Add parallel Print Page Options

Alázatos ember éneke

131 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.

Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.

Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!

131  Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

Hálaadás szabadításért

124 Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR - vallja meg ezt Izráel! -,

ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,

akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.

Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.

Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.

Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!

Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.

A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta.

124  Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,

Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:

Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;

Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;

Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.

Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!

Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.

A testvéri szeretet áldása

133 Zarándokének. Dávidé. Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!

Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.

Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.

133  Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörûséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!

Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;

Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!