Bálám első próféciája

23 Akkor Bálám ezt mondta Bálák királynak: „Építtess itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost áldozatul”. ² A király mindezt előkészítette, majd Bálámmal együtt föláldoztak mindegyik oltáron egy bikát és egy kost.

³ Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt az oltár mellett, amelyen az égőáldozat van, én pedig távolabb megyek. Hátha megjelenik nekem az Örökkévaló, és ad valamilyen kijelentést. Akkor majd elmondom neked.” Ezután Bálám fölment egy kopár hegyoromra.

⁴ Isten megjelent Bálámnak, aki így szólt hozzá: „Megépítettem a 7 oltárt, és föláldoztam neked 7 bikát és 7 kost”.

⁵ Az Örökkévaló pedig Báláknak szóló üzenetet adott Bálám szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki!”

⁶ Bálák vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt.

⁷ Akkor Bálám ezt a próféciát mondta:

¹¹ Bálák király fölháborodott: „Mit tettél? Ide hozattalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és te megáldottad őket!”

¹² De Bálám ezt felelte: „Csak azt mondhatom, amit az Örökkévaló a számba ad!”

¹³ „Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan Izráel táborának csak egy részét láthatod, nem az egészet! Majd onnan átkozd meg őket!” ¹⁴ Elvezette hát a király Bálámot az őrszemek helyére,^[c] a Piszgá-hegy tetejére, majd ott is építtetett 7 oltárt, és égőáldozatul föláldozott rajtuk 7 bikát és 7 kost.

¹⁵ Ezután Bálám azt mondta a királynak: „Maradj itt, az égőáldozat mellett, én pedig távolabb megyek, hogy az Örökkévalóval találkozzam”.

¹⁶ Az Örökkévaló ismét elébe jött Bálámnak, igét adott a szájába, és ezt mondta neki: „Menj vissza Bálákhoz, és ezt mondd neki”.

¹⁷ Bálám vissza is ment a királyhoz, aki még mindig ott állt az oltár mellett, Moáb vezetőivel együtt. „Mit mondott az Örökkévaló?” — kérdezte a király.

Bálám második próféciája

¹⁸ Akkor Bálám ismét prófétált:

²⁵ Akkor Bálák király fölkiáltott: „Ha már nem átkozod, legalább ne áldd meg őket!”

²⁶ „Nem megmondtam neked, hogy azt fogom tenni, amit az Örökkévaló parancsol nekem?”

²⁷ Ezután Bálák király még egyszer próbálkozott: „Jöjj velem Bálám még egy másik helyre, hátha ott megengedi neked Isten, hogy onnan megátkozd azt a népet a kedvemért”. ²⁸ Elvezette hát Bálámot a Peór-hegy tetejére, ahonnan az egész környező pusztaságot jól lehetett látni.

²⁹ Ott Bálám ismét ezt mondta: „Építs nekem itt 7 oltárt, és készíts elő 7 bikát és 7 kost az áldozathoz”. ³⁰ A király mindent elkészíttetett, majd föláldozták az állatokat égőáldozatul az oltárokon.

Bálám harmadik próféciája

24 Bálám észrevette, hogy az Örökkévaló áldani akarja Izráel népét. Ezért nem folyamodott többé a szokásos varázslathoz, mint addig tette, hanem a puszta felé fordult. Látta a távolban Izráel sátrait, ahogy törzsenként, a megszabott rendben táboroztak. Akkor Isten Szelleme szállt rá, ³ és megint prófétálni kezdett:

¹⁰ Ennek hallatára Bálák király megharagudott Bálámra, és összecsapta kezét: „Hát ezért hívattalak ide, hogy megáldjad ellenségeimet? Azt kértem tőled, hogy átkozd meg őket, te pedig már háromszor is áldást mondtál átok helyett! ¹¹ Takarodj a szemem elől, és sürgősen térj vissza földedre! Megígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de látod, az Örökkévaló megfosztott tőle!”

¹² De Bálám így felelt: „Emlékezz, mit válaszoltam hozzám küldött követeidnek: ¹³ »Ha királyotok, Bálák, ezüsttel-arannyal színig töltve nekem adná palotáját, akkor sem tehetnék az Örökkévaló parancsa ellenére sem jót, sem rosszat. Azt kell mondanom, amit az Örökkévaló parancsol nekem.« ¹⁴ Most pedig visszatérek a saját népemhez, de előbb még feltárom előtted, mit fog Izráel tenni a te népeddel”.

Bálám negyedik próféciája

¹⁵ Ekkor Bálám ismét prófétált:

²⁰ Majd Bálám Amálek népére tekintett, és ezt prófétálta róla:

²¹ Majd a kéniek^[j] népére nézett, és ezt prófétálta róluk:

²³ Majd ismét prófétált:

²⁵ Ezután Bálám hazatért, és Bálák király is elment a maga útján.