¹⁷ Ínségre jut, aki szeret vigadozni, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg.

¹⁸ Váltságdíj lesz az igazért a bűnös, és a becsületesek helyett a hűtlen.

¹⁹ Jobb a puszta földjén lakni, mint zsémbes és bosszús asszonnyal.

²⁰ Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.

²¹ Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.

²² Behatol a bölcs a hősök városába, és lerombolja megbízhatónak vélt erődjét.

²³ Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.

²⁴ A kevély gőgösnek csúfolódó a neve, dühében gőgösen viselkedik.

²⁵ A restet megöli vágyakozása, mert nem akar dolgozni kezével;

²⁶ egész nap csak vágyakozik, az igaz pedig ad, és nem fukarkodik.

Read full chapter

Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk

5 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.

² Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,

³ ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.

⁴ Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet.

⁵ Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.

⁶ Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól;

⁷ mert hitben járunk, nem látásban.

⁸ De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.

⁹ Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.

¹⁰ Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.

Read full chapter

A Messiás uralkodása

5 Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.

² Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt.

³ A nyáj elé áll, és legelteti az Úr hatalmával, az Úristen fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig.

⁴ Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert.

⁵ Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre.

⁶ Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik.

⁷ Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül.

⁸ Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod.

⁹ Azon a napon - így szól az Úr - kiirtom lovaidat, és elpusztítom a harci kocsikat.

¹⁰ Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet.

¹¹ Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid.

¹² Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból. Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt.

¹³ Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat.

¹⁴ Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal állok majd bosszút!

A helyes istentisztelet

6 Hallgassátok meg, amit az Úr mond! Szállj perbe a hegyekkel, hadd hallják meg hangodat a halmok!

² Halljátok meg, hegyek, az Úr perbeszédét, ti is, ősrégi alapjai a földnek! Mert pere van népével az Úrnak, törvénykezni akar Izráellel.

³ Én népem, mit vétettem ellened, mivel bántottalak? Felelj nekem!

⁴ Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek.

⁵ Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beór fia, és mi történt Sittímtől Gilgálig? Akkor megismered az Úr igaz tetteit!

⁶ Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal?

⁷ Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?

⁸ Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

⁹ Az Úr hangosan kiált a városnak - és üdvös dolog félni az ő nevét -: Engedelmeskedjetek a vesszőnek, és annak, aki azt rendelte!

¹⁰ Még mindig van bűnös ház bűnös kincsekkel tele, és van átkozott, hamis véka!

¹¹ Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zacskóban levő hamis súlyokat?

¹² Hiszen gazdagságuk csupa rablott holmi, a város lakói hazugságot beszélnek, csalárd nyelv van szájukban.

¹³ Pedig én már elkezdtelek verni téged, és pusztítani vétkeid miatt.

¹⁴ Eszel majd, de nem laksz jól, hanem éhen maradsz. Ha félreraksz is, nem mented meg, mert amit meg akarsz menteni, fegyver martalékává teszem.

¹⁵ Vetni fogsz, de nem aratsz, sajtolsz olajbogyót, de nem kened magad olajjal, mustot is préselsz, de nem iszol bort.

¹⁶ Omri szokásaihoz ragaszkodtok, Aháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint éltek. Ezért pusztasággá teszem az országot, lakóira pedig iszonyodva néznek, a népek gyalázkodását kell elviselniük.

Panasz a nép romlottsága miatt

7 Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott.

² Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra.

³ Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket.

⁴ Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar!

⁵ Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz!

⁶ Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége.

Reménység a nyomorúság idején

⁷ De én az Urat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!

⁸ Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.

⁹ Az Úr haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában.

¹⁰ Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az Úr, a te Istened? Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák, mint az utca sarát.

¹¹ Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ.

¹² Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át,

¹³ bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen.

¹⁴ Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben!

¹⁵ Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból.

¹⁶ Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek,

¹⁷ port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az Úrhoz, és félnek majd tőled is.

¹⁸ Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.

¹⁹ Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!

²⁰ Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.