Zsoltárok 18:16-24
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
20 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért,
21 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
22 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
23 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
24 Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért.
Máté 22:15-46
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Ravasz kérdés az adóról(A)
15 Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene. 16 El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. 17 Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18 Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! 19 Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt. 20 „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.
21 „A császáré” — felelték azok.
„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
22 Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.
A szadduceusok alattomos kérdése(B)
23 Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle: 24 „Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.[a] 25 Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét. 26 Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. 27 Végül meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”
29 Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. 30 Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben. 31 Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott: 32 »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«[b] Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”
33 Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.
Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?(C)
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül. 35 Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle: 36 „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37 Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«[c] 38 Ez az első és legfontosabb parancs. 39 A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat,[d] mint saját magadat!«[e] 40 Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”
A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura(D)
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést: 42 „Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?”
„Dávid fia” — felelték.
43 Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44 »Így szólt Uramhoz az Örökkévaló:
Ülj mellém jobb felől,
amíg ellenségeidet
hatalmad alá[f] kényszerítem!«[g]
45 Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?” 46 Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.
Read full chapterFootnotes
- Máté 22:24 Lásd 5Móz 25:5–6.
- Máté 22:32 Idézet: 2Móz 3:6.
- Máté 22:37 Idézet: 5Móz 6:5.
- Máté 22:39 embertársadat Jézus tanítása szerint (Lk 10:25–37) ez mindenkire vonatkozik, akinek éppen a mi segítségünkre van szüksége.
- Máté 22:39 Idézet: 3Móz 19:18.
- Máté 22:44 hatalmad alá Szó szerint: „lábaid alá”.
- Máté 22:44 Idézet: Zsolt 110:1.
Jób 30-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
30 „De most még a fiatalok is kinevetnek,
akiknek még apját sem fogadtam volna fel
a pásztorkutyáim mellé béresnek!
2 Mire mentem volna kezük munkájával,
hiszen már erőtlenek voltak.
3 Akik nyomorban és éhezésben élnek,
száraz pusztai kórókon rágódnak,
4 vadsóskát szedegetnek,
és gyökereket gyűjtögetnek.
5 Akiket az emberek elűztek maguk közül,
akik után úgy kiabálnak, mint a tolvajokra szoktak,
6 akik száraz patakok medrében tanyáznak,
földbe vájt kunyhókban és barlangokban,
7 akik úgy ordítanak, mint a vadszamarak,
és a bokrok alatt gyülekeznek.
8 Haszontalan, semmirekellő emberek,
akiket korbáccsal űztek ki a pusztaságba!
9 Most pedig ezek és fiaik gúnyolódnak rajtam!
Nevemet csúfolódva emlegetik.
10 Távolról elkerülnek, utálkoznak rajtam,
nem átallnak arcomba köpködni!
11 Mivel Isten megalázott engem, és erőmet elvette,
ők felbátorodva gúnyolódnak rajtam!
12 Jobbról-balról rám támadnak, elgáncsolnak.
Olyanná lettem, mint az ostromlott város!
13 Előttem az utakat elállták,
romlásomat siettetik, nincs segítség ellenük.
14 Lerontották kőfalaimat,
bezúdulnak a törésen, és rám rohannak.
15 Elfog a rémület, méltóságomtól megfosztottak,
boldogságom elszállt, mint a fellegek.
16 Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm,
markába szorított a szenvedés.
17 Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja,
nappal sem szűnnek meg kínjaim.
18 Galléromnál fogva megragadott Isten,
nagy erejével ruháimat megmarkolta,
19 sárba hajított,
magam is por és hamu lettem.
20 Segítségért kiáltok hozzád, Istenem,
de nem felelsz.
Felállok, hogy imádkozzam,
de nem is figyelsz rám!
21 Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?
Erős kezeddel miért üldözöl?
22 Felragadsz a széllel, elsodorsz,
mennydörgésed rémít a viharban.
23 Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom,
ahol minden élő találkozik!
24 Miért támadsz rám, Istenem,
hiszen már úgyis romokban heverek?
Miért üldözöl,
mikor már segítségért könyörgök?
25 Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal,
szívemből bánkódtam a szegényeken!
26 Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett,
világosságot vártam, de éjszaka borult rám!
27 Egész bensőm forrong és kavarog,
mert elértek a szenvedés napjai.
28 Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól,
segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!
29 Mintha sivatagban járnék,
sakálok és struccok társa lettem.
30 Megfeketedett bőröm lehámlik,
testemet láz emészti,
31 hárfám hangja panaszosan szól,
fuvolám siratja sorsomat.”
31 (Mikor még jó dolgom volt,)
„Szövetséget kötöttem szemeimmel,
hogy fiatal lányokra nem nézek vágyakozva.
2 Hiszen ha megkívánnám őket,
milyen örökséget kaphatnék akkor Istentől,
mi jót várhatnék a Mindenhatótól?
3 Mert aki vétkezik, annak romlás a büntetése,
a bűnösnek pusztulás a sorsa!
4 Hiszen Isten éberen figyel,
szemmel tartja minden lépésemet.
5 Ha görbe utakon jártam vagy hazudtam,
ha becsaptam a társam, ha megkárosítottam
— Isten azonnal észrevette volna.
6 Bárcsak lemérné tetteimet az igazság mérlegén!
Meglátná akkor ő is, hogy ártatlan vagyok!
7 Ha letértem az igaz útról,
ha szívem szemem kívánságát követte,
ha kezemet bűn szennyezte be,
8 más arassa le akkor, amit vetettem,
és tépje ki tövestül, amit ültettem!
9 Ha szívem más asszonyára áhítozott,
ha kerestem az alkalmat, hogy vétkezzem vele,
10 akkor feleségem más férfi ételét készítse,
és más férfi háljon vele!
11 Hiszen gyalázatos bűn lett volna, ha így teszek,
ítéletre méltó lennék biztosan,
12 bűnöm égetne, mint a tűz,
megemésztene teljesen,
elpusztítaná minden vagyonomat.
13 Ha nem bántam igazságosan szolgáimmal,
mikor panaszuk volt ellenem,
14 hogyan állhatnék meg Isten színe előtt?
Mit válaszolhatnék neki, mikor felelősségre von?
15 Hiszen engem is, a szolgámat is
ő teremtett az anyaméhben.
Ugyanaz az Isten formált mindkettőnket
anyánk szíve alatt.
16 Nem tagadtam meg a szegényektől, amire vágytak,
segítettem az özvegyeket,
nélkülözni nem hagytam őket.
17 Megosztottam kenyerem az éhezőkkel,
bőven adtam az árváknak.
18 Igen, apjuk voltam az árváknak,
és gondviselőjük az özvegyeknek egész életemben.
19 Ha szegényt láttam rongyosan,
takaró nélkül a nyomorultat,
örömmel segítettem rajtuk.
20 Juhaim gyapjából adtam nekik meleg takarót,
s a rongyosat felruháztam,
úgyhogy áldottak érte mindannyian.
21 Nem fenyegettem az árvát kezemmel,
mikor segítséget kért a kapuban.
22 Nem így van? De igen!
Ha nem lenne igazam,
szakadjon ki a karom tövestől,
és vállam váljon el testemtől!
23 De mindezeket el nem követtem,
egész életemben tiszteltem és féltem Istent,
s a Mindenható büntetésétől rettegtem!
24 Nem bíztam gazdagságban, pénzben, vagyonban,
csak a Mindenhatóban.
Nem reménykedtem soha színaranyban.
25 Nagy gazdagságom miatt nem dicsekedtem,
hatalmas jövedelmem sem tett elbizakodottá.
26 Nem imádtam a ragyogó Napot,
sem a gyönyörű Holdat,
27 nem intettem csókot feléjük kezemmel,
nem csábították el szívem.
28 Hiszen utálatos bűn lenne, súlyos büntetésre méltó,
ha megtagadtam volna a Menny Istenét!
29 Mikor ellenségem baj érte,
nem örvendtem romlásán,
nem nevettem kárörvendőn,
ha bajba került.
30 Soha nem átkoztam,
s nem kívántam halálát.
31 Jól tudták a szolgáim:
az idegen nálam mindig jóllakott,
32 a jövevénynek szállást kínáltam,
vendégül láttam az utazókat.
33 Mások talán eltitkolják vétkeiket,
de én soha nem tettem ilyet!
34 Nem féltem az emberektől, hogy rólam mit mondanak,
nem féltem rokonaim véleményétől,
nem burkolóztam hallgatásba,
nem zárkóztam házamba!
35 Ó, bárcsak meghallgatna engem!
Bárcsak válaszolna nekem a Mindenható!
Írná csak könyvtekercsbe, mit vétettem!
36 Bátran vállaimra venném a vádakat,
s fejemre tenném azt a tekercset, mint koronát!
37 Számot adnék előtte minden lépésemről,
s mint fejedelem, úgy járulnék elébe.
38 Ha bárkitől elvettem volna földjét,
annak barázdái ellenem kiáltsanak,
39 ha munkásaim bérét ki nem fizettem,
ha gazdájától megpróbáltam elvenni birtokát,
40 akkor földemen búza helyett tövis teremjen,
s árpa helyett hitvány gyomok!”
Itt végződnek Jób beszédei.
Elihú beszéde
32 Ezután Jób három barátja felhagyott vele, hogy megpróbáljon Jóbnak válaszolni, mivel látták, hogy erősen meg van győződve ártatlanságáról. 2 De volt ott egy fiatalember is, Elihú, Barakél fia. (Barakél pedig Búz családjából, és Rám nemzetségéből származott.) Elihú nagyon megharagudott Jóbra, amiért ő ártatlannak tartotta magát, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy még Istennel szemben is neki van igaza. 3 De megharagudott Jób három barátjára is, mert valójában nem tudtak Jóbnak helyes feleletet adni; és nem tudták rábizonyítani, hogy bűnös, mégis vádolták Jóbot. 4 Mivel azonban Elihú volt a legfiatalabb, tisztelettel megvárta, amíg a három idősebb férfi befejezte beszédét. 5 Mikor látta, hogy azok már nem szólnak többet, 6 ezt mondta:
„Igaz, én még fiatal vagyok,
ti pedig idősek,
ezért nem mertem eddig szólni,
nem mertem elmondani, mit gondolok.
7 Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek,
hadd tanítsanak bölcsességre az öregek!
8 Pedig nem az évek sokasága tesz valakit bölccsé,
hanem Isten Szelleme!
Értelmet csak a Mindenható lehelete adhat!
9 Nem csak az idősek lehetnek bölcsek,
nem csak a vének ítélhetnek helyesen.
10 Ezért hát, hallgassatok most rám,
hadd mondjam el én is, mit gondolok!
11 Türelmesen hallgattalak benneteket,
megvizsgáltam érveiteket,
figyeltem, mit feleltek Jóbnak.
12 Amit mondtatok, megértettem,
de bizony egyikőtök sem cáfolta meg Jóbot,
nem tudtatok megfelelni neki!
13 Ne mondjátok hát, hogy bölcsességet találtatok!
Inkább hagyjátok, hogy Isten maga feleljen Jóbnak,
ne az emberek!
14 Jób ugyan nem velem vitatkozott,
de én nem is a ti szavaitokkal érvelek.
15 Lásd Jób, elhallgattak a barátaid,
nincs már több szavuk ellened,
nincs mit mondjanak.
16 Vártam, de nem szólnak semmit,
vártam, de mélyen hallgatnak mind,
nem vitatkoznak már veled.
17 Így hát, hadd feleljek én neked,
hadd mondjam el én is, amit gondolok!
18 Sok mondanivalóm szorongat,
szellemem sürget, hogy szóljak,
19 bensőm forrong,
s mint bortömlőt az újbor,
majd szétfeszít az indulat.
20 Kénytelen vagyok hát beszélni,
hogy megkönnyebbüljek,
hadd mondjam el Jóbnak válaszomat.
21 Nem leszek részrehajló,
nem hízelgek embereknek!
22 Nem is lennék rá képes,
Teremtőm is megbüntetne érte.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center