Add parallel Print Page Options

A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve.

Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam az először visszatértek származási jegyzékét, és abban ezt találtam följegyezve:

A hazatértek névsora(A)

A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből. Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.

Zerubbábellal jött Jésúa, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak száma a következő volt:

Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,

Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,

10 Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja,

11 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja,

12 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,

13 Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja,

14 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,

15 Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja,

16 Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja,

17 Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja,

18 Adónikámnak hatszázhatvanhét leszármazottja,

19 Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja,

20 Ádinnak hatszázötvenöt leszármazottja,

21 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,

22 Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja,

23 Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja,

24 Hárifnak száztizenkét leszármazottja,

25 Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja.

26 Betlehemiek és netófáiak száznyolcvannyolcan voltak,

27 Anátótból valók százhuszonnyolcan,

28 Bét-Azmávetból valók negyvenketten,

29 Kirjat-Jeárimból valók, kefiráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,

30 rámaiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,

31 Mikmászból valók százhuszonketten,

32 Bételből és Ajból valók százhuszonhárman,

33 a másik Nebóból valók ötvenketten,

34 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen,

35 hárimiak háromszázhúszan,

36 jerikóiak háromszáznegyvenöten,

37 lódiak, hádidiak és ónóiak hétszázhuszonegyen,

38 Szenáából valók háromezer-kilencszázharmincan.

A papok, léviták és templomszolgák névsora

39 A papok ezek voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,

40 Immér leszármazottai ezerötvenketten,

41 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,

42 Hárim leszármazottai ezertizenheten.

43 A léviták ezek voltak: Jésúa leszármazottai Kadmiél ágán, és Hódevá leszármazottai hetvennégyen.

44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan.

45 A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.

46 Templomszolgák voltak Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,

47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai,

48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai,

49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,

50 Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai,

51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai,

52 Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai,

53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,

54 Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,

55 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai,

56 Necíah fiai, Hatífá fiai.

57 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai,

58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai.

60 A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

A származásukat igazolni nem tudók névsora

61 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, hogy Izráelből valók-e:

62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten.

63 A papsághoz tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla nevezték el.

64 Ezek keresték a bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papságtól.

65 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és tummímmal.

66 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,

67 azonkívül hétezer-háromszázharminchét rabszolga és szolgálóleány, meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.

68 Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.

Adományok az építkezésre

69 A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak, meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst.

70 Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire.

71 A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott.

72 A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a városokban. A hetedik hónap beálltával már városaikban laktak Izráel fiai.

A törvénykönyv felolvasása

Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtt levő téren, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr adott Izráelnek.

A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat.

Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtt levő téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet.

Az írástudó Ezsdrás erre a célra készült szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt.

Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép.

És amikor Ezsdrás áldotta az Urat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak az Úr előtt.

Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt.

Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.

Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az Úrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait.

10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!

11 A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok!

12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.

A sátoros ünnep megtartása

13 Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták az írástudó Ezsdrásnál, hogy jól megértsék a törvény szavait.

14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az Úr Mózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak.

15 Kihirdették, és közhírré tették minden városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva.

16 Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán, a Vízi-kapu terén és az Efraim-kapu terén.

17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm.

18 Nap-nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napig ünnepeltek, a nyolcadik napon pedig előírás szerint záróünnep volt.