Add parallel Print Page Options

Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok,

10 szemem elbágyadt a nyomorúságtól. Hívtalak, URam, minden nap, kitártam feléd kezemet.

11 Teszel-e csodát a halottakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? (Szela.)

12 Beszélnek-e a sírban szeretetedről, hűségedről az enyészet helyén?

13 Ismeretesek-e csodáid a sötétségben, igazságod a feledés földjén?

14 De én hozzád fohászkodom, URam, már reggel hozzád száll imádságom.

15 Miért taszítasz el engem, URam, miért rejted el orcádat előlem?

16 Nyomorult és beteg vagyok ifjúságom óta, rettegek tőled, tanácstalan vagyok.

17 Rám zúdult izzó haragod, rettentő csapásaid megsemmisítenek.

18 Körülvesznek minden nap, mint az árvíz, teljesen bekerítenek engem.

19 Elszakítottad tőlem jóbarátaimat, már csak a sötétség ismer engem.

Read full chapter

Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.

11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?

13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:

15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?

16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.

18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

19 Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.

Read full chapter