Hálaadó ének

40 A karmesternek: Dávid zsoltára.

² Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

³ Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.

⁴ Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.

⁵ Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.

⁶ Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.

⁷ Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.

⁸ Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.

Read full chapter

Jairus leányának feltámasztása^(A)

⁴⁰ Amikor Jézus visszatért, a sokaság örömmel fogadta, mert mindnyájan várták őt.

⁴¹ Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt; és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába,

⁴² mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van. Menet közben a sokaság minden oldalról szorongatta.

⁴³ Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, (és minden vagyonát az orvosokra költötte,) de senki sem tudta meggyógyítani,

⁴⁴ odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása.

⁴⁵ Jézus ekkor ezt kérdezte: "Ki érintett engem?" Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: "Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!"

⁴⁶ De Jézus ezt mondta: "Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem."

⁴⁷ Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal.

⁴⁸ Jézus pedig ezt mondta neki: "Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!"

⁴⁹ Még beszélt, amikor jött valaki a zsinagógai elöljáró házától, és így szólt: "Leányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!"

⁵⁰ Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta neki: "Ne félj, csak higgy, és meggyógyul."

⁵¹ Amikor bement a házba, senkit sem bocsátott be, csak Pétert, Jánost, Jakabot, meg a kislány apját és anyját.

⁵² Mindnyájan sírtak és gyászolták a leányt, de ő így szólt hozzájuk: "Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik!"

⁵³ Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

⁵⁴ Ő azonban megfogta a leány kezét, és szólította: "Leányom, ébredj!"

⁵⁵ Ekkor visszatért bele a lélek, és azonnal felkelt. Jézus pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.

⁵⁶ Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek ne mondják el, ami történt.

Jézus kiküldi tizenkét tanítványát^(B)

9 Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.

² Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.

³ Ezt mondta nekik: "Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen.

⁴ Amikor betértek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.

⁵ Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyítékul ellenük."

⁶ Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

⁷ Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból,

⁸ némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta.

⁹ Heródes ekkor így szólt: "Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom?" És látni akarta őt.

²⁵ Azután ezt mondta az Úr Mózesnek:

²⁶ Vedd számba a foglyul ejtett embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt.

²⁷ Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.

²⁸ Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt.

²⁹ Az egyik feléből vegyétek el ezt, és adjátok Eleázár papnak az Úrnak szóló fölajánlásként.

³⁰ Az Izráel fiainak jutott felerészből pedig végy el ötvenenként egyet: embert, marhát, szamarat, juhot és mindenféle állatot egyaránt. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítenek szolgálatot.

³¹ Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan az Úr parancsolta Mózesnek.

³² Ez volt az a prédának megmaradt zsákmány, amelyet prédául ejtett a hadinép: hatszázhetvenötezer juh,

³³ hetvenkétezer marha

³⁴ és hatvanegyezer szamár.

³⁵ Ember pedig harminckétezer lélek, olyan nők, akik nem ismerték a férfival való hálást.

³⁶ Ez volt az egyik fele, a hadbavonultak része, szám szerint háromszázharminchétezer-ötszáz juh.

³⁷ Az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt.

³⁸ Továbbá harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt.

³⁹ Továbbá harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt.

⁴⁰ Ember volt tizenhatezer, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt.

⁴¹ Mózes odaadta Eleázár papnak az Úrnak fölajánlott részt, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

⁴² Az Izráel fiainak jutott felerészt elvette Mózes a harcosoktól.

⁴³ A közösségre eső felerész ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,

⁴⁴ harminchatezer marha

⁴⁵ és harmincezer-ötszáz szamár,

⁴⁶ ember pedig tizenhatezer lélek.

⁴⁷ Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál teljesítettek szolgálatot, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.

⁴⁸ Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok,

⁴⁹ és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, számbavettük a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk.

⁵⁰ Ezért elhozta mindenki az Úrnak szóló áldozatul, amit talált: az aranyékszereket, a karkötőket és a karpereceket, a pecsétgyűrűket, a fülbevalókat és a nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt.

⁵¹ Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.

⁵² Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az Úrnak tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt.

⁵³ Minden katona magának is tartott meg zsákmányt.

⁵⁴ Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

A Jordántól keletre eső országrész felosztása

32 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely,

² akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták:

³ Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

⁴ az a föld, amelyet megvert az Úr Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk.

⁵ Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!

⁶ Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!

⁷ Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az Úr adott nekik?

⁸ Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.

⁹ Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az Úr.

¹⁰ Ezért fellángolt az Úr haragja azon a napon, és így esküdött meg:

¹¹ Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen,

¹² kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az Urat.

¹³ Fellángolt az Úr haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az Úrnak.

¹⁴ És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az Úr Izráel ellen fellángolt haragját?!

¹⁵ Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.

¹⁶ Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,

¹⁷ de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.

¹⁸ Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.

¹⁹ Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

²⁰ Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az Úr színe előtt,

²¹ és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az Úr színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől,

²² és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az Úr előtt, akkor ártatlanok lesztek az Úr és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az Úrtól.

²³ De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az Úr ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.

²⁴ Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!

²⁵ Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!

²⁶ Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban.

²⁷ Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az Úr előtt, ahogyan te, uram, kívánod.

²⁸ Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek,

²⁹ és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az Úr színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül.

³⁰ Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén.

³¹ Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az Úr meghagyta szolgáidnak.

³² Mi átkelünk fegyveresen az Úr színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.

³³ Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén levő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal.

³⁴ Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért,

³⁵ Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,

³⁶ Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat.

³⁷ Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot,

³⁸ Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.

³⁹ Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat.

⁴⁰ Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le.

⁴¹ Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.

⁴² Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.