Add parallel Print Page Options

— 10 —

10 Ne vidd odébb a birtokhatár kövét,
    amelyet még elődeid állítottak!
    Ne vedd el az árváktól birtokukat,
11 mert erős az Örökkévaló, az árvák védelmezője!
    Ő védi meg ügyüket veled szemben!

— 11 —

12 Fogadd meg az intést,
    hallgass a bölcs beszédre!

— 12 —

13 Fegyelmezd meg a gyermeket, ha szükséges!
    Még ha meg is kell fenyítened, nem hal bele.
14 Lehet, hogy a haláltól mented meg,
    ha megvesszőzöd!

— 13 —

15 Fiam, ha bölcs leszel,
    boldoggá teszel engem is!
16 Mennyire örülök majd,
    ha bölcsen beszélsz!

— 14 —

17 Ne irigyeld a bűnösöket,
    de mindig teljes szívedből tiszteld és féld az Örökkévalót!
18 Akkor jó jövő vár rád,
    és amit remélsz, abban nem fogsz csalódni!

Read full chapter

Segítsetek egymásnak!

Testvéreim, előfordulhat, hogy valaki közületek valamiben vétkezik. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek! Segítsetek egymásnak a terhek hordozásában — így engedelmeskedjetek Krisztus törvényének. Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, és csak magát csapja be. Ne hasonlítsátok össze magatokat másokkal, hanem mindenki a saját munkáját tegye mérlegre! Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia.

Akit Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, ossza meg a javait vele!

Amit vetsz, azt fogod aratni is

Ne áltassátok magatokat: Istent nem lehet becsapni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is! Aki azért tesz valamit, hogy kielégítse a régi természetének kívánságait, annak ez a régi természet romlást és halált fog teremni, és azt is fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszése szerint cselekszik, az a Szent Szellemből arat örök életet. Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!

Ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk! 10 Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!

Befejezés

11 Nézzétek csak, milyen óriási betűkkel írok most a saját kezemmel! 12 Akik megpróbálják rátok erőltetni, hogy körülmetélkedjetek, azok az emberek tetszését keresik. Attól félnek, hogy ha egyedül csak Krisztus keresztjét[a] hirdetik, akkor üldözni fogják őket. 13 Ők körül vannak metélve ugyan, de maguk sem tartják be a Törvény előírásait. Csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy majd ezzel a testi formasággal dicsekedhessenek.

14 Engem azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével! A kereszten a világ meghalt a számomra, és én is meghaltam a világnak.[b] 15 Mert sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem számít. Kizárólag az új teremtménynek[c] van értéke. 16 Békesség és irgalom mindazoknak, akik ezen igazság szerint élnek, és Isten Izráelének!

17 Ezentúl senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert én olyan sebhelyeket[d] hordozok a testemen, amelyek világosan mutatják, hogy Jézusé vagyok.

18 Urunk, Jézus Krisztusnak kegyelme legyen veletek! Ámen.

Footnotes

  1. Galatákhoz 6:12 Krisztus keresztje Jelképesen: az örömhír, amely Jézus Krisztusról, haláláról és feltámadásáról szól. A „kereszt” Isten megoldása az ember számára, az üdvösségre vezető egyetlen út. A 14. versben is.
  2. Galatákhoz 6:14 A kereszten… a világnak Szó szerint: „számomra a világot keresztre feszítették (kivégezték), és engem is a világ számára.”
  3. Galatákhoz 6:15 új teremtmény Vagy új teremtés, újjáteremtés: azok az emberek, akiket Isten újjáteremtett.
  4. Galatákhoz 6:17 sebhelyeket Pál apostolt, Jézusról való tanúskodása és tanításai miatt sokszor súlyosan megverték, megkorbácsolták — ezeknek a nyomát mutatták a sebhelyek.

Ezt mondja az Örökkévaló:
„Jókedvem idején teljesítem kérésedet,
    az üdvösség napján megsegítelek,
    megőrizlek és megvédelek.
Szövetségül adlak a nemzeteknek,
    hogy állítsd helyre a földet,
    és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.
9-10 A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon,
    a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre!
Bizony, kijönnek,
    és semmiben nem szenvednek hiányt,
    mint a juhnyáj.
Útközben is legelnek,
    a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak.
Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság,
    nem égeti nap heve, sem forró szél,
    mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk.
Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!
11 Utat készítek nekik még a hegyeimen is,
    mert útjaim magasra vezetnek.

12 Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból,
    távoli földekről, északról és délről,
    még Színimből[a] is!”

13 Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld!
    Ugráljatok örömötökben, hegyek!
Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét,
    megalázott szegényein megkönyörült!

14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
    nem törődik velem Uram!”

15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
    Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
    — ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[b] képedet[c],
    szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
    pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
    nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
    hozzád sietnek!”
Életemre mondom
    — szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
    mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!

19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
    és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
    mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
    ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
    adj nekünk tágasabb tért,
    bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
    „Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
    magányos és gyermektelen,
    száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
    mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”

22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
    zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
    vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
    és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
    és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
    én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
    nem csalódnak soha.”

24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
    Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
    s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
    — mondja az Örökkévaló —,
    és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
    és saját vérüktől,
    mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
    hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
    Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”

Mikor hívtalak titeket, miért nem válaszolt senki?

50 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hol van anyátok válólevele,[d]
    amellyel elbocsátottam őt?
Kinek voltam én adósa,
    hogy törlesztésül titeket eladtalak volna?
Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket,
    és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!
Mikor hazajöttem, mint apa a családjához,
    hol voltatok?
Mikor szólítottalak titeket,
    miért nem válaszolt senki?
Talán oly rövid a kezem,
    hogy nem tudlak megszabadítani?
Vajon nincs elég erőm,
    titeket megmenteni?
Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger,
    s a folyók helye sivataggá változik!
Elpusztulnak bennük a halak,
    és tetemük megbüdösödik.
Ha szólok, az ég sötétbe borul,
    gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”

Az Örökkévaló szolgája

Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
    hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
    kora hajnalban fölébreszt,
    hogy figyeljek rá.
Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
    én pedig hallgattam rá,
    és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
Kiszolgáltattam magam azoknak,
    akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
    hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
    és köpködésük elől.
De nem maradok szégyenben,
    mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
    mert tudom, hogy benne nem csalódom.
Hiszen ő közel van hozzám,
    és igazol engem!
    Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
    hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
    kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
    úgy jár ellenfelem:
    szétmállik és megsemmisül.

10 Ki az közületek,
    aki féli és tiszteli az Örökkévalót?
Hallgasson hát az ő szolgájának szavára,
    és engedelmeskedjen neki!
Ha ösvényetek sötét,
    és nincs világosságotok,
bízzatok az Örökkévalóban,
    és támaszkodjatok Istenetekre!
11 De ti, akik tüzet szítotok,
    és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl,
hogy másokat megrontsatok,
    magatok kerültök a lángok közé,
megéget benneteket a tűz,
    amelyet gyújtottatok!
Kezemből ér ez utol titeket,
    s kínok között kell hevernetek.

Nézzetek Ábrahámra!

51 „Figyeljetek rám,
    akik kívánjátok az igazságosságot,
    akik az Örökkévalót keresitek!
Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
    a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
    a kőfejtőre,[e] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
    de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
    romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
    mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
    öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”

Szabadításom örökre érvényes!

„Figyelj rám, népem!
    Nemzetem hallgass rám!
Mert tanítás származik tőlem,
    igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.
Hamar eljön igazságom,
    már úton van szabadításom,
    és karjaim népeket ítélnek.
Reménykedve várnak engem a szigetek
    és a távoli partok lakói,
    s karom erejében bíznak.
Tekintsetek fel az égre,
    nézzetek a földre körös-körül!
Mindezek elmúlnak:
    az ég eltűnik, mint a füst,
a föld pedig szertefoszlik,
    mint kopott ruha,
    lakói meghalnak és elenyésznek.
De szabadításom örökre érvényes,
    és igazságosságom soha nem változik.”

„Figyeljetek rám,
    akik ismeritek az igazságosságot!
Hallgass rám, te nép,
    aki Törvényem szívedbe zártad!
Ne féljetek azoktól,
    akik gyaláznak titeket!
Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!
Mert úgy pusztulnak el,
    mint a molyrágta ruha.
Végük lesz, mint a gyapjúnak,
    melyet férgek rágnak szét.”

Ébredj föl, Örökkévaló karja!

Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja!
    Mutasd meg erődet, mint a régi időkben,
    az ősi nemzedékek napjaiban!
Hiszen Ráháb[f] fejét karod ereje hasította ketté,
    a tengeri szörnyet te döfted keresztül!
10 Te szárítottad ki a tenger mély vizét,
    te készítettél utat a tenger fenekén,
    hogy megváltottaid átkeljenek rajta!
11 Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai,
    ujjongó énekkel térnek vissza Sionra,
    fejüket örök öröm koszorúzza.
Vidámság és öröm lesz a részük,
    messze tűnik a bánat és fájdalom.

12 „Én magam vigasztallak meg titeket!
    — ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
    vagy bárki ember fiától,
    aki mulandó, mint a fű?
13 Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
    aki az eget kiterjesztette,
    és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
    a haragvó elnyomótól,
    aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
14 Hamarosan megszabadul a fogoly,
    nem hal meg a börtönben,
    és kenyere sem fogy el,
15 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    aki felkavarja a tengert,
    hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
16 Én adtam szádba saját szavaimat,
    és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
    és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
    »Az én népem vagy!«”

Footnotes

  1. Ézsaiás 49:12 Színim Egyiptom déli része, Asszuán környéke. Más magyarázat szerint: Kína.
  2. Ézsaiás 49:16 véstem Jelentheti azt is: „rajzoltam”.
  3. Ézsaiás 49:16 képedet Azt is jelenti: „falaidat”.
  4. Ézsaiás 50:1 válólevél A Törvény szerint bizonyos esetekben a férj elválhatott feleségétől, s ilyenkor válólevelet kellett kiállítania, amelyet az elküldött asszony vitt magával.
  5. Ézsaiás 51:2 kőfejtő Kőbánya, föld alatti sziklaüreg, ahonnan az építkezéshez követ fejtenek.
  6. Ézsaiás 51:9 Ráháb Legendás tengeri szörny. Isten ellenségeit jelképezi.