Add parallel Print Page Options

Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!

Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől.

Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába

a bűnösök elől, akik erőszakoskodnak velem, halálos ellenségeim elől, akik körülfognak.

10 Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél.

11 Lépten-nyomon körülvesznek, arra igyekeznek, hogy földre terítsenek.

12 Olyanok, mint a zsákmányra vágyó oroszlán és a rejtekében lapuló oroszlánkölyök.

Read full chapter

A szőlőmunkások

20 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.

Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe.

Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,

és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek.

Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett.

Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe!

Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig.

Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt.

10 Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen,

12 és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől.

13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?

14 Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

15 Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

16 Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók."

Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról(A)

17 Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik:

18 "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik,

19 és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad."

Read full chapter

Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia

11 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?

Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?

Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.

Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!

Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.

Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?

Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?

Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?

11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.

12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.

13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,

14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!

15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.

16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.

17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.

18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.

19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.

20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

Jób harmadik válasza: Csak Isten bölcs és hatalmas

12 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?

Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?

Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.

A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat!

Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.

Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.

Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.

Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket?

10 Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.

11 A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.

12 Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.

13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.

15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.

16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.

17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.

18 Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.

19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.

20 Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.

21 Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.

22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.

23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.

24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.

25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.

Jób vádolja barátait

13 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.

Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti.

Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni.

Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok.

Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek maradnátok!

Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire.

Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot?

Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni?

Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket?

10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok.

11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés?

12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.

Jób Isten elé akar állni

13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem!

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet?

15 Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte.

16 Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé.

17 Azért hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra.

18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.

19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.

20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzőm el:

21 vedd le rólam kezed, ne rémíts és ne ijessz engem!

22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!

23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!

24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek?

25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl,

26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!

27 Béklyót tettél a lábamra, ellenőrzöd minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed!

28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.

A halál után nincs reménység

14 Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal.

Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg.

Még az ilyen embert is rossz szemmel nézed, engem is törvénybe idézel?!

Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlen egy sem.

Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amit nem léphet át,

akkor légy hozzá elnéző, hogy békén lehessen, és legyen annyi öröme, mint egy napszámosnak!

Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.

Még ha elvénül is a földben gyökere, ha elhal is a porban csonkja,

a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a csemete.

10 De ha a férfi meghal, lehanyatlik, ha az ember kimúlik, hova lesz?

11 Elfogyhat a víz a tengerből, a folyó kiszikkadhat, kiszáradhat,

12 de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.

13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.

14 Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat.

15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.

16 Akkor még lépteimet is megszámlálnád, de nem tartanád számon vétkemet.

17 Zacskóban volna lepecsételve minden vétkem, és eltörölnéd bűneimet.

18 Még a hegy is szétomlik, ha ledől, és a kőszikla is elmozdul helyéről.

19 A köveket is lekoptatja a víz, a föld porát is elsodorja az ár. Így pusztítod el a halandó reménységét.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen, s el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.

21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja. Ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.

22 Teste csak saját fájdalmát érzi, lelke csak magát gyászolja.