Add parallel Print Page Options

Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)

Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!

10 Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!

11 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!

12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.

13 Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.

14 Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!

15 Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.

16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.

Read full chapter

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!

10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!

11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.

12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.

13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.

14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!

15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.

16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök.

Read full chapter