Könyörgés nagy veszélyben

56 A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

² Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem.

³ Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen.

⁴ Ha félek is, benned bízom!

⁵ Istenben, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

⁶ Szüntelenül elferdítik szavaimat, minden gondolatukkal rosszat akarnak nekem.

⁷ Összefognak, lesben állnak, lépteimet figyelik, mert az életemre törnek.

⁸ Megmenekülhetnek-e gazságuk ellenére? Taszítsd el haragodban e népséget, Istenem!

⁹ Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!

¹⁰ Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ebből tudom meg, hogy Isten velem van.

¹¹ Istenben, akinek igéjét dicsérem, az ÚRban, akinek igéjét dicsérem,

¹² Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

¹³ Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal, megadom hálaáldozatomat.

Read full chapter

²⁷ Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?"

²⁸ Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:

²⁹ "Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?"

³⁰ Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

³¹ Közben kérték őt a tanítványai: "Mester, egyél!"

³² Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok."

³³ A tanítványok erre egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?"

³⁴ Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.

³⁵ Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.

³⁶ Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.

³⁷ Mert ebben az esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató.

³⁸ Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be."

³⁹ Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem."

⁴⁰ Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.

⁴¹ Az ő szavának sokkal többen hittek,

⁴² az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője."

Read full chapter

Józsué halála és temetése

⁶ Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elmentek, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék az országot.

⁷ A nép az Urat szolgálta Józsué egész életében, meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, de látták az Úrnak minden nagy tettét, amit Izráelért végbevitt.

⁸ Azután meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában,

⁹ és eltemették öröksége területén, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra.

¹⁰ Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt.

A bírák

¹¹ Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat tisztelték.

¹² Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat.

¹³ De amikor elhagyták az Urat, és a Baalt meg az Astárótot tisztelték,

¹⁴ föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni.

¹⁵ Valahányszor kivonultak, az Úr keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az Úr, és ahogyan megesküdött nekik az Úr. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak.

¹⁶ Akkor bírákat támasztott az Úr, és azok megszabadították őket szorongatóik kezéből.

¹⁷ De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, és azokat imádták. Hamar letértek az útról, amelyen őseik jártak, akik hallgattak az Úr parancsolataira. Ők nem így cselekedtek.

¹⁸ Mert amikor az Úr bírákat támasztott nekik, maga az Úr volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt. Megkönyörült rajtuk az Úr, amikor panaszkodtak nyomorgatóik és sanyargatóik miatt.

¹⁹ De amikor meghalt a bíró, ismét romlottabbak lettek őseiknél, mert más istenek után jártak, azokat tisztelték, és azok előtt borultak le. Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal.

²⁰ Ilyenkor föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyre atyáikat köteleztem, és nem hallgatott szavamra,

²¹ én sem űzök ki többé senkit előlük a népek közül, amelyeket Józsué itt hagyott, amikor meghalt.

²² Mert velük fogom próbára tenni Izráelt: Vajon ragaszkodnak-e az Úr útjához, és azon járnak-e, ahogyan ragaszkodtak őseik; vagy pedig nem?

²³ Ezért hagyta helyükön az Úr ezeket a népeket, és nem űzte ki őket azonnal, nem adta őket Józsué kezébe.

3 Ezek azok a népek, amelyeket helyükön hagyott az Úr, hogy próbára tegye velük Izráelt, mindazokat, akik már nem tudtak a kánaáni harcokról.

² Azért is, hogy Izráel fiainak az újabb nemzedékei megismerjék; és hogy megtanítsa a hadviselésre azokat is, akik azelőtt nem ismerték azt.

³ Ezek voltak: a filiszteusok öt fejedelme, az összes kánaáni, a szidóniak és a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig.

⁴ Ott voltak, hogy próbára tegye velük Izráelt, és megtudja, hogy hallgatnak-e az Úr parancsolataira, amelyeket őseiknek parancsolt Mózes által.

⁵ Izráel fiai tehát ott laktak a kánaániak, a hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között.

⁶ Lányaikat feleségül vették, a maguk lányait pedig azoknak a fiaihoz adták, és azok isteneit tisztelték.

Otniél legyőzi Arámot

⁷ Izráel fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr. Elfeledkeztek Istenükről, az Úrról, és a Baalokat meg az Asérákat tisztelték.

⁸ Ezért föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és odaadta őket Kúsan-Risátaimnak, Arám-Naharaim királyának. Izráel fiai nyolc évig szolgálták Kúsan-Risátaimot.

⁹ Ekkor az Úrhoz kiáltottak segítségért Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Káléb öccsének, Kenaznak a fiát.

¹⁰ Az Úr Lelke szállt rá, és így lett Izráel bírája. Hadba vonult, az Úr pedig kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Arám királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal.

¹¹ Azután béke volt az országban negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia.

Éhúd legyőzi Móábot

¹² De Izráel fiai ismét azt tették, amit rossznak lát az Úr, ezért az Úr hatalmassá tette Eglónt, Móáb királyát Izráel fölött, mivel olyat tettek, amit rossznak lát az Úr.

¹³ Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba vette a pálmák városát.

¹⁴ Izráel fiai tizennyolc esztendeig szolgálták Eglónt, Móáb királyát.

¹⁵ Ekkor Izráel fiai az Úrhoz kiáltottak segítségért, és az Úr szabadítót támasztott nekik: a benjámini Éhúdot, Gérá fiát, aki balkezes volt. Izráel fiai vele küldték el az adót Eglónnak, Móáb királyának.

¹⁶ Éhúd csináltatott magának egy kétélű kardot, egykönyöknyi hosszút, és azt a ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte.

¹⁷ Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt.

¹⁸ Miután Éhúd végzett az adó átadásával, elküldte az adót vivő népséget.

¹⁹ Ő maga azonban visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és ezt mondta: Titkos beszédem van veled, ó király! Az így felelt: csitt! - és kimentek előle mindazok, akik mellette álltak.

²⁰ Éhúd bement hozzá, ő pedig az emeleten levő hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Isten beszél hozzád rajtam keresztül! Ekkor az fölkelt a trónról.

²¹ Éhúd pedig benyúlt bal kezével a ruhája alá, kirántotta kardját a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába.

²² Még a markolata is belement a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából; majd kiment a hátsó kijáraton.

²³ Azután kiment Éhúd az oszlopcsarnokba, becsukta maga mögött az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta.

²⁴ Alighogy kiment, jöttek a szolgák, de amikor látták, hogy az emeleti szoba ajtószárnyai zárva vannak, azt gondolták: bizonyára szükségét végzi a hűvös szobában.

²⁵ De amikor hiába várakoztak, és senki sem nyitotta ki az emeleti szoba ajtószárnyait, fogták a kulcsot, és kinyitották. És íme, uruk ott feküdt a földön holtan.

²⁶ Éhúd azonban elmenekült, amíg ők késlekedtek, és a bálványszobrok mellett elhaladva Szeirába ment.

²⁷ Amikor megérkezett, megfújta a kürtöt az Efraim hegyén. Izráel fiai pedig az ő vezetésével lementek a hegyről.

²⁸ Ezt mondta nekik: Kövessetek gyorsan, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Móábot! Lementek utána, elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és nem engedtek senkit átkelni.

²⁹ Levágtak akkor mintegy tízezer móábi embert, csupa jól megtermett, erős férfiakat; nem menekült meg senki.

³⁰ Így kellett Móábnak megalázkodnia azon a napon Izráel keze alatt. És béke volt az országban nyolcvan esztendeig.

Samgar legyőzi a filiszteusokat

³¹ Utána Samgar, Anát fia következett, aki hatszáz filiszteus férfit vert szét egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt.