¹⁷ Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.

¹⁸ A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.

¹⁹ A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint egy váron a zár.

²⁰ Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.

²¹ Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.

²² Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.

²³ Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol.

²⁴ Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.

A kegyes szegénység lelkileg gazdagít

19 Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.

² Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.

A hitben erősek ne ítéljék meg az erőtleneket

14 A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.

² Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik.

³ Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt.

⁴ Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.

Senki sem él önmagának

⁵ Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.

⁶ Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek.

⁷ Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának;

⁸ mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.

⁹ Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék.

¹⁰ Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.

¹¹ Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent."

¹² Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.

Isten országa nem evés és ivás

¹³ Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.

¹⁴ Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az.

¹⁵ Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt.

¹⁶ Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek.

¹⁷ Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm;

¹⁸ mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.

Read full chapter

Jeruzsálem lakóinak névjegyzéke

9 Egész Izráelt származási jegyzékbe vették, és beírták őket Izráel királyainak a könyvébe. A júdaiakat fogságba vitték Babilóniába hűtlenségük miatt.

² Az első lakosok, akik visszakerültek birtokukra és városaikba, izráeliek, papok, léviták és templomszolgák voltak.

³ Jeruzsálemben Júda és Benjámin fiai, valamint Efraim és Manassé fiai közül valók laktak:

⁴ Útaj, Ammihúd fia, aki Omri fia, aki Imri fia, aki Báni fia, Perecnek, Júda fiának az utódai közül.

⁵ A silóiak közül Aszájá, az elsőszülött, és a fiai.

⁶ Zerah fiai közül Jeúél és rokonsága, hatszázkilencvenen.

⁷ Benjámin fiai közül való volt Szallú, Messullám fia, aki Hódavjá fia, aki Hasszenuá fia volt.

⁸ Továbbá Jibnejá, Jeróhám fia, Élá, Uzzi fia, aki Mikri fia volt, és Mesullám, Sefatjá fia, aki Reúél fia, aki Jibnijjá fia volt.

⁹ Rokonaik származásuk szerint kilencszázötvenhatan voltak. Mindezek a férfiak családfők voltak, ki-ki a maga családjában.

¹⁰ A papok közé tartozott Jedajá, Jehójárib és Jákin;

¹¹ Azarjá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúbnak az Isten háza felügyelőjének a fia volt.

¹² Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt, és Maszaj, Adiél fia, aki Jahzérá fia, aki Mesullám fia, aki Mesillémit fia, aki Immér fia volt.

¹³ Rokonságuk, a családfők ezerhétszázhatvanan voltak, kiváló emberek Isten háza szolgálatának a munkájában.

¹⁴ A léviták közé tartozott Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia volt, Merári fiai közül.

¹⁵ Bakbakar, Heres és Gálál, továbbá Mattanjá, Míká fia, aki Zikri fia, aki Ászáf fia volt.

¹⁶ Azután Óbadjá, Semajá fia, aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt; meg Berekjá, Ászá fia, aki Elkáná fia volt, és a netófáiak falvaiban lakott.

A jeruzsálemi templom kapuőrei

¹⁷ Kapuőrök voltak: Sallúm, Akkúb, Talmón és Ahimán. Testvérük, Sallúm volt a fejük.

¹⁸ Helyük most is ott van a napkeletre néző királyi kapunál. Ők voltak a kapuőrök Lévi fiainak a táboraiban.

¹⁹ Sallúm pedig, Kóré fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt, testvéreivel együtt, akik a kórahiak családjából származtak, a szolgálat munkájában a sátor küszöbének az őrei voltak, mert már őseik is az Úr tábora bejáratának az őrei voltak.

²⁰ Fejedelmük egykor Fineás, Eleázár fia volt - az Úr legyen vele!

²¹ Zekarjá, Meselemjá fia a kijelentés sátra bejáratának a kapuőre volt.

²² A küszöbök választott kapuőrei összesen kétszáztizenketten voltak. Őket falvaikban vették származási jegyzékbe, megbízatásukat már Dávid, sőt Sámuel, a látnok alapozta meg.

²³ Ők és fiaik őrizték az Úr házának, illetve a sátornak a kapuit.

²⁴ A négy égtáj irányában voltak őrök: keletre, nyugatra, északra és délre.

²⁵ A falvakban lakó atyjukfiainak időről időre hét napra be kellett vonulniuk hozzájuk.

²⁶ Mert az állandó megbízatás a négy főkapuőré volt, akik léviták voltak. Ők voltak az Isten háza kamráinak és kincseinek a felügyelői.

²⁷ Az Isten háza körül töltötték az éjszakát, mivel rájuk volt bízva az őrködés, és ők nyitották ki minden reggel az ajtókat.

²⁸ A közülük valókra voltak bízva az istentiszteleti fölszerelések. Ezeket megszámolva kellett bevinniük és megszámolva kellett kihozniuk.

²⁹ A közülük valók tartották számon a fölszerelést, a szentély egész fölszerelését: a finomlisztet, a bort, az olajat, a tömjént és a fűszereket is.

³⁰ De a papságból valók keverték a fűszerekből a kenetet.

³¹ A léviták közül való Mattitjának, a kórahi Sallúm elsőszülöttjének a megbízatása volt a sütés munkájára felügyelni.

³² A kehátiak közül való testvéreikre volt bízva a kenyér sorba rakása, hogy azt szombatról szombatra kirakják.

³³ Az énekesek, a kamrákban tartózkodó léviták családfői, fel voltak mentve minden egyéb alól, mert éjjel-nappal ez a feladat volt rájuk bízva.

³⁴ A léviták családfői voltak ezek, származásuk szerint főemberek, és Jeruzsálemben laktak.

Gibeón lakosai

³⁵ Gibeónban lakott Jeiél, Gibeón atyja, feleségének Maaká volt a neve.

³⁶ Elsőszülött fia Abdón volt, azután Cúr, Kís, Baal, Nér és Nádáb,

³⁷ Gedór, Ahjó, Zekarjá és Miklót.

³⁸ Miklót nemzette Simámot. Testvéreik mellett ezek is Jeruzsálemben laktak, rokonságukkal együtt.

³⁹ Nér nemzette Kíst, Kís nemzette Sault, Saul nemzette Jónátánt, Malkisúát, Abinádábot és Esbaalt.

⁴⁰ Jónátán fia Meribbaal volt, és Meribbaal nemzette Míkát.

⁴¹ Míká fiai Pítón, Melek, Taréa és Áház voltak.

⁴² Áház nemzette Jarát, Jará nemzette Álemetet, Azmávetet és Zimrit, Zimri nemzette Mócát,

⁴³ Mócá nemzette Binát, ennek a fia volt Refájá, ennek a fia Elászá, ennek a fia Ácél.

⁴⁴ Ácélnak hat fia volt, név szerint ezek: Azrikám, Bókerú, Jismáél, Searjá, Óbadjá és Hánán. Ezek voltak Ácél fiai.

Saul elesik a gilbóai csatában^(A)

10 A filiszteusok háborút viseltek Izráel ellen, és az izráeliek megfutamodtak a filiszteusok előtt. Hullottak a sebesültek a Gilbóa-hegyen.

² A filiszteusok Saulnak és fiainak a nyomába szegődtek, és megölték a filiszteusok Jónátánt, Abinádábot és Malkisúát, Saul fiait.

³ Nagyon heves volt a küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették az íjászok,

⁴ ezért ezt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj át vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne űzzenek gúnyt belőlem. De a fegyverhordozó nem akarta, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt.

⁵ Amikor látta a fegyverhordozó, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt.

⁶ Így halt meg Saul és három fia, és vele együtt egész háza népe is meghalt.

⁷ Amikor látták mindazok az izráeliek, akik a völgyben laktak, hogy azok megfutamodtak, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt, elhagyták városaikat és elmenekültek. A filiszteusok pedig odajöttek, és letelepedtek azokban.

⁸ Másnap eljöttek a filiszteusok, hogy kifosszák az elesetteket. Megtalálták Sault és a fiait, amint ott feküdtek a Gilbóa-hegyen.

⁹ Kifosztották őt, magukkal vitték a fejét és a fegyvereit, és körülvitették a filiszteusok országában, hogy megvigyék az örömhírt bálványaiknak és a népnek.

¹⁰ Fegyverzetét isteneik házában helyezték el, koponyáját pedig Dágón templomában akasztották fel.

¹¹ Amikor azonban meghallották a jábés-gileádiak, hogy mit tettek Saullal a filiszteusok,

¹² elindultak a harcosaik, levették Saulnak és fiainak holttestét, és elvitték Jábésba. Ott temették el csontjaikat Jábésban egy tölgyfa alatt, és böjtöltek hét napig.

¹³ Így halt meg Saul a hűtlensége miatt, mert hűtlen lett az Úrhoz, és nem fogadta meg az Úr szavát. Sőt szellemet idéztetett, és azt kérdezte meg,

¹⁴ nem az Urat kérdezte meg. Ezért ölette meg őt, a királyságot pedig Dávidra, Isai fiára ruházta.