Proverbs 8
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Gifts of Wisdom
8 Does not wisdom call,
and does not understanding raise her voice?
2 On the heights, beside the way,
at the crossroads she takes her stand;
3 beside the gates in front of the town,
at the entrance of the portals she cries out:
4 “To you, O people, I call,
and my cry is to all that live.
5 O simple ones, learn prudence;
acquire intelligence, you who lack it.
6 Hear, for I will speak noble things,
and from my lips will come what is right;
7 for my mouth will utter truth;
wickedness is an abomination to my lips.
8 All the words of my mouth are righteous;
there is nothing twisted or crooked in them.
9 They are all straight to one who understands
and right to those who find knowledge.
10 Take my instruction instead of silver,
and knowledge rather than choice gold;
11 for wisdom is better than jewels,
and all that you may desire cannot compare with her.
12 I, wisdom, live with prudence,[a]
and I attain knowledge and discretion.
13 The fear of the Lord is hatred of evil.
Pride and arrogance and the way of evil
and perverted speech I hate.
14 I have good advice and sound wisdom;
I have insight, I have strength.
15 By me kings reign,
and rulers decree what is just;
16 by me rulers rule,
and nobles, all who govern rightly.
17 I love those who love me,
and those who seek me diligently find me.
18 Riches and honor are with me,
enduring wealth and prosperity.
19 My fruit is better than gold, even fine gold,
and my yield than choice silver.
20 I walk in the way of righteousness,
along the paths of justice,
21 endowing with wealth those who love me,
and filling their treasuries.
Wisdom’s Part in Creation
22 The Lord created me at the beginning[b] of his work,[c]
the first of his acts of long ago.
23 Ages ago I was set up,
at the first, before the beginning of the earth.
24 When there were no depths I was brought forth,
when there were no springs abounding with water.
25 Before the mountains had been shaped,
before the hills, I was brought forth—
26 when he had not yet made earth and fields,[d]
or the world’s first bits of soil.
27 When he established the heavens, I was there,
when he drew a circle on the face of the deep,
28 when he made firm the skies above,
when he established the fountains of the deep,
29 when he assigned to the sea its limit,
so that the waters might not transgress his command,
when he marked out the foundations of the earth,
30 then I was beside him, like a master worker;[e]
and I was daily his[f] delight,
rejoicing before him always,
31 rejoicing in his inhabited world
and delighting in the human race.
32 “And now, my children, listen to me:
happy are those who keep my ways.
33 Hear instruction and be wise,
and do not neglect it.
34 Happy is the one who listens to me,
watching daily at my gates,
waiting beside my doors.
35 For whoever finds me finds life
and obtains favor from the Lord;
36 but those who miss me injure themselves;
all who hate me love death.”
Footnotes
- Proverbs 8:12 Meaning of Heb uncertain
- Proverbs 8:22 Or me as the beginning
- Proverbs 8:22 Heb way
- Proverbs 8:26 Meaning of Heb uncertain
- Proverbs 8:30 Another reading is little child
- Proverbs 8:30 Gk: Heb lacks his
Proverbi 8
Nuova Riveduta 2006
I meravigliosi precetti della saggezza
8 (A)La saggezza non chiama forse? L’intelligenza non fa udire la sua voce?
2 Essa sta in piedi in cima ai luoghi più elevati, sulla strada, agli incroci;
3 grida presso le porte della città, all’ingresso, negli androni:
4 «Chiamo voi, o uomini nobili, la mia voce si rivolge ai figli del popolo.
5 Imparate, o semplici, l’accorgimento, e voi, stolti, diventate intelligenti!
6 Ascoltate, perché dirò cose eccellenti, le mie labbra si apriranno per insegnare cose rette.
7 Infatti la mia bocca esprime la verità, le mie labbra detestano l’empietà.
8 Tutte le parole della mia bocca sono conformi a giustizia, non c’è nulla di ambiguo o di perverso in esse.
9 Sono tutte rette per l’uomo intelligente, giuste per quelli che hanno trovato la scienza.
10 Ricevete la mia istruzione anziché l’argento, e la scienza anziché l’oro scelto;
11 poiché la saggezza vale più delle perle, tutti gli oggetti preziosi non la equivalgono.
12 Io, la saggezza, sto con l’accorgimento e ho trovato la scienza della riflessione.
13 Il timore del Signore è odiare il male; io odio la superbia, l’arroganza, la via del male e la bocca perversa.
14 A me appartiene il consiglio e il successo; io sono l’intelligenza, a me appartiene la forza.
15 Per mio mezzo regnano i re, e i prìncipi decretano ciò che è giusto.
16 Per mio mezzo governano i capi, i nobili, tutti i giudici della terra.
17 Io amo quelli che mi amano, e quelli che mi cercano mi trovano.
18 Con me sono ricchezze e gloria, i beni duraturi e la giustizia.
19 Il mio frutto è migliore dell’oro fino, il mio prodotto vale più dell’argento selezionato.
20 Io cammino per la via della giustizia, per i sentieri dell’equità,
21 per far ereditare ricchezze a quelli che mi amano e per riempire i loro tesori.
22 (B)«Il Signore mi ebbe con sé[a] al principio dei suoi atti, prima di fare alcuna delle sue opere più antiche.
23 Fui stabilita fin dall’eternità, dal principio, prima che la terra fosse.
24 Fui generata quando non c’erano ancora abissi, quando ancora non c’erano sorgenti rigurgitanti d’acqua.
25 Fui generata prima che i monti fossero fondati, prima che esistessero le colline,
26 quand’egli ancora non aveva fatto né la terra né i campi né le prime zolle della terra coltivabile.
27 Quand’egli disponeva i cieli io ero là; quando tracciava un circolo sulla superficie dell’abisso,
28 quando condensava le nuvole in alto, quando rafforzava le fonti dell’abisso,
29 quando assegnava al mare il suo limite perché le acque non oltrepassassero il loro confine, quando poneva le fondamenta della terra,
30 io ero presso di lui come un artefice. Ero sempre esuberante di gioia giorno dopo giorno, mi rallegravo in ogni tempo in sua presenza;
31 mi rallegravo nella parte abitabile della sua terra, trovavo la mia gioia tra i figli degli uomini.
32 Ora, figlioli, ascoltatemi; beati quelli che osservano le mie vie!
33 Ascoltate l’istruzione, siate saggi, e non la rifiutate!
34 Beato l’uomo che mi ascolta, che veglia ogni giorno alle mie porte, che vigila alla soglia della mia casa!
35 Chi mi trova infatti trova la vita e ottiene il favore del Signore.
36 Ma chi pecca contro di me fa torto a se stesso; tutti quelli che mi odiano amano la morte».
Footnotes
- Proverbi 8:22 Il Signore mi ebbe con sé, altri traducono: il Signore mi produsse, o: mi possedé. Ebr. qanah, acquistare, cfr. 4:5, 7; vd. note a Ge 4:1.
Sprüche 8
Schlachter 2000
Die Weisheit Gottes redet
8 Ruft nicht die Weisheit laut,
und lässt nicht die Einsicht ihre Stimme vernehmen?
2 Oben auf den Höhen, draußen auf dem Weg,
mitten auf den Plätzen[a] hat sie sich aufgestellt;
3 zur Seite der Tore, am Ausgang der Stadt,
beim Eingang der Pforten ruft sie laut:
4 An euch, ihr Männer, ergeht mein Ruf,
und meine Stimme an die Menschenkinder!
5 Ihr Unverständigen, werdet klug,
und ihr Toren, gebraucht den Verstand!
6 Hört, denn ich habe Vortreffliches zu sagen,
und meine Lippen öffnen sich für aufrichtige Rede.
7 Denn mein Mund redet Wahrheit,
und meine Lippen verabscheuen Gottlosigkeit.
8 Alle Reden meines Mundes sind gerecht,
es ist nichts Verkehrtes noch Verdrehtes darin.
9 Den Verständigen sind sie alle klar,
und wer Erkenntnis sucht, findet sie richtig.
10 Nehmt meine Unterweisung[b] an und nicht Silber,
und Erkenntnis lieber als feines Gold!
11 Ja, Weisheit ist besser als Perlen,
und alle Kostbarkeiten sind nicht zu vergleichen mit ihr.
12 Ich, die Weisheit, wohne bei der Klugheit
und gewinne die Erkenntnis wohldurchdachter Pläne.
13 Die Furcht des Herrn bedeutet, das Böse zu hassen;
Stolz und Übermut, den Weg des Bösen und einen verkehrten Mund hasse ich.
14 Von mir kommt Rat und Tüchtigkeit;
ich bin verständig, mein ist die Kraft.
15 Durch mich herrschen die Könige
und erlassen die Fürsten gerechte Verordnungen.
16 Durch mich regieren die Herrscher
und die Edlen, alle Richter auf Erden.
17 Ich liebe, die mich lieben,
und die mich eifrig[c] suchen, finden mich.
18 Reichtum und Ehre kommen mit mir,
bleibende Güter und Gerechtigkeit.
19 Meine Frucht ist besser als Gold, ja, feines Gold,
und was ich einbringe, übertrifft auserlesenes Silber.
20 Ich wandle auf dem Weg der Gerechtigkeit,
mitten auf den Pfaden des Rechts,
21 damit ich denen, die mich lieben, ein wirkliches Erbteil verschaffe
und ihre Schatzkammern fülle.
Die Selbstoffenbarung der Weisheit
22 Der Herr besaß mich am Anfang seines Weges,
ehe er etwas machte[d], vor aller Zeit.
23 Ich war eingesetzt[e] von Ewigkeit her,
vor dem Anfang, vor den Ursprüngen der Erde.
24 Als noch keine Fluten waren, wurde ich geboren,
als die wasserreichen Quellen noch nicht flossen.
25 Ehe die Berge eingesenkt wurden,
vor den Hügeln wurde ich geboren.
26 Als er die Erde noch nicht gemacht hatte und die Fluren,
die ganze Summe des Erdenstaubes,
27 als er den Himmel gründete, war ich dabei;
als er einen Kreis abmaß auf der Oberfläche der Meerestiefe,
28 als er die Wolken droben befestigte
und Festigkeit gab den Quellen der Meerestiefe;
29 als er dem Meer seine Schranke setzte[f],
damit die Wasser seinen Befehl nicht überschritten,
als er den Grund der Erde legte,
30 da war ich Werkmeister[g] bei ihm,
war Tag für Tag seine Wonne
und freute mich vor seinem Angesicht allezeit;
31 ich freute mich auf seinem Erdkreis
und hatte meine Wonne an den Menschenkindern.
32 Und nun, ihr Söhne, hört auf mich!
Wohl denen, die meine Wege bewahren!
33 Hört auf Unterweisung, damit ihr weise werdet,
und verwerft sie nicht!
34 Wohl dem Menschen, der auf mich hört,
indem er täglich an meiner Pforte wacht
und die Pfosten meiner Türen hütet!
35 Denn wer mich findet, der findet das Leben
und erlangt Wohlgefallen von dem Herrn;
36 wer mich aber verfehlt, tut seiner Seele Gewalt an;
alle, die mich hassen, lieben den Tod!
Példabeszédek 8
Hungarian New Translation
A bölcsesség mindennél nagyobb kincs
8 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?
2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra.
3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.
4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól.
5 Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák!
6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok.
7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt.
8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság.
9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők.
10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat!
11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.
12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.
13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg az álnok beszédet gyűlölöm.
14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom.
15 Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.
16 Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.
18 Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság.
19 Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél.
20 Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain,
21 hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.
22 Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen.
23 Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a föld keletkezése előtt.
24 Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel.
25 Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem;
26 amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem.
27 Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött.
28 Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai,
29 amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait,
30 én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor.
31 Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.
32 Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
33 Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!
34 Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve.
35 Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.
36 De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.
Proverbes 8
La Bible du Semeur
Le poème de la Sagesse
8 Ecoutez : la Sagesse appelle,
la raison élève la voix[a].
2 Elle est postée sur les hauteurs, |le long des routes,
aux carrefours.
3 Tout près des portes de la ville,
là où l’on passe pour entrer, |elle fait retentir sa voix :
4 « C’est chacun de vous que j’appelle,
c’est pour vous, les humains, que ma voix se fait entendre,
5 à vous, qui manquez d’expérience : |apprenez donc à réfléchir ;
et à vous, insensés : |devenez donc intelligents !
6 Ecoutez-moi, car j’ai à dire |des choses capitales,
et ce sont des paroles justes |qui franchiront mes lèvres.
7 Oui, ma bouche proférera |la vérité,
le mal fait horreur à mes lèvres,
8 et mon palais proclamera |uniquement ce qui est juste.
Il n’y a pas de fourberie, |rien de retors dans mes paroles,
9 elles sont toutes justes |pour qui comprend les choses,
elles sont droites |pour qui trouve la connaissance.
10 Recherchez mon éducation |plutôt que de l’argent,
et choisissez la connaissance |plutôt que l’or, l’or le plus pur.
11 Car la sagesse est préférable |aux perles précieuses,
et les biens les plus désirables |ne sauraient l’égaler[b].
12 Moi, je suis la Sagesse, |j’habite à côté de la réflexion,
j’ai découvert l’art de penser.
13 Lorsqu’on craint l’Eternel, |on déteste le mal.
Je déteste l’orgueil, |la suffisance, |la conduite mauvaise
et la bouche menteuse.
14 C’est à moi qu’appartiennent |le conseil et la réflexion.
Je suis l’intelligence |et possède la force.
15 C’est par moi que règnent les rois,
et que les dirigeants |décrètent des lois justes.
16 Par moi gouvernent tous les chefs,
tous les hommes d’Etat |et tous les magistrats sur terre.
17 Moi, j’aime ceux qui m’aiment,
et ceux qui me recherchent |ne manquent pas de me trouver.
18 Je suis accompagnée |de la richesse et de l’honneur,
de biens durables, de la justice.
19 Mon fruit est plus précieux que l’or,
oui, même que l’or le plus fin,
et les profits que je rapporte |valent mieux qu’un argent de choix.
20 Je marche sur la voie de la justice
et je suis les sentiers |de l’équité,
21 pour combler de biens ceux qui m’aiment
et remplir leurs trésors.
22 L’Eternel m’a donné naissance[c] |tout au début de son activité
et avant d’entreprendre |les plus anciennes de ses œuvres.
23 Oui j’ai été formée |dès les temps éternels,
bien avant que la terre fût créée.
24 J’ai été enfantée |avant que l’océan existe
et avant que les sources |aient fait jaillir |leurs eaux surabondantes.
25 Avant que les montagnes |aient été établies,
avant que les collines |soient apparues, |j’ai été enfantée.
26 Dieu n’avait pas encore |formé la terre et les campagnes
ni le premier grain de poussière |de l’univers.
27 Moi, j’étais déjà là |quand il fixa le ciel
et qu’il traça un cercle |autour de la surface |du grand abîme.
28 Et quand il condensa |les nuages d’en haut,
quand il fit jaillir avec force |les sources de l’abîme,
29 et quand il assigna |à la mer des limites
pour que ses eaux |ne les franchissent pas,
quand il détermina |les fondements du monde,
30 je me tenais |bien fermement à ses côtés[d],
me livrant sans cesse aux délices[e],
et jouant en tout temps |en sa présence.
31 Je jouais sur sa terre |dans le monde habité,
et trouvais mes délices |dans les êtres humains.
32 Maintenant donc, mes fils, |écoutez-moi :
heureux tous ceux qui suivent |les voies que je prescris !
33 Ecoutez mes leçons, |et vous deviendrez sages.
Ne les négligez pas !
34 Car : heureux l’homme qui m’écoute,
qui vient veiller à mes portes |jour après jour,
et qui monte la garde |devant l’entrée de ma maison.
35 Car celui qui me trouve |a découvert la vie,
il obtient la faveur |de l’Eternel.
36 Mais il se fait tort à lui-même, |celui qui me désobéit[f] :
tous ceux qui me haïssent |aiment la mort. »
Footnotes
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.