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. Mert a törvény nélkül halott a bűn.

⁹ Én pedig a törvény nélkül éltem valamikor. Amikor azonban jött a parancsolat, életre kelt a bűn,

¹⁰ én pedig meghaltam, és kitűnt, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.

¹¹ Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, megcsalt engem, és megölt általa.

¹² A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.

¹³ Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Ellenben a bűn, hogy meglássék bűn mivolta, a jó által hoz rám halált, így a bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által.

A belső ember harca a benne lakó bűnnel

¹⁴ Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.

¹⁵ Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.

¹⁶ Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.

¹⁷ Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.

¹⁸ Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.

¹⁹ Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.

²⁰ Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.

²¹ Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.

²² Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,

²³ de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.

²⁴ Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?

²⁵ Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

A nép bűnbánata csak múló hangulat

6 Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket.

² Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte.

³ Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.

⁴ Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat.

⁵ Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön.

⁶ Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.

Papok és vezetők bűnei

⁷ De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám.

⁸ Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva.

⁹ A papok testülete olyan, mint az emberekre leselkedő rablóbanda: gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el.

¹⁰ Szörnyű dolgokat láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel.

¹¹ Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán.

Összeesküvések a királyi udvarban

7 Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnokul élnek, tolvaj tör be a házba, rablóbanda fosztogat az utcán.

² Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek.

³ Álnok módon örvendeztetik a királyt, hízelgéssel a vezéreket.

⁴ Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel.

⁵ Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak.

⁶ Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, mint a kemence: egész éjszaka aludt haragjuk, de reggelre kigyullad, mint a lángoló tűz.

⁷ Mindnyájan izzanak, mint a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elhulltak, egyikük sem kiáltott hozzám.

Izráel hiába bízik idegenekben

⁸ Efraim a népek közé keveredett. Olyan lett Efraim, mint a meg nem fordított lángos.

⁹ Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz haja fehérlik már, de ő nem veszi észre.

¹⁰ Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, mert nem tértek meg Istenükhöz, az Úrhoz, és ezek ellenére sem keresték őt.

¹¹ Olyan lett Efraim, mint az együgyű, esztelen galamb! Egyiptomhoz kiáltanak, Asszíriába járnak.

¹² Akármerre járnak, hálót feszítek ki eléjük. Elfogom őket, mint az égi madarakat, megfogom őket, amint hallom sereglésüket.

¹³ Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam.

¹⁴ Ahelyett, hogy szívből kiáltanának hozzám, csak jajgatnak fekvőhelyükön, keseregnek a gabona és a must hiánya miatt, elfordulnak tőlem.

¹⁵ Én neveltem őket, és erősítettem karjukat, mégis rosszat gondolnak rólam.

¹⁶ Megtérnek, de nem a Felségeshez, olyanok, mint a meglazult íj. Fegyver által esnek el vezéreik, szitkozódó nyelvük miatt: így lesznek csúffá Egyiptomban.