Add parallel Print Page Options

Mindennek megvan a maga ideje

Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak[a] az ég alatt.

Ideje van a megszületésnek,
    ideje a meghalásnak.
Ideje van a vetésnek,
    ideje az aratásnak.
Ideje van a megölésnek,
    ideje a meggyógyításnak.
Ideje van a lerombolásnak,
    ideje a felépítésnek.
Ideje van a sírásnak,
    ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak,
    ideje a táncnak.
Ideje van a kövek szétszórásának,
    ideje a kövek összegyűjtésének.
Ideje van az ölelésnek,
    ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje van a megkeresésnek,
    ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
    ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek,
    ideje a megvarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
    ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek,
    ideje a gyűlöletnek.
Ideje van a háborúnak,
    ideje a békének.

Amit Isten tesz, az örökre megmarad!

Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát? 10 Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük. 11 Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról[b] — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.

12 Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. 13 Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!

14 Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt. 15 Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.

16 Láttam azt is itt a földön,[c] hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek. 17 De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.

Mi a különbség az ember és az állat között?

18 Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle[d] nem különbek az állatoknál. 19 Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet[e] élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság! 20 Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is. 21 Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?

22 Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?

Footnotes

  1. Prédikátor 3:1 dolog Ez a szó azt is jelenti: akarat, szándék, terv, cselekedet.
  2. Prédikátor 3:11 képességet… világról Vagy: „kívánságot, hogy a jövőt megismerje”.
  3. Prédikátor 3:16 itt a földön Szó szerint: „a nap alatt”.
  4. Prédikátor 3:18 nélküle Vagyis: önmagukban véve, Istentől függetlenül.
  5. Prédikátor 3:19 lehelet Vagy: „szellem”.

Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.

Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.

Ideje [van] a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.

Ideje [van] a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.

Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyûjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstõl való eltávozásnak.

Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megõrzésnek és ideje az eldobásnak.

Ideje [van] a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.

Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyûlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben õ munkálkodik?

10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.

11 Mindent szépen csinált az õ idejében, e világot is adta az [emberek ]elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettõl fogva mindvégig.

12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [kiki,] és hogy [a maga] javát cselekedje az õ életében.

13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az õ egész munkájából, az Istennek ajándéka.

14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az õ orczáját rettegjék.

15 A mi [most] történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.

16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.

17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratjának ideje van, és minden dolognak õ nála.

18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa õket az Isten, és hogy meglássák, hogy õk magokban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók].

19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlõ végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.

21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?

22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az õ dolgaiban, mivelhogy ez az õ része [e világban:] mert ki hozhatja õt [vissza,] hogy lássa, mi lesz õ utána?

Mindennek megvan a maga ideje

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.

Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.

Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.

Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.

Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

Örvendezz Isten ajándékainak!

Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?

10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük.

11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.

12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében.

13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.

14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt.

15 Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.

16 Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság.

17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre.

18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz.

19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és egyfajta lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság!

20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik.

21 Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?

22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.

A Time for Everything

There is a time(A) for everything,
    and a season for every activity under the heavens:

    a time to be born and a time to die,
    a time to plant and a time to uproot,(B)
    a time to kill(C) and a time to heal,
    a time to tear down and a time to build,
    a time to weep and a time to laugh,
    a time to mourn and a time to dance,
    a time to scatter stones and a time to gather them,
    a time to embrace and a time to refrain from embracing,
    a time to search and a time to give up,
    a time to keep and a time to throw away,
    a time to tear and a time to mend,
    a time to be silent(D) and a time to speak,
    a time to love and a time to hate,
    a time for war and a time for peace.

What do workers gain from their toil?(E) 10 I have seen the burden God has laid on the human race.(F) 11 He has made everything beautiful in its time.(G) He has also set eternity in the human heart; yet[a] no one can fathom(H) what God has done from beginning to end.(I) 12 I know that there is nothing better for people than to be happy and to do good while they live. 13 That each of them may eat and drink,(J) and find satisfaction(K) in all their toil—this is the gift of God.(L) 14 I know that everything God does will endure forever; nothing can be added to it and nothing taken from it. God does it so that people will fear him.(M)

15 Whatever is has already been,(N)
    and what will be has been before;(O)
    and God will call the past to account.[b]

16 And I saw something else under the sun:

In the place of judgment—wickedness was there,
    in the place of justice—wickedness was there.

17 I said to myself,

“God will bring into judgment(P)
    both the righteous and the wicked,
for there will be a time for every activity,
    a time to judge every deed.”(Q)

18 I also said to myself, “As for humans, God tests them so that they may see that they are like the animals.(R) 19 Surely the fate of human beings(S) is like that of the animals; the same fate awaits them both: As one dies, so dies the other. All have the same breath[c]; humans have no advantage over animals. Everything is meaningless. 20 All go to the same place; all come from dust, and to dust all return.(T) 21 Who knows if the human spirit rises upward(U) and if the spirit of the animal goes down into the earth?”

22 So I saw that there is nothing better for a person than to enjoy their work,(V) because that is their lot.(W) For who can bring them to see what will happen after them?

Footnotes

  1. Ecclesiastes 3:11 Or also placed ignorance in the human heart, so that
  2. Ecclesiastes 3:15 Or God calls back the past
  3. Ecclesiastes 3:19 Or spirit