Zsoltárok 25:8-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
8 Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
Még a bűnösöket is jóra tanítja.
9 Az alázatosokat igazságosan vezeti,
megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!
11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
de bocsáss meg nekem jóságodért!
12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
S utódai megmaradnak a földön,
amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
mert ő szabadít ki minden bajból![a]
Footnotes
- Zsoltárok 25:15 szabadít… bajból Szó szerint: „szabadítja ki lábamat a hálóból”. Arra a hálóra utal, amellyel a madarakat megfogták.
Zsoltárok 25:8-15
Hungarian Károli
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
14 Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.
15 Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.
Read full chapter
Márk 7:1-30
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?(A)
7 Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek. 2 Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt. 3 A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz. 4 Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.[a]
5 Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”
6 Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált:
»Ez a nép csak a szájával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem.
7 Látszólag tisztelnek ugyan engem,
de nem ér az semmit,
mert a tanításaik,
csak emberi parancsok!«[b]
8 Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”
9 Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére. 10 Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«[c], és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«[d] 11 Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«, 12 akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek. 13 Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”
14 Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok! 15 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!” [16] [e]
17 Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt. 18 Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik? 19 Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.
20 Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik. 21 Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok, 22 a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség. 23 Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”
Jézus segít egy föníciai asszonyon(B)
24 Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van. 25 Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult. 26 Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.
27 Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”
28 Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”
29 „Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”
30 Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.
Read full chapter
Márk 7:1-30
Hungarian Károli
7 És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala.
2 És látván, hogy az õ tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3 Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák;
4 És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5 Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6 Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, képmutatók felõl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tõlem.
7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8 Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9 És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12 Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13 Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
14 És elõszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
15 Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén õ belé, megfertõztethetné õt; hanem a mik belõle jõnek ki, azok fertõztetik meg az embert.
16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
17 És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék õt tanítványai a példázat felõl.
18 És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt?
19 Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.
20 Monda továbbá: A mi az emberbõl jõ ki, az fertõzteti meg az embert.
21 Mert onnan belõlrõl, az emberek szívébõl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22 Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
23 Mind ezek a gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert.
24 És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
25 Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula.
26 Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt.
27 Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
28 Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29 Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
30 És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
Read full chapter
2 Mózes 33:7-34:35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Az ideiglenes Találkozás Sátora
7 Mózes egy olyan sátort[a] használt, amelyet a tábortól nem messze, de azon kívül állított fel. Ezt a „Találkozás Sátorának” nevezte. Aki az Örökkévaló tanácsát akarta kérni, annak ki kellett mennie a táboron kívülre, a Találkozás Sátorához. 8 Valahányszor Mózes kiment ehhez a sátorhoz, mindenki odafigyelt. Az emberek kiálltak a sátruk bejárata elé, és követték a tekintetükkel Mózest, amíg be nem ment a Találkozás Sátorába. 9 Amikor Mózes belépett oda, a felhőoszlop leszállt, megállt a sátor bejáratánál, és az Örökkévaló beszélt Mózessel. 10 Amikor a nép meglátta a felhőoszlopot a sátor bejáratánál, mindenki földig hajolt a maga sátrának bejárata előtt, és imádta az Örökkévalót.
11 Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Utána Mózes visszatért a táborba, de fiatal szolgája, Józsué, Nún fia mindig ott maradt a Találkozás Sátoránál.
Az Örökkévaló megmutatja Mózesnek dicsőségét
12 Azután Mózes ezt mondta az Örökkévalónak: „Lásd, azt mondtad nekem, hogy vezessem tovább ezt a népet, de nem árultad el, hogy kit küldesz velem. Azt mondtad: »Név szerint ismerlek téged, és elnyerted tetszésemet.« 13 Ha valóban jóindulattal vagy irántam, akkor taníts engem útjaidra, hogy igazán megismerjelek téged, és még inkább elnyerjem jóindulatodat és tetszésedet. Kérlek, gondolj arra, hogy ez a nép a te néped!”
14 Az Örökkévaló így válaszolt: „Rendben van, én magam megyek veletek,[b] hogy megnyugtassalak téged!”
15 Mózes így válaszolt: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor ne is vigyél minket innen tovább! 16 Hiszen mi másból lehetne tudni, hogy én és néped elnyertük jóindulatodat? Ha velünk jössz, ezt mindenki látni fogja! Bizony, csak a te jelenléted különböztet meg engem és népedet minden más néptől, amely a földön él.”
17 Az Örökkévaló erre így válaszolt: „Megteszem, amit kértél, mert elnyerted jóindulatomat és név szerint ismerlek téged.”
18 Mózes ezt kérte az Örökkévalótól: „Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!”
19 Ő ezt felelte: „Megteszem a kedvedért, hogy elvonulok előtted, hogy megláthasd egész jóságomat és szépségemet, és kihirdetem előtted a nevemet: a JAHVE nevet. Annak mutatom meg kegyelmemet, akinek meg akarom mutatni, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok.[c] 20 De arcomat nem láthatod, mert ember nem láthat engem úgy, hogy életben maradjon.[d]
21 Nézd, van nálam hely a számodra! Állj ide, a kősziklára! 22 Mielőtt itt dicsőségem elvonulna ott, a kőszikla hasadékába helyezlek, és kezemmel betakarlak. 23 Azután elveszem a kezem, és megláthatsz, amint távolodom, de az arcomat nem láthatod!”
Új kőtáblák(A)
34 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Vágj ki két kőtáblát, azokhoz hasonlókat, amelyeket összetörtél! Fölírom rájuk ugyanazokat az igéket, amelyek az előbbieken voltak. 2 Holnap reggelre légy készen, és jöjj fel a Sínai-hegyre! Állj elém a hegy tetején! 3 De senki más ne jöjjön veled! Ne mutatkozzon az egész hegyen vagy annak közelében se ember, se legelő állat!”
4 Mózes készített két kőtáblát, az elsőkhöz hasonlókat, és másnap reggel fölvitte a hegyre az Örökkévaló parancsa szerint. 5 Az Örökkévaló leszállt a felhőben, megállt Mózessel szemben, majd kihirdette a nevét: „JAHVE”. 6 Az Örökkévaló elvonult Mózes előtt, és így kiáltott:
„JAHVE, JAHVE,
a könyörülő és kegyelmes Isten,
kinek türelme hosszan tart,
szeretete nagy, és hűsége hatalmas!
7 Hűséges szeretetét megőrzi
az övéi iránt ezer nemzedéken át;
megbocsátja vétkeiket,
bűneiket és hűtlenségeiket,
de bűnt nem hagy büntetés nélkül,
számon kéri az apák vétkét fiaikon is,
a harmadik-negyedik nemzedékig.”
8 Mózes ekkor sietve a földre borult, és imádta az Örökkévalót.
9 Azután ezt mondta: „Uram, ha jóindulattal vagy irántam, kérlek, jöjj velünk! Bár ez a nép valóban makacs és engedetlen, mégis bocsásd meg bűneinket, hűtlenségeinket, és fogadj bennünket népeddé!”
A szövetség megerősítése(B)
10 Az Örökkévaló ezt mondta: „Most szövetséget kötök egész népeddel! Olyan csodálatos dolgokat teszek néped szeme előtt, amilyenek még soha nem történtek a földön egyetlen más nemzettel sem! Minden nép csodálni fogja az Örökkévaló hatalmas tetteit, mert valóban csodálatos és félelmetes, amit teszek veletek.
11 Engedelmeskedj annak, amit ma parancsolok neked!
Kiűzöm előled ezeket a nemzeteket: az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. 12 De jól vigyázz! Ne köss szövetséget ezekkel a népekkel, amelyek azon a földön laknak, ahová vezetlek titeket, mert különben csapdába esel! 13 Sőt, rombold le oltáraikat, törd össze emlékköveiket, vágd ki Asera-bálványaikat! 14 Ne imádj más istent rajtam kívül, mert az Örökkévaló, akinek neve: »Féltékenyen-szerető«,[e] valóban féltékenyen-szerető Isten!
15 Ne köss szövetséget annak az országnak lakóival, mert akkor te is paráználkodni fogsz isteneikkel. Azután majd az ő isteneiknek áldozol, és végül te is azoknak az oltáráról fogsz enni. 16 Ne válassz feleséget fiaid számára az ő leányaik közül! Különben, amikor leányaik az ő isteneiket imádják, elcsábítják fiaidat, akik átpártolnak az idegen istenekhez, és ők is azokat fogják imádni.
17 Ne készíts magadnak öntött bálványszobrokat!
Az ünnepekről(C)
18 Tartsd meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét! Ilyenkor 7 napon át csakis kovásztalan kenyeret egyél, ahogy megparancsoltam neked! Abib hónapban tartsd ezt az ünnepet, mert ebben a hónapban jöttél ki Egyiptomból.
19 Minden elsőszülött fiú és a háziállatok minden elsőszülött hím kicsinye engem illet. 20 A szamár elsőszülött csikóját kiválthatod egy báránnyal, de ha nem akarod kiváltani, akkor a szamárcsikónak törd el a nyakát.
Minden elsőszülött fiút meg kell váltanod.
Senki se járuljon elém üres kézzel![f]
21 Hat napon át végezd a munkádat, de a hetedik napon tarts szünetet: ilyenkor ne dolgozz! Ezt még szántás, vagy aratás idején is tartsd tiszteletben!
22 A búza aratásának kezdetén tartsd meg az Aratás ünnepét, az esztendő fordulásakor[g] pedig a Sátorok ünnepét!
23 Évente háromszor minden egyes férfi jelenjen meg a kijelölt helyen, az Örökkévaló Úr, Izráel Istene előtt! 24 Az idegen nemzeteket kiűzöm előletek, országotok határait kiterjesztem. Így, amikor évente háromszor fölmész a kijelölt helyre, hogy az Örökkévaló előtt megjelenj, nem kell attól tartanod, hogy közben valaki el akarja venni földedet.
25 Az áldozati állat vérét ne tedd az oltárra kovászos kenyérrel együtt!
A Páska ünnep áldozatából ne maradjon másnap reggelre!
26 Amikor földed termését aratni kezded, az első kévét mindig vidd be Istened, az Örökkévaló házába!
Kecskegida húsát soha ne főzd meg az anyja tejében!”
27 Azután ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Írd le mindazt, amit mondtam neked, mert ezeknek az igéknek az alapján kötöttem szövetséget veled és Izráel népével.”
28 Mózes 40 napon keresztül éjjel-nappal az Örökkévaló jelenlétében időzött. Ezalatt nem evett, nem ivott semmit, és fölírta a kőtáblákra a szövetség igéit — a tíz parancsot.
Mózes arca sugárzik
29 Azután Mózes fogta a szövetség két kőtábláját, és lement a Sínai-hegyről a táborba. Mivel előzőleg az Örökkévalóval beszélt, Mózes arcáról sugárzott a fény — bár ezt ő maga nem tudta. 30 Amikor Áron és Izráel egész népe meglátta, hogy Mózes arca fénylik, megriadtak tőle. 31 De Mózes magához hívta őket, és ekkor Áron és a közösség összes vezetője odament hozzá, ő pedig beszélt velük. 32 Azután Izráel egész népe Mózeshez gyülekezett. Mózes közvetítette a népnek mindazokat a parancsokat, amelyeket az Örökkévaló a Sínai-hegyen mondott neki.
33 Miután Mózes befejezte a beszédet az emberekkel, egy lenvászon-kendővel eltakarta az arcát. 34 De valahányszor bement a sátorba, hogy az Örökkévalóval beszéljen, levette arcáról a kendőt, amíg bent maradt. Azután kijött, ismét eltakarta az arcát, és így mondta el Izráel népének az Örökkévaló üzeneteit és parancsait. 35 Mivel a nép látta, hogy Mózes arcáról sugárzik a fény, ő eltakarta az arcát előlük, amíg vissza nem ment az Örökkévaló jelenlétébe, hogy beszéljen vele.
Footnotes
- 2 Mózes 33:7 sátort Ezt a sátrat Mózes valószínűleg csak addig használta, amíg a Szent Sátor meg nem épült.
- 2 Mózes 33:14 én magam megyek veletek Szó szerint: „arcom megy veletek.” A 15. versben is.
- 2 Mózes 33:19 Annak… akarok Szó szerint: „Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és könyörülök, akin könyörülök.”
- 2 Mózes 33:20 A 20. vers értelme valószínűleg az, hogy ha Mózes meglátná az Örökkévaló arcát, azonnal meghalna. Isten ettől óvja meg a szolgáját.
- 2 Mózes 34:14 Féltékenyen-szerető A hangsúly valószínűleg azon van, hogy népének szeretetét, hűségét, ragaszkodását teljes mértékben igényeli, és senki mással nem osztozik rajta.
- 2 Mózes 34:20 üres kézzel Vagyis: „ajándék, illetve áldozat nélkül”.
- 2 Mózes 34:22 esztendő fordulásakor Ez a Sátorok ünnepének, más néven a Betakarítás ünnepének ideje. Nagyjából az őszi napéjegyenlőség idejére esik. Ez volt a mezőgazdasági év vége, illetve kezdete.
2 Mózes 33:7-34:35
Hungarian Károli
7 Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lõn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.
8 És lõn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az õ sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.
9 És lõn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhõ-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.
10 És látá az egész nép, hogy a felhõ-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az õ sátorának ajtajában.
11 Az Úr pedig beszéle Mózessel színrõl színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és [mikor Mózes] a táborba visszatére, az õ szolgája az ifjú Józsué, Núnnak fia, nem távozék el a sátorból.
12 És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te [azt] mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig [azt] mondtad [nékem:] név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim elõtt.
13 Most azért ha kedvet találtam szemeid elõtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak elõtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.
14 És monda: Az én orczám menjen-é [veletek,] hogy megnyugtassalak?
15 Monda néki [Mózes:] Ha a te orczád nem jár [velünk], ne vígy ki minket innen.
16 Mert mirõl ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk elõtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptõl, a mely e földnek színén van.
17 Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim elõtt, és név szerint ismerlek téged.
18 És mondá [Mózes:] Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsõségedet.
19 És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsõségem a te orczád elõtt menjen el, és kiáltom elõtted az Úr nevét: És könyörülök, a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.
20 Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.
21 És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kõsziklára.
22 És mikor átmegy elõtted az én dicsõségem, a kõszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.
23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.
34 És monda az Úr Mózesnek: Vágj két kõtáblát, hasonlókat az elõbbiekhez, hogy írjam fel azokra azokat a szavakat, a melyek az elõbbi táblákon voltak, a melyeket széttörtél.
2 És légy készen reggelre, és jöjj fel reggel a Sinai hegyre, és állj ott elõmbe a hegy tetején.
3 De senki veled fel ne jöjjön, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen; juhok és barmok se legeljenek a hegy környékén.
4 Vágott azért két kõtáblát, az elõbbiekhez hasonlókat, és felkelvén reggel, felméne Mózes a Sinai hegyre, a mint az Úr parancsolta néki, és kezébe vevé a két kõtáblát.
5 Az Úr pedig leszálla felhõben, és ott álla õ vele, és nevén kiáltá az Urat:
6 És az Úr elvonula õ elõtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú.
7 A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bûnt: de nem hagyja a [bûnöst] büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen.
8 És Mózes nagy sietséggel földre borula, és lehajtá [fejét.]
9 És monda: Uram, ha elõtted kedvet találtam, kérlek járjon az Úr velünk; mert keménynyakú nép ez! Kegyelmezz a mi vétkeinknek és gonoszságunknak, és fogadj minket örökségeddé.
10 Õ pedig monda: Ímé szövetséget kötök; a te egész néped elõtt csudákat teszek, a milyenek nem voltak az egész földön, sem a népek között, és meglátja az egész nép, a mely között te vagy, az Úrnak cselekedeteit; mert csudálatos az, a mit én cselekszem veled.
11 Jegyezd meg magadnak a mit ma parancsolok néked. Ímé kiûzöm elõled az Emoreust, Kananeust, Khittheust, Perizeust, Khivveust, Jebuzeust.
12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, a melybe bemégy, hogy botránkozásra ne legyen közötted.
13 Hanem oltáraikat rontsátok el, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki berkeiket.
14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltõn szeretõ, féltõn szeretõ Isten õ.
15 Hogy valamiképen szövetséget ne köss annak a földnek lakosaival, hogy a mikor isteneiket követvén paráználkodnak, és áldoznak az õ isteneiknek, és meghívnak téged, egyél az õ áldozatukból.
16 És [feleséget] ne végy az õ leányaik közül a te fiaidnak, hogy mikor paráználkodnak az õ leányaik isteneiket követvén, a te fiaidat is paráználkodásra vigyék, az õ isteneiket követvén.
17 Ne csinálj magadnak öntött isteneket.
18 A kovásztalan kenyér innepét megtartsad: hét nap egyél kovásztalan kenyeret, a mint megparancsoltam néked, az Abib hónap ideje alatt; mert Abib hónapban jöttél ki Égyiptomból.
19 Mindaz a mi az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, és minden hímbarmod is, a mely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ fajzása.
20 De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg; ha pedig nem váltod, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megválts, és ne jöjjön üresen elõmbe senki.
21 Hat napon munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj; szántás és aratás idején is pihenj.
22 A hetek innepét is megtartsd a búza zsengének aratásakor; meg a betakarás innepét is az esztendõ végén.
23 Háromszor esztendõnként minden férfiú jelenjen meg az Úrnak, Izráel Ura Istenének színe elõtt.
24 Mert kiûzöm a népeket elõled, és kiszélesítem határodat, és senki nem kívánja meg a te földedet, mikor felmégy, hogy a te Urad Istened elõtt megjelenjél, esztendõnként háromszor.
25 Áldozatom vérét ne ontsd ki kovász mellett, és a husvét innepének áldozatja ne maradjon meg reggelig.
26 Földed zsengéibõl az elsõt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába. Ne fõzz gödölyét az anyja tejében.
27 És monda az Úr Mózesnek: Írd fel ezeket a szavakat; mert ezeknek a szavaknak értelme szerint kötöttem szövetséget veled és Izráellel.
28 És ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírá a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsolatot.
29 És lõn, a mikor Mózes a Sinai hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében vala a bizonyság két táblája, mikor a hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, hogy az õ orczájának bõre sugárzik, mivelhogy Õvele szólott.
30 És a mint Áron és az Izráel minden fiai meglátták Mózest, hogy az õ orczájának bõre sugárzik: féltek közelíteni hozzá.
31 Mózes pedig megszólítá õket, és Áron és a gyülekezetnek fejei mind hozzá menének, és szóla velök Mózes.
32 Azután az Izráel fiai is mind hozzá járulának, és megparancsolá nékik mind azt, a mit az Úr mondott néki a Sinai hegyen.
33 Mikor pedig elvégezte Mózes velök a beszédet, leplet tõn orczájára.
34 És mikor Mózes az Úr elébe méne, hogy vele szóljon, levevé a leplet, míg kijõne. Kijövén pedig, elmondá az Izráel fiainak, a mi parancsot kapott.
35 És az Izráel fiai láták a Mózes orczáját, hogy sugárzik a Mózes orczájának bõre; és Mózes a leplet ismét orczájára borítá, mígnem beméne, hogy Õvele szóljon.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center