³⁷ Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim.

³⁸ Üldözöm, és utolérem ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.

³⁹ Szétzúzom őket, nem tudnak fölkelni, lábam elé hullanak.

⁴⁰ Fölruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.

⁴¹ Megfutamítottad ellenségeimet, és gyűlölőimet elpusztíthattam.

⁴² Kiáltoznak, de nincs szabadító, az Úrhoz kiáltanak, de nem válaszol.

Read full chapter

³² "Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

³³ Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.

³⁴ Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.

³⁵ Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el."

³⁶ "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.

³⁷ Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.

³⁸ Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába,

³⁹ és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

⁴⁰ Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik,

⁴¹ két asszony őröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

⁴² Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!"

⁴³ "Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába.

⁴⁴ Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

Az okos és a gonosz szolga^(A)

⁴⁵ "Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében?

⁴⁶ Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!

⁴⁷ Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.

⁴⁸ Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram,

⁴⁹ és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel:

⁵⁰ megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja;

⁵¹ akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás."

A tíz szűz

25 "Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.

² Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

³ A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,

⁴ az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.

⁵ Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.

⁶ Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!

⁷ Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.

⁸ A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.

⁹ Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.

¹⁰ Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.

¹¹ Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!

¹² Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket."

¹³ "Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!"

Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása

38 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak:

² Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?

³ Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!

⁴ Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!

⁵ Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?

⁶ Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,

⁷ amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?

⁸ Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából,

⁹ amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,

¹⁰ amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,

¹¹ és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!

¹² Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,

¹³ hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?

¹⁴ Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.

¹⁵ Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.

¹⁶ Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját?

¹⁷ Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e?

¹⁸ Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod!

¹⁹ Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?

²⁰ Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?

²¹ Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!

²² Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?

²³ A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.

²⁴ Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?

²⁵ Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,

²⁶ hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,

²⁷ hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon?

²⁸ Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?

²⁹ Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?

³⁰ Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.

³¹ Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?

³² Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?

³³ Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?

³⁴ El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?

³⁵ Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?

³⁶ Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?

³⁷ Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,

³⁸ ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?

A Teremtő dicsősége az állatvilág életében

³⁹ Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,

⁴⁰ amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?

⁴¹ Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?

39 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

² Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?

³ Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.

⁴ Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

⁵ Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?

⁶ A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.

⁷ Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

⁸ A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.

⁹ Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?

¹⁰ Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?

¹¹ Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?

¹² Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?

¹³ A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az!

¹⁴ A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.

¹⁵ Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.

¹⁶ Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.

¹⁷ Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.

¹⁸ De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.

¹⁹ Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

²⁰ Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.

²¹ Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.

²² Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.

²³ Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.

²⁴ Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.

²⁵ Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

²⁶ A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

²⁷ A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?

²⁸ Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.

²⁹ Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.

³⁰ Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.

Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt

40 Szólott az Úr, és ezt mondta Jóbnak:

² Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki!