Add parallel Print Page Options

11 Hamis tanúk állnak elő, olyanról faggatnak, amiről nem tudok.

12 Rosszal fizetnek a jóért, életemre törnek.

13 Pedig ha ők betegek voltak, én zsákruhát öltöttem, böjttel gyötörtem magamat, újra meg újra szívből imádkoztam.

14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról, testvéremről lett volna szó, mély bánatba merültem, mint aki anyját gyászolja.

15 De mikor én meginogtam, örömükben összegyűltek. Összegyűltek körülöttem mint idegenek és ismeretlenek, szitkozódnak szünet nélkül.

16 Elvetemülten gúnyolódnak, acsarkodnak ellenem.

17 Uram, meddig nézed el ezt? Ments meg engem az ordítozóktól, életemet az oroszlánoktól!

18 Magasztallak a nagy gyülekezetben, hatalmas nép között dicsérlek.

Read full chapter

11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

Read full chapter