³² Meríbá vizeinél is felháborították, Mózes is rosszul járt miattuk,

³³ mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt.

³⁴ Nem pusztították ki a népeket sem, pedig meghagyta nekik az ÚR.

³⁵ Sőt összekeveredtek a pogányokkal, és eltanulták tetteiket.

³⁶ Bálványaikat tisztelték, amelyek csapdába ejtették őket.

³⁷ Feláldozták fiaikat és leányaikat a szellemeknek.

³⁸ Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét, akiket a kánaáni bálványoknak áldoztak, vérontással gyalázták meg az országot.

³⁹ Beszennyezték magukat cselekedeteikkel, erkölcstelen tetteikkel.

Read full chapter

Pál szenvedéseivel dicsekszik

¹⁶ Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem.

¹⁷ Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével.

¹⁸ Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok.

¹⁹ Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket:

²⁰ mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket.

²¹ Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

²² Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is.

²³ Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben.

²⁴ Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján,

²⁵ háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain.

²⁶ Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között,

²⁷ fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

²⁸ Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja.

²⁹ Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is?

³⁰ Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni.

³¹ Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok.

³² Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem.

³³ Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.

Read full chapter

Isten ítéletet tart a világ fölött

24 Az Úr elpusztítja, felforgatja a földet, feldúlja felszínét, szétszórja lakóit.

² Olyan lesz a köznép, mint a pap; a szolga, mint ura; a szolgáló, mint úrnője; az eladó, mint a vásárló; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő, és a hitelező, mint az adós.

³ Teljesen elpusztul a föld, teljesen kifosztják. Az Úr jelentette ki ezt az igét.

⁴ Gyászol, hervad a föld, elalél, hervad a világ, elalél a magas ég a földdel együtt.

⁵ Gyalázatossá tették a földet lakói, mert megszegték a törvényeket, megmásították a rendelkezéseket, megszegték az örök szövetséget.

⁶ Ezért átok emészti a földet, megbűnhődnek lakói. Ezért elfogynak a föld lakói, csak kevés ember marad meg.

⁷ Gyászol a must, búsul a szőlő, és sóhajtoznak mind, akik jókedvűek voltak.

⁸ Abbamaradt a vidám dobolás, megszűnt a zajos vigadozás, abbamaradt a vidám citeraszó.

⁹ Nem borozgatnak nótaszó mellett, keserű az ital annak, aki issza.

¹⁰ Romba dőlt, puszta a város, zárva van minden ház, nem lehet bemenni.

¹¹ Borért kiáltoznak az utcákon, bealkonyult minden örömnek, száműzve van a földről a vidámság.

¹² Pusztán maradt a város, romhalmaz van a kapu helyén.

¹³ Mert olyasmi történik a földön, a népek között, mint amikor szüret után olajbogyót vernek, vagy szőlőt böngésznek.

¹⁴ Azok hangos szóval ujjonganak az Úr fenségének, kiáltoznak a tenger felől.

¹⁵ Világosság támadt, ezért dicsérjétek az Urat, az Úrnak, Izráel Istenének nevét a tenger szigetein!

¹⁶ A föld széléről énekszót hallunk: Dicsőség az igaznak! De én ezt mondom: Végem van, végem van, jaj nekem! Csalnak a csalók, csalárdul csalnak a csalók!

¹⁷ Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója!

¹⁸ Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai.

¹⁹ Recseg, ropog a föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld!

²⁰ Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is kel föl többé.

²¹ Azon a napon megbünteti az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön.

²² Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket.

²³ Elpirul a sápadt hold, szégyenkezik az izzó nap, mert a Seregek Ura lesz a király a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége.

A megváltottak hálaéneke

25 Uram, te vagy Istenem! Magasztallak, dicsérem neved, mert csodákat vittél véghez, ősrégi terveket, való igazságot.

² Mert kőhalommá tetted a várost, a megerősített várat rommá, a bitorlók kastélya nem lesz város, soha többé föl nem épül!

³ Ezért tisztel téged az erős nép, téged fél a hatalmas nemzetek városa.

⁴ Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar.

⁵ Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét.

Isten lakomát készít a Sionon

⁶ Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból.

⁷ Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

⁸ Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr!

⁹ Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!

Móáb megaláztatása

¹⁰ Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen. Móábot pedig eltapossák lakóhelyén, ahogyan a szalmát trágyalébe tapossák.

¹¹ Széttárja benne kezeit, ahogyan széttárja az úszó, ha úszik. De az Úr megalázza gőgjét, hiába erőlködik kezével.

¹² Kőfalakkal megerősített fellegváradat ledönti, lerombolja, ízzé-porrá zúzza.

Isten népének hálaéneke

26 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda országában: Erős városunk van: az Úr kőfalat és bástyát állított védelmére.

² Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép, mely hűséges maradt!

³ Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.

⁴ Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!

⁵ Ő letaszítja a magasból az ott lakókat, lerombolja a megerősített várost, földig lerombolja, porrá zúzza.

⁶ Lábbal tapossák majd: a nyomorultak lábai, a nincstelenek léptei.

⁷ Az igaz ember ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.

⁸ Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk.

⁹ Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged. Mert ha ítéletet tartasz a földön, igazságot tanulnak a világ lakói.

¹⁰ Ha a bűnös kegyelmet kap, nem tanul igazságot. Becsületes országban is álnokul él, és nem nézi az Úr fenségét.

¹¹ Uram, fölemelted kezedet, de nem látják. Majd meglátják, hogy féltőn szereted népedet, és megszégyenülnek: tűz emészti meg ellenségeidet.

¹² Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.

¹³ Urunk, Istenünk, más urak voltak gazdáink, nem te, de csak a te nevedet dicsérjük.

¹⁴ A halottak nem élnek, az árnyak nem támadnak föl, ezért büntetted meg és irtottad ki őket, még az emlékezetüket is eltörölted.

¹⁵ Megszaporítottad e népet, Uram, megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magad, mindenfelé kiterjesztetted az ország határait.

¹⁶ Uram, a nyomorúságban téged kerestek, és halkan fohászkodtak, amikor fenyítetted őket.

¹⁷ Olyanok voltunk előtted, Uram, mint a terhes asszony, amikor szülni kezd: míg vajúdik, kiált fájdalmában.

¹⁸ Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem szereztünk szabadulást az országnak, és nem jöttek emberek a világra.

¹⁹ Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.

²⁰ Eredj, népem, menj be szobádba, és zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja.

²¹ Mert jön már lakóhelyéről az Úr, hogy megbüntesse bűneikért a föld lakóit. A föld föltárja majd a kiontott vért, nem takarja be többé a meggyilkoltakat.