Add parallel Print Page Options

12 Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj, és nincs, aki segítsen!

13 Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok.

14 Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán.

15 Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak a csontjaim. Szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél.

17 Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak bámulnak, néznek rám.

19 Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.

20 Ó, Uram, ne légy távol, erősségem, siess segítségemre!

21 Ments meg engem a fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából!

Read full chapter

12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

Read full chapter