Isten mindenütt jelen van

139 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.

² Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.

³ Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.

⁴ Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.

⁵ Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.

⁶ Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.

⁷ Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?

⁸ Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy.

⁹ Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,

¹⁰ kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

¹¹ Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság:

¹² a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

⁴ Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr!

⁵ Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

⁶ Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.

⁷ Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!

⁸ Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.

⁹ Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!