⁹ De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.

¹⁰ Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.

¹¹ Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.

¹² Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!

¹³ Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!

¹⁴ Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)

¹⁵ Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

¹⁶ Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.

¹⁷ Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.

¹⁸ Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!

A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele^(A)

⁶⁰ Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?"

⁶¹ Mivel pedig Jézus magától is tudta, hogy ezért zúgolódnak tanítványai, így szólt hozzájuk: "Ez megbotránkoztat titeket?

⁶² Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?

⁶³ A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.

⁶⁴ De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek." Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.

⁶⁵ És így folytatta: "Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya."

⁶⁶ Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.

⁶⁷ Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"

⁶⁸ Simon Péter így felelt: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

⁶⁹ És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."

⁷⁰ Jézus így válaszolt nekik: "Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög."

⁷¹ Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta ezt, mert ez akarta őt elárulni, pedig egy volt a tizenkettő közül.

Jézus Jeruzsálemben a lombsátor-ünnepen

7 Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni.

² Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor-ünnep.

³ Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel.

⁴ Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt."

⁵ Mert a testvérei sem hittek benne.

⁶ Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.

⁷ Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak.

⁸ Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el."

⁹ Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.

¹⁰ Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem - amennyire lehetett - titokban.

¹¹ A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: "Hol van ő?"

¹² És sokat suttogtak róla a sokaságban: némelyek azt mondták róla, hogy jó, mások viszont ezt mondták: "Nem az, sőt félrevezeti a népet."

¹³ De nyilvánosan senki sem beszélt róla, mert féltek a zsidóktól.

Jefte és az efraimiak viszálya

12 De fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat!

² Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Én kértem a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből.

³ Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az Úr pedig a kezembe adta őket. Miért jöttetek most hadakozni velem?

⁴ Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik.

⁵ Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! - megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! -

⁶ akkor azt mondták neki: Mondd, hogy "sibbólet"! És ha az "szibbólet"-et mondott - mert nem tudta helyesen kiejteni -, akkor megragadták, és lemészárolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi.

⁷ Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban.

Ibcán, Élón és Abdón bírák

⁸ Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája.

⁹ Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája.

¹⁰ Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben.

¹¹ Utána a zebuloni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben.

¹² Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén.

¹³ Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája.

¹⁴ Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája.

¹⁵ Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az amálékiak hegyvidékén.

Ígéret Sámson születéséről

13 Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr. Ezért az Úr a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.

² Volt egy Dán nemzetségéből való ember, Corából, akinek a neve Mánóah volt. A felesége meddő volt, nem szült.

³ Megjelent egyszer az Úr angyala az asszonynak, és ezt mondta neki: Lásd, te meddő vagy, nem szültél. De teherbe fogsz esni, és fiút szülsz.

⁴ Mostantól fogva vigyázz, hogy bort vagy részegítő italt ne igyál, és semmiféle tisztátalant ne egyél.

⁵ Mert teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Ne érje annak a fejét borotva, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek már anyja méhében. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok hatalmából.

⁶ Az asszony elment, és ezt mondta a férjének: Isten embere jött hozzám. Alakja olyan volt, mint Isten angyalának az alakja, igen félelmetes. Nem kérdeztem meg, hogy honnan való, ő pedig nem mondta meg nekem a nevét.

⁷ Ezt mondta nekem: Teherbe fogsz esni, és fiút szülsz. Mostantól fogva ne igyál bort vagy részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant, mert Istennek szentelt lesz ez a gyermek születésétől fogva halála napjáig.

⁸ Akkor Mánóah könyörgött az Úrhoz, és ezt mondta: Kérlek, Uram! Istennek az az embere, akit küldöttél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg bennünket, hogy mit cselekedjünk a gyermekkel, ha majd megszületik.

⁹ Isten meghallgatta Mánóah szavát, és az Isten angyala megint eljött az asszonyhoz, amikor az a mezőn volt, a férje, Mánóah azonban nem volt vele.

¹⁰ Akkor az asszony gyorsan elfutott, hírt adott a férjének, és ezt mondta neki: Megjelent nekem az a férfi, aki a minap nálam járt.

¹¹ Mánóah fölkelt, és követte feleségét. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, ezt kérdezte tőle: Te vagy az a férfi, aki ezzel az asszonnyal beszélt? Ő így felelt: Én vagyok.

¹² Mánóah ezt mondta: Ha majd beteljesedik ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?

¹³ Az Úr angyala ezt mondta Mánóahnak: Őrizkedjék az asszony mindattól, amit megmondtam.

¹⁴ Semmit se egyék, ami szőlőtőkéről való, bort és részegítő italt ne igyék, és semmiféle tisztátalant ne egyék. Tartsa meg mindazt, amit parancsoltam neki!

¹⁵ Akkor Mánóah ezt mondta az Úr angyalának: Szeretnénk téged itt tartani és egy kecskegidát készíteni neked.

¹⁶ De az Úr angyala ezt felelte Mánóahnak: Hiába tartanál itt, nem enném ételedből. Ha pedig égőáldozatot akarsz készíteni, az Úrnak áldozd azt! Mert nem tudta Mánóah, hogy az Úr angyala az.

¹⁷ Mánóah azt mondta az Úr angyalának: Mi a te neved? Mert ha beteljesedik ígéreted, tisztelni akarunk téged.

¹⁸ Az Úr angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem? Titokzatos név az!

¹⁹ Azután fogta Mánóah a kecskegidát meg az ételáldozatot, és feláldozta a kősziklán az Úrnak. Ő pedig csodát tett Mánóah és felesége szeme láttára.

²⁰ Az történt ugyanis, hogy a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az Úr angyala pedig felszállt az oltár lángjában. Ezt látva, Mánóah és felesége arccal a földre borult.

²¹ Az Úr angyala nem jelent meg többé Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az Úr angyala volt az.

²² Akkor Mánóah ezt mondta a feleségének: Meg fogunk halni, mert Istent láttuk!

²³ De a felesége ezt mondta neki: Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent.

²⁴ Azután az asszony fiút szült, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek felnövekedett, és megáldotta őt az Úr.

²⁵ És az Úr lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában, amely Corá és Estáól között volt.