Añadir traducción en paralelo Imprimir Opciones de la página

12 Csapdát állítottak ellenségeim,
    hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
    hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.

13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
    egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
    aki nem hallja, mit mondanak róla,
    mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
    mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
    ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
    szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
    bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
    Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
    rám támadnak, pedig csak jót akarok.

21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
    Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
    ments meg engem, Istenem!

Read full chapter

Jézus tanítványai és kísérői

Ezután Jézus a tizenkét apostollal együtt bejárta a városokat és falvakat, s mindenhol hirdette az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet. Volt velük néhány asszony is, akikből Jézus gonosz szellemeket űzött ki, és különböző betegségekből gyógyított meg: a magdalai Mária, akiből hét gonosz szellem ment ki; Johanna, Kuza felesége; azután Zsuzsanna, meg sokan mások is. (Kuza Heródes egyik főembere volt.) Ezek az asszonyok a saját vagyonukból támogatták és szolgálták Jézust és a tanítványokat.

Példázat a magvetésről(A)

Minden városból és faluból jöttek Jézushoz, s nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:

„Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. Ahogy szórta a vetőmagot, néhány az útra esett. Ezeket az emberek eltaposták, a madarak pedig felcsipegették. Némelyik mag köves talajra esett, de amint kicsírázott, el is száradt, mert nem kapott elég nedvességet. Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. Más magok viszont a jó földbe kerültek. Amikor megnőttek, bőséges termést hoztak: százszor annyit, mint amennyit a magvető elvetett.”

Jézus hangosan kiáltva fejezte be a történetet: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”

Tanítványai megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a történet.

10 Ő így felelt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többieknek csak jelképes történeteket mondok, hogy

»nézzenek, de ne lássanak,
    halljanak, de ne értsenek.«”[a]

A magvetés példázatának magyarázata(B)

11 „Ennek a példázatnak a következő a jelentése: a mag Isten üzenete. 12 Az útra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják ugyan Isten üzenetét, de a Sátán azonnal ellopja azt a szívükből, hogy ne jussanak hitre és ne üdvözüljenek. 13 A köves talajra hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, és örömmel fogadják, de az nem tud meggyökerezni bennük. Ezek hisznek ugyan egy ideig, de amikor próbára teszik őket a nehézségek, elvesztik a hitüket, és elfordulnak Istentől. 14 A tüskés gyomok közé hullott magok esete azokat jelképezi, akik hallják Isten üzenetét, de ahogy múlik az idő, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elnyomják bennük Isten üzenetét, és nem hoznak termést. 15 A jó föld esete pedig azokat jelképezi, akik Isten üzenetét jó és őszinte szívvel befogadják, megőrzik, és türelmes állhatatossággal jó gyümölcsöket teremnek.”

Minden titok kitudódik(C)

16 „Nem azért gyújtanak olajmécsest, hogy letakarják, vagy az ágy alá tegyék, hanem hogy a mécstartóra helyezzék, és világítson azoknak, akik bejönnek a szobába. 17 Mert minden rejtett dolog világosságra fog kerülni. Minden titok kitudódik és világosságra kerül. 18 Tehát gondoljátok át alaposan, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, az még többet kap. De akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.”

Read full chapter

Notas al pie

  1. Lukács 8:10 Idézet: Ézs 6:9.

Örökösödés leányágon

27 József fia Manassé, ennek fia Mákír, ennek fia Gileád, ennek fia Héfer, ennek fia Célofhád, akinek csak leányai születtek: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá. Ez az öt leány odaállt Mózes, Eleázár főpap és a vezetők elé, Izráel egész közösségének nyilvánossága előtt, a Találkozás Sátorának bejáratánál, és ezt mondták:

„Kérjük, hallgassátok meg kérésünket! Apánk meghalt a pusztai vándorlás során, de nem tartozott Kórah csoportjába, azok közé, akik fellázadtak az Örökkévaló ellen. Apánk a maga bűnei miatt halt meg, de fia nem született. Arról senki sem tehet, hogy csak leányai születtek! Így viszont senki sem fogja nevét továbbvinni a leszármazottjai közül. Vajon helyes-e hogy az ő leszármazási vonala megszakadjon, és nevét kitöröljék Izráel népe közül, csak azért, mert nem született fia? Kérünk, adjatok nekünk is állandó családi földbirtokot a nemzetségünk területén, mint ahogy a fiúk szoktak kapni!”

Ezután Mózes az Örökkévaló elé terjesztette ezt az ügyet. Az Örökkévaló pedig ezt felelte: „Célofhád leányainak igaza van. Adj nekik földbirtokot apjuk rokonsága között. Azt a földet oszd szét közöttük, amit apjuknak adnál, ha élne.

Izráel népének meg add tudtára: ha valaki fiúörökös nélkül hal meg, akkor minden vagyonát a leánya örökölje! Ha leánya sincs, akkor testvérei örököljenek utána. 10 Ha testvérei sincsenek, akkor apja testvérei legyenek az örökösök. 11 Ha ilyen rokona sincs, akkor a legközelebbi rokona örököljön utána. Törvény legyen ez Izráel számára, mert ezt az Örökkévaló mondta Mózesnek!”

Read full chapter