¹⁸ Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.

¹⁹ Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.

²⁰ Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban.

²¹ A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást.

²² Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság.

²³ A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.

²⁴ Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.

²⁵ Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.

²⁶ A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá.

²⁷ A mihaszna ember gonoszul áskálódik, és ajka olyan, mint a perzselő tűz.

Read full chapter

²³ Másnap aztán megérkezett Agrippa és Bereniké nagy pompával, és miután az ezredessel és a város előkelőségeivel együtt bevonultak a nagyterembe, Fesztusz parancsára elővezették Pált.

²⁴ Fesztusz ezután így szólt: "Agrippa király és ti, férfiak, mind, akik velünk együtt jelen vagytok, látjátok ezt az embert, aki miatt megostromolt engem az egész zsidóság Jeruzsálemben, sőt még itt is, azt kiáltva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.

²⁵ Én azonban azt állapítottam meg, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett. De mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy oda küldöm őt.

²⁶ Ámde semmi bizonyosat nem tudok írni róla uramnak, ezért elétek vezettettem, elsősorban is eléd, Agrippa király, hogy kihallgatása után legyen mit írnom róla.

²⁷ Mert értelmetlennek tartom, hogy aki foglyot küld, ne jelentse az ellene emelt vádat is."

Pál beszéde Agrippa előtt

26 Agrippa erre így szólt Pálhoz: "Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére." Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet mondott:

² "Boldognak tartom magam, Agrippa király, hogy mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak, ma előtted védekezhetem,

³ mert te kiváló ismerője vagy a zsidók minden szokásának és vitás kérdéseinek. Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel.

⁴ Életemet, amely kezdettől fogva népem között és Jeruzsálemben folyt, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan.

⁵ Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus.

⁶ Most is amiatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet atyáinknak ígért Isten.

⁷ Ennek a teljesülését reméli tizenkét törzsünk is, éjjel-nappal állhatatosan szolgálva Istennek. Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király.

⁸ Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?

⁹ Én egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.

¹⁰ Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam.

¹¹ A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen városokig üldöztem őket.

¹² Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé.

¹³ Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat.

¹⁴ Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.

¹⁵ Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

¹⁶ De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.

¹⁷ Megoltalmazlak e néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek.

¹⁸ Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek.

¹⁹ Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,

²⁰ hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.

²¹ Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni.

²² De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek:

²³ a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak."

Jeroboám uralkodása Izráelben

²³ Amacjának, Jóás fiának, Júda királyának tizenötödik évében lett Izráel királya Jeroboám, Jóásnak a fia Samáriában, negyvenegy esztendeig.

²⁴ Azt tette, amit rossznak lát az Úr. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

²⁵ Ő állította vissza Izráel határát a hamáti úttól a Síkság tengeréig, az Úrnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által.

²⁶ Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek.

²⁷ Nem mondta azt az Úr, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által.

²⁸ Jeroboám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Izráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt, mindezek meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

²⁹ Pihenni tért Jeroboám őseihez, Izráel királyaihoz, és utána a fia, Zekarjá lett a király.

Azarjá (Uzzijjá) uralkodása Júdában^(A)

15 Jeroboámnak, Izráel királyának huszonhetedik évében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának a fia, Júda királya.

² Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott.

³ Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett apja, Amacjá.

⁴ De az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon.

⁵ Az Úr megverte a királyt, és poklos lett halála napjáig. Ezért egy elkülönített házban lakott, és Jótám királyfi állt a palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött.

⁶ Azarjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben.

⁷ Azarjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé, Dávid városában. Fia, Jótám lett utána a király.

Gyors uralkodóváltozások Izráelben

⁸ Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik évében Zekarjá, Jeroboám fia lett Izráel királya Samáriában, hat hónapig.

⁹ Azt tette, amit rossznak lát az Úr, ahogyan ősei tették. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

¹⁰ De összeesküvést szőtt ellene Sallum, Jábés fia, és levágta őt a nép előtt, megölte, és ő lett utána a király.

¹¹ Zekarjá egyéb dolgai meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

¹² Így teljesedett be az Úr igéje, amelyet kijelentett Jéhúnak: Negyedízig ülnek fiaid Izráel trónján.

¹³ Sallum, Jábés fia Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett király, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában.

¹⁴ Mert feljött Tircából Menahém, Gádi fia, behatolt Samáriába és levágta Sallumot, Jábés fiát Samáriában. Megölte, és ő lett utána a király.

¹⁵ Sallum egyéb dolgai és az általa szőtt összeesküvés meg van írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

¹⁶ Akkortájt verte le Menahém, Tircából kiindulva, Tifszahot és mindazokat, akik ott laktak, és az egész környékét, mivel nem nyitottak előtte kaput. Ezért leverte, és még a terhes asszonyait is mind felhasíttatta.

Menahém uralkodása Izráelben

¹⁷ Azarjának, Júda királyának harminckilencedik évében lett Izráel királya Menahém, Gádi fia Samáriában, tíz esztendeig.

¹⁸ Azt tette, amit rossznak lát az Úr, nem tért el egész életén át Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

¹⁹ Púl, Asszíria királya betört az országba, mert Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen segítségére, és szilárdítsa meg királyi hatalmát.

²⁰ Ezt a pénzt Menahém kivetette Izráelre, valamennyi tehetős emberre: ötven ezüstsekelt minden egyes emberre, hogy Asszíria királyának megadhassa. Akkor visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban.

²¹ Menahém egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről írott könyvben.

²² És pihenni tért Menahém őseihez. Utána a fia, Pekahjá lett a király.

Izráel utolsó királyai

²³ Azarjának, Júda királyának ötvenedik évében Pekahjá, Menahém fia lett Izráel királya Samáriában két esztendeig.

²⁴ Azt tette, amit rossznak lát az Úr, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

²⁵ De összeesküvést szőtt ellene egy tisztje, Pekah, Remaljáhú fia, és levágta őt Samáriában a királyi palota toronyszobájában, és vele együtt Argóbot meg Arjét és ötven gileádi embert. Miután megölte, ő lett utána a király.

²⁶ Pekahjá egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

²⁷ Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik évében Pekah, Remaljáhú fia lett Izráel királya Samáriában húsz esztendeig.

²⁸ Azt tette, amit rossznak lát az Úr, nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt.

²⁹ Pekahnak, Izráel királyának az idejében tört be Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát, Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta azok lakosait Asszíriába.

³⁰ De Hóséa, Élá fia, összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia ellen, és levágta őt. Megölte, és ő lett utána a király, Jótámnak, Uzzijjá fiának huszadik esztendejében.

³¹ Pekah egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Izráel királyainak a történetéről szóló könyvben.

Jótám uralkodása Júdában^(B)

³² Pekahnak, Remaljáhú fiának, Izráel királyának második évében kezdett uralkodni Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia.

³³ Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya.

³⁴ Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette.

³⁵ Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg; a nép még ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Ő építtette meg az Úr háza felső kapuját.

³⁶ Jótám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben.

³⁷ Abban az időben kezdte az Úr rászabadítani Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát.

³⁸ És pihenni tért Jótám az őseihez, és eltemették ősei mellé ősatyjának, Dávidnak a városában. Utána a fia, Áház lett a király.