4 Mózes 15-16
Hungarian New Translation
Áldozati rendelkezések
15 Az Úr így beszélt Mózeshez:
2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,
3 és tűzáldozatot készítetek az Úrnak, égőáldozatot vagy véresáldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatul, vagy ünnepeiteken, amikor szarvasmarhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul az Úrnak,
4 akkor az áldozó mutassa be áldozatát az Úrnak: ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva,
5 italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként.
6 A koshoz készíts ételáldozatul kéttized véka finomlisztet, egyharmad hín olajjal gyúrva.
7 Italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul az Úrnak.
8 Ha szarvasmarhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére, vagy békeáldozatul az Úrnak,
9 akkor mutass be a szarvasmarhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva,
10 italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, fiatal báránynál vagy kecskénél.
12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el.
13 Minden bennszülött így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be az Úrnak.
14 Ha pedig jövevény valaki nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak, úgy készítse ő is, ahogyan ti készítitek.
15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés ez nálatok nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény az Úr előtt, mint ti!
16 Ugyanaz a törvény és rendszabály vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre is.
17 Az Úr így beszélt Mózeshez:
18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket,
19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor ajánljatok föl ajándékot az Úrnak.
20 A tésztátokból készült első lepényt ajánljátok föl ajándékul. Szérűről vett ajándékként ajánljátok föl.
21 Az első tésztát adjátok ajándékul az Úrnak nemzedékről nemzedékre.
Szándékos és nem szándékos bűnök
22 Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet az Úr meghagyott Mózesnek.
23 Pedig mindezek, amelyeket megparancsolt nektek az Úr Mózes által, érvényesek attól kezdve, hogy az Úr megparancsolta minden nemzedéknek.
24 Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul az Úrnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírás szerint, meg egy kecskebakot vétekáldozatul.
25 Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, és ők tűzáldozatot vittek ajándékul az Úrnak, meg vétekáldozatot is vittek az Úr elé azért a nem szándékos vétekért.
26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek.
27 Ha csak egy ember vétkezik nem szándékosan, akkor mutasson be egy esztendős nőstény kecskét vétekáldozatul.
28 A pap pedig végezze el az engesztelést az Úr színe előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét. Ha elvégezte érte az engesztelést, bocsánatot nyer.
29 Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok az izráeli bennszülöttre és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.
30 De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár bennszülött, akár jövevény, aki szándékosan cselekszik, mert az Urat gyalázta meg.
31 Hiszen az Úr igéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg, föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.
32 Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki fát szedegetett a nyugalom napján.
33 Akik rajtakapták, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.
34 Őrizetbe vették, amíg nem kapnak útmutatást, hogy mit kell tenniük.
35 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Halállal kell lakolnia annak az embernek! Kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül.
36 Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott agyonkövezték, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek.
A ruhabojtok
37 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr:
38 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt.
39 Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket,
40 hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.
41 Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek!
Kórah, Dátán és Abirám lázadása
16 Kórah, a Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival, meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,
2 és fölkeltek Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség vezető emberei, a gyülekezet képviselői, neves emberek voltak.
3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé?! Hiszen az egész közösség a maga egészében szent, és közöttük van az Úr!
4 Ezt hallva, Mózes arcra borult,
5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az Úr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.
6 Ezt tegyétek, Kórah és egész csoportja! Fogjátok a szenesserpenyőtöket,
7 tegyetek bele tüzet, és rakjatok rá füstölőszert holnap az Úr színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az Úr. Elegem van belőletek, Lévi fiai!
8 Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai!
9 Keveslitek, hogy különválasztott benneteket Izráel Istene Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az Úr hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!
10 Megengedte, hogy eléje járuljatok testvéreitekkel, Lévi fiaival együtt. Most még a papságot is kívánjátok?!
11 Bizony az Úr ellen fogtatok össze, te és egész csoportod. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?
12 Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk!
13 Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!
14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk!
15 Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az Úrnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.
16 Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az Úr színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron.
17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az Úr elé, mindenki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is, Áron is.
18 Fogta azért mindegyik a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is.
19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek.
20 Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:
21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!
22 Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett?
23 Az Úr így szólt Mózeshez:
24 Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről.
25 Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abirámhoz. Vele mentek Izráel vénei is.
26 Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt!
27 El is mentek Kórah, Dátán és Abirám hajlékának a környékéről. Dátán és Abirám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és családjukkal együtt.
28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem:
29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogyan más ember hal meg, és ha az lesz a sorsuk, ami minden más embernek, akkor nem az Úr küldött engem.
30 De ha az Úr valami csodálatos dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, abból megtudjátok, hogy megutálták ezek az emberek az Urat.
31 Alig mondta végig Mózes ezeket a szavakat, meghasadt azok alatt a föld.
32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, a Kórahhoz tartozó összes embereket minden jószágukkal együtt.
33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és befödte őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.
34 Az egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, elfutott kiáltozásukra, mert ezt mondták: Még minket is elnyel a föld!
35 Ezután tűz jött ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society