Add parallel Print Page Options

A gazdag uralkodik a szegényeken, és az adós szolgája a kölcsönadónak.

Aki álnokságot vet, bajt arat, és megsemmisül haragjának botja.

A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.

10 Űzd el a csúfolódót, és elmegy vele a perlekedés, megszűnik a peres ügy és a gyalázat.

11 Aki szereti a szív tisztaságát, és jóindulattal beszél, annak barátja a király.

12 Az Úr szeme ügyel az ismeretre, a hűtlenek beszédét meghiúsítja.

13 Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban.

14 Mély verem az idegen nő szája, beleesik, akire haragszik az Úr.

15 A gyermek szívéhez hozzátartozik az ostobaság, de a fenyítő bot kiűzi belőle.

16 Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.

Read full chapter

Pál önzetlensége és az álapostolok hamissága

11 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is.

Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé.

Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől.

Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.

Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.

Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem, különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben.

Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?

Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra.

Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok.

10 A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani.

11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt!

12 De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.

13 Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.

14 Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.

15 Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.

Read full chapter

Jövendölés Egyiptom és Etiópia bukásáról

20 Abban az évben, amikor Asdód alá érkezett az a hadvezér, aki Szargón asszír király parancsára megostromolta és elfoglalta Asdódot,

abban az időben így szólt az Úr Ézsaiáshoz, Ámóc fiához: Vedd le a zsákruhát a derekadról, és húzd le a sarut a lábadról! Ő így is tett, és mezítelenül, saru nélkül járt.

Akkor ezt mondta az Úr: Ahogyan szolgám, Ézsaiás mezítelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom és Etiópia számára,

úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait és Etiópia foglyait, ifjakat és véneket, mezítelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére.

Akkor majd reszketni és szégyenkezni fognak, akik Etiópiában bíztak, és Egyiptommal dicsekedtek.

Akkor ezt mondják e partvidék lakói: Hogyan tudnánk mi megmenekülni, ha az is így járt, akiben bíztunk, és akihez segítségért folyamodtunk, hogy mentsen meg bennünket az asszír királytól?!

Jövendölés Babilónia ellen

21 Fenyegető jövendölés Babilónia ellen: Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől, úgy közeledik a síkság felől, a félelmetes földről.

Szörnyű látomásban ez jutott tudtomra: Csal a csaló, pusztít a pusztító! Vonulj ellene, Élám, ostromold, Média! Minden sóhajtozásnak véget vetek.

Ezért görcsös fájdalom fogja el derekamat, olyan kínok gyötörnek, mint a szülő nő kínjai. Megzavarodtam, nem hallok, megriadtam, nem látok.

Háborog a szívem, reszketés fogott el. Az eddig áhított alkonyat rettenetes lett nekem.

Terítik az asztalt, rendezik a szőnyegeket, esznek-isznak. Rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!

Mert ezt mondta nekem az Úr: Menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!

Lovasokat látott, lovasokat kettesével, meg szamarakon és tevéken nyargalókat. Erősen és feszülten figyelt,

majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!

Jönnek már a lovasok, lovasok kettesével! Akkor megszólalt, és ezt mondta: Elesett, elesett Babilon! Minden istenszobra a földön hever összetörve!

10 Ó, agyoncsépelt és megtiport népem! Amit a Seregek Urától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem nektek.

Jövendölés Edóm ellen

11 Fenyegető jövendölés Dúmá ellen: Kiáltást hallok Széírből: Őrálló, meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig tart még az éjjel?

12 Közeleg a reggel, de még éjjel van - felelt az őrálló. Kérdezhettek, de inkább akkor, ha majd visszajöttök.

Jövendölés Arábia ellen

13 Fenyegető jövendölés Arábia ellen: Arábia bozótjaiban töltsétek az éjszakát, Dedán karavánjai!

14 Hozzatok vizet a szomjazónak, Téma földjének lakói, és adjatok kenyeret a menekülőknek!

15 Mert fegyver elől menekültek el, kivont kard elől, kifeszített íj elől és súlyos harcból.

16 Mert ezt mondta nekem az Úr: Egy év múlva, amilyen a bérlőnek az éve, vége lesz Kédár minden dicsőségének.

17 Kevés marad meg a kédári hősök íjaiból, Izráel Istene, az Úr mondja ezt.

Jeruzsálem megaláztatása

22 Fenyegető jövendölés a látomás völgye ellen: Mi történt veled, hogy mindenki a háztetőkre ment?

Csupa lárma, zajongás a város, vigadozik a vár! Sebesültjeidet nem kard sebezte meg, halottaid nem harcban estek el.

Vezetőid mind egy szálig elmenekültek, nyíllövés nélkül kerültek fogságba. Mind fogságra jutottak, akiket csak megtaláltak, bármily messze futottak.

Azért ezt mondom: Ne nézzetek rám, keservesen sírok! Ne zaklassatok vigasztalásotokkal, hiszen népem pusztulóban van!

Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja jön az Úrtól, a Seregek Urától a látomás völgyére. Aláássák a falat, és kiáltás hangzik a hegy felé.

Élám fölveszi tegzét, jön harci kocsikkal, emberekkel, lovasokkal, Kír is pajzsot ragad.

Gyönyörű völgyeid megtelnek harci kocsikkal, a lovasok felsorakoznak a kapu előtt.

Leleplezték Júda védelmét: megszemlélitek azon a napon az Erdő házának fegyvertárát,

meglátjátok, mily sok rés van a Dávid városán, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

10 Összeírjátok Jeruzsálem házait, egyes házakat leromboltok a várfal megerősítésére.

11 Medencét csináltok a két várfal között a Régi-tó vizének. De aki ezt cselekszi, azzal nem törődtök, és nem látjátok meg azt, aki régóta készíti!

12 Az Úr, a Seregek Ura azon a napon sírásra és gyászolásra hív, kopaszra nyírásra és zsákba öltözésre.

13 De csak vigasság és öröm van, marhákat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: Együnk-igyunk, hisz holnap meghalunk!

14 Kijelentette nekem a Seregek Ura, hogy nem engesztelődik meg irántatok emiatt a bűn miatt halálotokig sem! - mondja az Úr, a Seregek Ura.

Sebna helyett Eljákim lesz az udvarmester

15 Így szól az Úr, a Seregek Ura: Menj el Sebna udvarmesterhez, a királyi palota gondnokához, és mondd:

16 Honnan vetted a jogot, vagy ki engedte meg neked, hogy itt készíts magadnak sírboltot? Magas helyen készítetted sírodat, sziklában jelöltél ki magadnak hajlékot!

17 Pedig keményen megfog téged az Úr, és erős hajítással messzire elhajít.

18 Egy csomóba göngyölítve becsomagol, és labdaként hajít egy igen tágas földre. Ott halsz meg, ott lesznek ragyogó szekereid, te, urad házának gyalázata!

19 Kivetlek tisztségedből, megfosztalak állásodtól.

20 Azután Eljákimot, Hilkijjá fiát nevezem ki szolgámmá,

21 palástodat rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

22 Az ő vállára teszem Dávid palotájának kulcsát. Amit kinyit, nem tudja bezárni senki, és amit bezár, nem tudja kinyitni senki.

23 Szilárd helyre erősítem, mint valami szöget. Ott lesz a díszhely atyja házában.

24 Őrá aggatják atyja házának minden díszét, sarjadékait és ivadékait, minden apró edényt, tálakat és mindenféle korsót.

25 De így szól a Seregek Ura: Egyszer majd kilazul a szilárd helyre erősített szög, letörik és leesik. Összetörik a teher, amely rajta volt. Megmondta az Úr.

Tírusz és Szidón pusztulása

23 Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult Tírusz! Nincs egy ház sem, nincs hova menni! Ciprus földjéről jövet mondták meg nekik.

Némuljatok el, ti tengerparton lakók, szidóni kereskedők, kiknek követei átszelik a tengert,

a nagy vizeket! Sihór gabonája, a Nílus aratása volt a jövedelme, s a népek vásárhelye volt.

Szégyenkezz, Szidón, mert így szól a tenger, a tengeri erődítmény: Olyan lettem, mint aki nem vajúdott, nem szült, nem nevelt ifjakat, nem dédelgetett leányokat!

Úgy gyötrődnek, akik Tírusz hírét hallják, mint amikor Egyiptomról hallottak.

Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, ti tengerparton lakók!

Hát ez a ti vigadozó városotok, mely ősidők óta fennáll, amely messzire elment, hogy ott is megtelepedjék?

Kicsoda végzett így a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői vezérek, és kalmárait tisztelik a földön?

A Seregek Ura végzett így, hogy meggyalázza a kevélységet, és megalázzon minden pompát, mindenkit, akit tisztelnek a földön.

10 Hagyjátok el az országot, mint a Nílus, ti Tarsís-hajók, nincs többé kikötő!

11 Kinyújtotta kezét a tengerre az Úr, megrendítette a királyságokat; azt parancsolta Kánaánról, hogy pusztítsák el erődítményeit.

12 Ezt mondta: Nem fogsz vigadni többé, Szidón leánya, te meggyalázott szűz! Rajta, kelj át Ciprusba, de ott sem lesz nyugtod!

13 Íme, a káldeusok országa! Még nem is volt ez a nép, amikor Asszíria kiépítette Tíruszt hajói számára. De ostromműveket állított ellene, palotáit lerombolta, rommá tette!

14 Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztult erődítményetek!

15 Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig, ameddig egy király él. Hetven év múlva úgy jár Tírusz, ahogy a szajha-nóta mondja:

16 Fogd a citerát, járd be a várost, elfelejtett szajha! Szépen pengesd, dalolj sokat, hogy emlékezzenek rád!

17 Hetven év múlva az Úr meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja bérét, mert paráználkodni fog a világ minden országával a föld színén.

18 De keresete és bére egyszer még az Úr szent tulajdona lesz. Nem teszik a kincstárba, hogy ott őrizzék, hanem az Úr színe előtt lakóké lesz ez a kereset, hogy jóllakásig ehessenek, és szép ruhába öltözzenek.