Zsoltárok 48:9-14
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
9 Kegyelmedről emlékezünk
templomodban, Istenünk.
10 Amilyen dicső a neved,
úgy dicsérnek téged szerte a földön,
mert jobb karod az igazságosság karja.
11 Örül a Sion hegye,
örülnek Júda városai,
mert ítéleteid igazságosak!
12 Járjátok körül Siont,
jól ismerjétek meg a várost,
jegyezzétek meg tornyait,
13 nézzétek meg bástyáit,
járjátok be palotáit,
hogy elmondhassátok gyermekeiteknek:
14 „Nézzétek, ő az Isten, a mi Istenünk örökké,
bizony, mindörökké!
Ő vezet bennünket
még a halálon túl is!”
Lukács 19:45-20:26
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Kizavarja a kereskedőket a Templomból(A)
45 Ezután Jézus bement a Templom területére, és kizavarta onnan a kereskedőket. 46 Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«[a] Ti azonban »rablók barlangjává«[b] tettétek.”
47 Ezután minden nap tanított a Templom területén. A főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői pedig keresték az alkalmat, hogy megölhessék őt. 48 De nem tudták, mit tegyenek, mert az emberek nagy figyelemmel és örömmel hallgatták, amit Jézus mondott.
Honnan származik Jézus hatalma?(B)
20 Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői. 2 Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit: 4 az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5 Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 6 Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.” 7 Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”
8 „Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.
Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról(C)
9 Azután egy példázatot mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba. 10 Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a termésből a neki járó részt. A bérlők azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték el. 11 A tulajdonos ekkor egy másik szolgáját küldte oda, de a bérlők azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték el. 12 Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.
13 Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek? Elküldöm hozzájuk az egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt talán meg fogják becsülni!« 14 Amikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!« 15 Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.
Mit gondoltok, mit fog velük tenni a gazda? 16 Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”
Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Isten ments, hogy ez megtörténjen!” 17 Jézus ekkor a szemükbe nézett, és azt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:
»Éppen az a kő lett a sarokkővé,
amelyet az építők félredobtak«?[c]
18 Aki ráesik erre a kőre, az összetörik, akire pedig ez a kő zuhan rá, azt szétzúzza.”
19 A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy ezt a példázatot Jézus róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna, de nem merték, mert féltek az emberektől.
Ravasz kérdés az adóról(D)
20 Ettől kezdve a törvénytanítók és a főpapok állandóan figyeltették Jézust. Besúgókat küldtek utána, akik istenfélőnek mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje. 21 A besúgók ezzel a kérdéssel mentek Jézushoz: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind helyes. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és az igazságnak megfelelően tanítod Isten útját. 22 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23 Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik: 24 „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és felirata van rajta?”
„A császáré” — felelték azok.
25 „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26 Ezen a válaszon a besúgók annyira megdöbbentek, hogy szóhoz sem jutottak. Nem tudtak belekötni abba, amit Jézus a nyilvánosság előtt mondott.
Notas al pie
- Lukács 19:46 Idézet: Ézs 56:7.
- Lukács 19:46 Idézet: Jer 7:11.
- Lukács 20:17 Idézet: Zsolt 118:22.
5 Mózes 31:30-32:52
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Mózes búcsúéneke
30 Ezután Mózes elénekelte ezt az éneket, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta:
32 Halljátok énekem, egek!
Figyelj szavamra, Föld!
2 Tanításom záporozzon a földre,
szavam hulljon, mint harmat a rétre,
mint langyos nyári eső a fűre,
tavaszi zápor a sarjadó vetésre.
3 Dicsérjétek Istenünket,[a]
mert az Örökkévaló nevét hirdetem!
4 Kőszikla ő! Minden tette tökéletes,
minden döntése igazságos.
Hűséges Isten, nincs benne hamisság,
mindenben egyenes és igaz.
5 De ez a nemzedék megromlott,
már nem is a gyermekei többé!
Bizony elfajzott
és elvetemült nemzedék ez!
6 Hát így viszonzod
az Örökkévaló jóságát,
ostoba és esztelen nemzedék?
Hiszen Atyád ő, aki teremtett,
Alkotód, aki nemzetté nevelt!
7 Emlékezz hát a régi időkre,
gondold végig sok-sok nemzedék éveit!
Kérdezd apádat, majd ő elmondja,
és az öregeket, ők elbeszélik:
8 amikor a Felséges
örökséget osztott a nemzeteknek,
mikor Ádám fiait szétválasztotta,
s földjük határait kijelölte,
Izráel fiainak[b] száma szerint,
9 akkor Jákób fiait
magának választotta,
így lett Izráel az Örökkévaló
saját tulajdona, öröksége.
10 Puszta földön találta,
kietlen, szeles, vad sivatagban,
karjával körülölelte, gondozta
és óvta, mint a szeme fényét.
11 Mint sas a fészkét oltalmazza,
fiókáit védi és betakarja,
majd kiterjeszti szárnyát,
kicsinyeit felkapja,
tulajdon tollain hordozza,
12 úgy vezette népét
az Örökkévaló egymaga.
Más isten nem volt vele.
13 Népét az Örökkévaló
a föld magaslatain járatta,
mezők termésével táplálta,
még a kősziklából is mézzel etette,
kovakőből is olajjal itatta.
14 Táplálta tehenek vajával,
juhok tejével,
básáni bakok, bárányok
és kosok húsával,
a legjobb búzával,
és szőlő vérével, a legjobb borral.
15 De mikor meghízott Jesurún,[c]
gazdája ellen rugdosott.
Meghíztál, Izráel,
kövér lettél, elhájasodtál!
Elhagytad Teremtődet,
az Örökkévalót,
megvetetted
szabadításod Kőszikláját!
16 Féltékenységre ingerelték
más istenekkel,
utálatos bálványokkal bosszantották.
17 Gonosz szellemeknek áldoztak,
nem Istennek,
más isteneknek,
akiket nem ismertek.
Újaknak, akik csak most jöttek,
s akiket Izráel ősei sem ismertek.
18 Kőszikládat, aki nemzett,
elfeledted,
elfordultál Istenedtől,
aki világra hozott!
19 Látta ezt az Örökkévaló,
és felháborodott,
eltaszította haragjában
fiait és leányait.
20 „Elrejtem arcomat előlük
— mondta —,
lássam, mire mennek nélkülem!
Mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlen és állhatatlan gyermekek.
21 Féltékenységre ingereltek
azzal, ami nem Isten,
felbosszantottak ostoba bálványaikkal.
Hát én is féltékennyé teszem őket
oly néppel, amely nem a népem,
bosszantom őket
ostoba nemzetekkel.
22 Haragom tüze lángra lobban,
s mindent megemészt
a Seol fenekéig,
elégeti a földet és minden termését,
fölgyújtja még a hegyek alapját is.
23 Csapásokkal sújtom népemet,
nyilaimat szórom rájuk,
24 éhség sorvasztja,
emésztő láz
és halálos járvány pusztítja,
vérengző vadak foga szaggatja,
porban csúszó kígyók mérge
öldösi őket.
25 Kívül fegyver gyilkolja népem,
otthon a rettegés,
nem kímél sem férfit, sem szüzet,
csecsemőt és öreget
egyaránt elér.
26 Gondoltam, szétzúzom őket egészen,
még emléküket is
eltörlöm az emberek közül,
27 ha nem tartanék
az ellenség gúnyolódásától,
hogy öntelten félremagyarázzák:
»Nem az Örökkévaló tette ezt velük,
erős kezünk győzte le őket!«”
28 Milyen értelmetlen ez a nép,
nincs köztük bölcs tanácsadó!
29 Ha bölcsek lennének,
megértenék sorsukat.
30 Hogyan üldözhet egy ezret
hogyan futamíthat meg kettő tízezret,
ha Kősziklánk nem dob oda nekik,
ha az Örökkévaló nem szolgáltat ki
bennünket ellenségeinknek?
31 Mert isteneik meg sem állhatnak
Kősziklánk, az Örökkévaló előtt
— még ellenségeink is jól tudják ezt.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből származik,
gyümölcsfáik Gomora kertjéből valók.
Szőlőjük keserű fürtöket terem,
s a szőlőszemek mérgezők,
33 boruk, mint a sárkányok mérge,
viperák gyilkos marása.
34-35 „Enyém a büntetés joga,
enyém a bosszúállás
— mondja az Örökkévaló —,
megőrzöm ezt magamnak,
lepecsételt kincseim között.
Én megfizetek nekik,
s akkor elhullanak,
mert közel a veszedelem napja,
amely rájuk vár,
és sebesen közeledik.”
36 Megítéli népét az Örökkévaló,
de szolgáin megkönyörül,
ha látja, hogy elfogyott erejük,
nincs többé sem szolga,
sem szabad.
37 „Hol vannak hát isteneitek?
— kérdezi tőlük. —
Hol van kősziklátok,
akiben biztatok?
Segítsenek most bálványaitok,
38 akik megették áldozataitok húsát,
megitták az italáldozat borát!
Most védjenek meg titeket,
ha tudnak!
39 Lássátok meg végre,
hogy egyedül én vagyok Isten,
ÉN VAGYOK,
és nincs más Isten kívülem!
Én ölök és elevenítek,
megsebesítek és meggyógyítok,
s kezemből ki nem ragadhat senki sem!
40 Fölemelem kezemet az égre,
és magamra esküszöm.
Amilyen biztos, hogy örökké élek,
olyan biztos, hogy ezt megteszem:
41 Villámló kardomat megélesítem,
marokra fogom, megsuhintom,
ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen,
és gyűlölőimnek megfizetek.
42 Nyilaim vértől részegednek,
kardom jóllakik hússal,
a megöltek és foglyok vérével,
az ellenség vezéreivel.”
43 Ujjongjatok, ti nemzetek,
az ő népével együtt!
Mert megtorolja
szolgáinak meggyilkolását,
bosszút áll ellenségein,
de népét és földjét
a bűntől megtisztítja.[d]
44 Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.
Mózes fölmegy a Nebó-hegyre
45 Miután Mózes befejezte az éneket, 46 ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. 47 Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.
48 Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: 49 „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. 50 Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. 51 Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg[e] engem Izráel népe előtt. 52 A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”
Notas al pie
- 5 Mózes 32:3 Dicsérjétek Istenünket Vagy: „Hirdessétek Isten dicsőségét…”.
- 5 Mózes 32:8 Izráel fiainak Ez a masszoréta héber szöveg fordítása. Az ókori görög fordításban (LXX), és néhány qumráni héber kéziratban ezen a helyen „Isten fiainak” szerepel.
- 5 Mózes 32:15 Jesurún Ez Izráel egyik jelképes neve, azt jelenti: „igazságos”.
- 5 Mózes 32:43 a bűntől megtisztítja Szó szerint: „eltakarja”, „engesztelést szerez érte”.
- 5 Mózes 32:51 nem szenteltetek meg Más szóval: „nem képviseltetek engem a nép előtt úgy, ahogy kellett volna”, vagy: „nem tiszteltetek a nép előtt”. Lásd 4Móz 20:1–13.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center