A történelem tanítása

78 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek!

² Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.

³ Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,

⁴ nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.

⁵ Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.

⁶ Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak,

⁷ hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait.

⁸ Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez:

Read full chapter

Pál Derbében és Lisztrában

16 Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia,

² akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek.

³ Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.

⁴ Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat.

⁵ A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.

Pál Macedóniába indul

⁶ Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában.

⁷ Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.

⁸ Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba.

⁹ Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!"

¹⁰ A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.

Pál Filippiben

¹¹ Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba,

¹² onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk.

¹³ Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.

¹⁴ Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.

¹⁵ Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: "Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!" És kérlelt bennünket.

Read full chapter

Jeroboám két aranyborjút készíttet

²⁵ Jeroboám kiépítette az Efraim hegységében levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt.

²⁶ Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság Dávid házához!

²⁷ Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.

²⁸ Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból!

²⁹ Az egyiket elhelyezte Bételbe, a másikat pedig Dánba vitette.

³⁰ De ez a dolog vétekre vezetett, mert a nép eljárt az egyikhez Bételbe, a másikhoz pedig Dánba.

³¹ Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem a Lévi fiai közül valók voltak.

³² Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket berendezett.

³³ A Bételben csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Izráel fiai számára. Áldozott az oltáron és tömjénezett.

Jövendölés a bételi oltárról

13 De amikor Jeroboám az oltárnál állott és tömjénezett, Júdából Isten embere érkezett Bételbe az Úr parancsára,

² és ezt hirdette az Úr parancsára az oltárnál: Oltár! Oltár! Így szól az Úr: Egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!

³ Még azon a napon csodát is tett, és ezt mondta: Ez a csoda annak a bizonyítéka, hogy az Úr szólott: Íme, ez az oltár meghasad és kiömlik a rajta levő hamu.

⁴ Amikor a király meghallotta Isten emberének a beszédét, amelyet a bételi oltárról hirdetett, kinyújtotta a kezét Jeroboám az oltár mellől, és ezt mondta: Fogjátok el őt! De megbénult a keze, amelyet kinyújtott felé, és nem tudta azt visszahúzni.

⁵ Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról. Ez volt az a csoda, amelyet az Isten embere tett az Úr parancsára.

⁶ Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta az Isten emberének: Engeszteld ki Istenedet, az Urat, és imádkozzál értem, hogy visszahúzhassam a kezem! És Isten embere kiengesztelte az Urat, a király pedig vissza tudta húzni a kezét, és az olyan lett, mint azelőtt volt.

⁷ Azután a király így szólt az Isten emberéhez: Jöjj velem haza, egyél valamit, és ajándékot adok neked.

⁸ De Isten embere ezt mondta a királynak: Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet.

⁹ Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél!

¹⁰ Ezért más úton távozott el; nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.

Az engedetlen próféta halála

¹¹ Lakott azonban Bételben egy öreg próféta, akihez elmentek a fiai, és elmondtak neki mindent, amit Isten embere tett aznap Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték ezeket apjuknak,

¹² apjuk pedig megkérdezte tőlük: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták neki, hogy melyik úton ment el az Isten embere, aki Júdából jött.

¹³ Akkor ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl a szamaramat! Azok fölnyergelték a szamarát, ő pedig elnyargalt rajta.

¹⁴ Elment az Isten embere után, és rátalált, amint egy cserfa alatt ült. Azt kérdezte tőle: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.

¹⁵ Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret.

¹⁶ De az így felelt: Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád. Ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled.

¹⁷ Mert ilyen parancsot kaptam az Úrtól: Ne egyél ott kenyeret, és ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamégy.

¹⁸ De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az Úr parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy kenyeret egyék, és vizet igyék. Így hazudott neki.

¹⁹ Az pedig visszatért vele, evett kenyeret, és ivott vizet annak a házában.

²⁰ Még az asztalnál ültek, amikor az Úr igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,

²¹ és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Így szól az Úr: Mivel ellene szegültél az Úr szavának, és nem tartottad meg azt a parancsot, amelyet Istened, az Úr adott neked,

²² hanem visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen, amelyről meghagyta neked, hogy ott ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet, ezért holttested nem jut őseid sírjába!

²³ Miután evett és ivott, fölnyergelték neki annak a prófétának a szamarát, aki visszahozta őt.

²⁴ És elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte. Holtteste ott hevert az úton, mellette állt a szamár, de az oroszlán is a holtteste mellett állt.

²⁵ Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg az oroszlánt is, amint a holttest mellett állt. Bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és elbeszélték ezt.

²⁶ Amikor meghallotta ezt az öreg próféta, aki visszahozta az útról, így szólt: Az Isten embere ez. Ellene szegült az Úr szavának, ezért az Úr prédául adta egy oroszlánnak; az rátört és megölte. Így vált valóra az Úr szava, amelyet megmondott neki.

²⁷ Azután így szólt fiaihoz: Nyergeljétek föl a szamaramat! Föl is nyergelték,

²⁸ ő pedig elment, és megtalálta az úton heverő holttestet meg a szamarat és az oroszlánt, amint ott álltak a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét.

²⁹ A próféta fölemelte az Isten emberének a holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba az öreg próféta, hogy elsirassa és eltemesse.

³⁰ Holttestét a saját sírjába helyezte, és így siratták el: Jaj, testvérem!

³¹ Miután eltemette, ezt mondta fiainak: Ha meghalok, engem is ebbe a sírba temessetek, ahová az Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek az én csontjaimat is!

³² Mert bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az Úr parancsára a bételi oltárról és az áldozóhalmok templomairól Samária városaiban.

³³ De ez után az esemény után sem tért meg gonosz útjáról Jeroboám, hanem továbbra is rendelt papokat a nép köréből az áldozóhalmokra, és akinek ez tetszett, azt beiktatta, hogy az áldozóhalmok papja legyen.

³⁴ Ez a dolog volt Jeroboám házának a vétke, emiatt irtották ki a föld színéről és emiatt semmisítették meg.

Jövendölés Jeroboám háza bukásáról

14 Abban az időben megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia.

² Ekkor Jeroboám ezt mondta a feleségének: Készülj fel, öltözz álruhába, hogy ne tudják meg, hogy te vagy Jeroboám felesége. Menj el Silóba, mert ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy ennek a népnek a királya leszek.

³ Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, úgy menj el hozzá; ő majd megmondja neked, mi történik a fiúval.

⁴ Jeroboám felesége így is tett: felkészült, elment Silóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert az öregség miatt hályog támadt a szemén.

⁵ De az Úr ezt mondta Ahijjának: Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy kijelentést kérjen tőled beteg fia dolgában. Te majd így meg így beszélj hozzá, ha megérkezik, mert idegennek tetteti magát.

⁶ Amikor Ahijjá meghallotta az ajtajához érkező asszony lépteinek a neszét, így szólt: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért tetteted magad idegennek? Nehéz küldetésem van hozzád.

⁷ Menj és mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kiemeltelek a nép közül, és népemnek, Izráelnek a fejedelmévé tettelek.

⁸ Elszakítottam ezt az országot Dávid házától, és neked adtam. Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsolataimat, és teljes szívből követett engem, és csak azt tette, amit én helyesnek látok.

⁹ Rosszabbat tettél mindazoknál, akik előtted voltak, mert arra vetemedtél, hogy más isteneket csinálj magadnak: öntött bálványokat az én bosszantásomra, nekem pedig hátat fordítottál.

¹⁰ Ezért én veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Izráelből Jeroboám férfiutódait, apraját-nagyját, és teljesen kisöpröm Jeroboám háza népét úgy, ahogyan a szemetet kisöprik.

¹¹ Aki Jeroboám hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg, mert így mondta meg az Úr!

¹² Te pedig készülj, menj haza, mire belépsz a városba, meghal a gyermek.

¹³ Egész Izráel elsiratja, és eltemetik. Jeroboám hozzátartozói közül csak őt teszik sírba, mert Jeroboám háza népéből csak benne talált valami jót az Úr, Izráel Istene.

¹⁴ Támaszt majd az Úr egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét egy napon. És még más is következik:

¹⁵ Megveri az Úr Izráelt, és ingadozni fog, mint a nád a vízben. Kitépi majd Izráelt ebből a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra, mivel bálványoszlopokat csináltak az Úr bosszantására.

¹⁶ És kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte.

¹⁷ Akkor Jeroboám felesége elindult, és hazament Tircába. Amint belépett a ház küszöbén, meghalt a fia.

¹⁸ Eltemették őt, és elsiratta egész Izráel az Úr szava szerint, amelyet kijelentett szolgája, Ahijjá próféta által.

¹⁹ Jeroboám egyéb dolgai, hogy hogyan hadakozott és hogyan uralkodott, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

²⁰ Jeroboám uralkodásának az ideje huszonkét esztendő volt. Azután pihenni tért őseihez, és helyette fia, Nádáb lett a király.