Add parallel Print Page Options

Könyörgés oltalomért

59 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!

Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam!

Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!

Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)

Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.

Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.

Read full chapter