²¹ Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.

²² Az meg követte őt oktalanul, ahogyan a bika megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.

²³ De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.

²⁴ Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!

²⁵ Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!

²⁶ Mert sok embert ejtett el megsebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.

²⁷ Háza a holtak hazájába vezet, a halál kamráiba visz le.

Read full chapter

Jézus nemzetségi táblázata^(A)

²³ Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié;

²⁴ ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé,

²⁵ ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié,

²⁶ ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé;

²⁷ ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié,

²⁸ ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré;

²⁹ ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,

³⁰ ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé;

³¹ ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,

³² ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné,

³³ ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé;

³⁴ ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,

³⁵ ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,

³⁶ ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké;

³⁷ ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,

³⁸ ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.

Jézus megkísértése^(B)

4 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott

² negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.

³ Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré."

⁴ Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."

⁵ Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,

⁶ és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

⁷ Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."

⁸ Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."

⁹ Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen,

¹⁰ mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged;

¹¹ és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."

¹² Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."

¹³ Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.

A nép húst kíván

⁴ De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal?

⁵ Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát.

⁶ Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.

⁷ A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez.

⁸ A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalmon megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek.

⁹ Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor szállt le a manna is.

¹⁰ Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózes is rossznak látta ezt.

¹¹ Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját?

¹² Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak?

¹³ Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk!

¹⁴ Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem.

¹⁵ Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!

A hetven prófétáló vén

¹⁶ Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled.

¹⁷ Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.

¹⁸ A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok az Úrnak: Ki tart jól bennünket hússal? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az Úr húst, és ehettek.

¹⁹ Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig,

²⁰ hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek az Urat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?

²¹ Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?!

²² Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik?

²³ De az Úr ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az Úr ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem.

²⁴ Mózes kiment és elbeszélte a népnek az Úr szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.

²⁵ Az Úr pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.

²⁶ Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak.

²⁷ Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.

²⁸ Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!

²⁹ De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az Úr egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az Úr!

³⁰ Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.

A fürjek

³¹ Akkor az Úr szelet támasztott, amely a tenger felől fürjeket sodort, és lehullatta a táborra, innen is, onnan is egynapi távolságban a tábor körül, két könyöknyire a föld színén.

³² Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel, sőt az egész következő napon is gyűjtötték a fürjeket. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és sűrűn kiterítették azokat a tábor körül.

³³ De a hús még a foguk között volt, még meg sem rágták, amikor az Úr haragra gerjedt a nép ellen, és megverte az Úr a népet igen nagy csapással.

³⁴ Azt a helyet Kibrót-Taavának nevezték el, mert ott temették el a telhetetlen népet.

³⁵ Kibrót-Taavából elindult a nép Hacérót felé, és Hacérótban tartózkodtak.

Mirjám poklossága

12 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.

² Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.

³ Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.

⁴ Az Úr mindjárt ezt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki mindhárman a kijelentés sátrához. Ki is mentek mindhárman.

⁵ Akkor az Úr leszállt felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és szólította Áront és Mirjámot, ők ketten pedig odamentek.

⁶ Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá.

⁷ De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva!

⁸ Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!

⁹ Az Úr haragra gerjedt ellenük, és elment.

¹⁰ Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos.

¹¹ Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk!

¹² Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult!

¹³ Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!

¹⁴ Az Úr azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza.

¹⁵ Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot.

¹⁶ Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.

Mózes kémeket küld Kánaánba

13 Az Úr így beszélt Mózeshez:

² Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak akarok adni. Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert.

³ Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az Úr parancsa szerint. Valamennyien főemberek voltak Izráelben.

⁴ Név szerint ezek voltak: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.

⁵ Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia.

⁶ Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.

⁷ Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.

⁸ Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.

⁹ Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.

¹⁰ Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.

¹¹ A József törzséhez tartozó Manassé-törzsből Gaddi, Szúszi fia.

¹² Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.

¹³ Ásér törzséből Szetúr, Míkáél fia.

¹⁴ Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia.

¹⁵ Gád törzséből Geúél, Máki fia.

¹⁶ Név szerint ezek azok a férfiak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.

¹⁷ Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, ezt mondta nekik: Menjetek el itt a Délvidéken át, föl a hegyekbe.

¹⁸ Nézzétek meg, hogy milyen az a föld és a rajta lakó nép, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok?

¹⁹ Milyen az a föld, amelyen lakik, jó-e vagy rossz? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborfélék vagy megerősített helyek?

²⁰ Milyen a föld: kövér-e vagy sovány? Van-e rajta fa vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből! Azok a napok éppen az első szőlőfürtök érésének napjai voltak.

²¹ Elmentek tehát a férfiak, és kikémlelték a földet, a Cin-pusztától egészen Rehóbig, a hamáti úton.

²² A Délvidéken át mentek föl, és Hebrónig jutottak. Anák ivadékai, Ahiman, Sésaj és Talmaj éltek ott. - Hebrón hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan.

²³ Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is.

²⁴ Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.

²⁵ Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.