ELSŐ KÖNYV

Az igazak és a bűnösök sorsa

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,

² hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.

³ Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.

⁴ Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.

⁵ Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.

⁶ Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Isten és felkentje diadalmaskodik

2 Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?

² Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen:

³ Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

⁴ A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket.

⁵ Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:

⁶ Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!

⁷ Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!

⁸ Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.

⁹ Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!

¹⁰ Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!

¹¹ Félelemmel szolgáljátok az Urat, reszketve vígadjatok!

¹² Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!