Matthew 14-15
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Death of John the Baptist
14 At that time Herod the ruler[a] heard reports about Jesus; 2 and he said to his servants, “This is John the Baptist; he has been raised from the dead, and for this reason these powers are at work in him.” 3 For Herod had arrested John, bound him, and put him in prison on account of Herodias, his brother Philip’s wife,[b] 4 because John had been telling him, “It is not lawful for you to have her.” 5 Though Herod[c] wanted to put him to death, he feared the crowd, because they regarded him as a prophet. 6 But when Herod’s birthday came, the daughter of Herodias danced before the company, and she pleased Herod 7 so much that he promised on oath to grant her whatever she might ask. 8 Prompted by her mother, she said, “Give me the head of John the Baptist here on a platter.” 9 The king was grieved, yet out of regard for his oaths and for the guests, he commanded it to be given; 10 he sent and had John beheaded in the prison. 11 The head was brought on a platter and given to the girl, who brought it to her mother. 12 His disciples came and took the body and buried it; then they went and told Jesus.
Feeding the Five Thousand
13 Now when Jesus heard this, he withdrew from there in a boat to a deserted place by himself. But when the crowds heard it, they followed him on foot from the towns. 14 When he went ashore, he saw a great crowd; and he had compassion for them and cured their sick. 15 When it was evening, the disciples came to him and said, “This is a deserted place, and the hour is now late; send the crowds away so that they may go into the villages and buy food for themselves.” 16 Jesus said to them, “They need not go away; you give them something to eat.” 17 They replied, “We have nothing here but five loaves and two fish.” 18 And he said, “Bring them here to me.” 19 Then he ordered the crowds to sit down on the grass. Taking the five loaves and the two fish, he looked up to heaven, and blessed and broke the loaves, and gave them to the disciples, and the disciples gave them to the crowds. 20 And all ate and were filled; and they took up what was left over of the broken pieces, twelve baskets full. 21 And those who ate were about five thousand men, besides women and children.
Jesus Walks on the Water
22 Immediately he made the disciples get into the boat and go on ahead to the other side, while he dismissed the crowds. 23 And after he had dismissed the crowds, he went up the mountain by himself to pray. When evening came, he was there alone, 24 but by this time the boat, battered by the waves, was far from the land,[d] for the wind was against them. 25 And early in the morning he came walking toward them on the sea. 26 But when the disciples saw him walking on the sea, they were terrified, saying, “It is a ghost!” And they cried out in fear. 27 But immediately Jesus spoke to them and said, “Take heart, it is I; do not be afraid.”
28 Peter answered him, “Lord, if it is you, command me to come to you on the water.” 29 He said, “Come.” So Peter got out of the boat, started walking on the water, and came toward Jesus. 30 But when he noticed the strong wind,[e] he became frightened, and beginning to sink, he cried out, “Lord, save me!” 31 Jesus immediately reached out his hand and caught him, saying to him, “You of little faith, why did you doubt?” 32 When they got into the boat, the wind ceased. 33 And those in the boat worshiped him, saying, “Truly you are the Son of God.”
Jesus Heals the Sick in Gennesaret
34 When they had crossed over, they came to land at Gennesaret. 35 After the people of that place recognized him, they sent word throughout the region and brought all who were sick to him, 36 and begged him that they might touch even the fringe of his cloak; and all who touched it were healed.
The Tradition of the Elders
15 Then Pharisees and scribes came to Jesus from Jerusalem and said, 2 “Why do your disciples break the tradition of the elders? For they do not wash their hands before they eat.” 3 He answered them, “And why do you break the commandment of God for the sake of your tradition? 4 For God said,[f] ‘Honor your father and your mother,’ and, ‘Whoever speaks evil of father or mother must surely die.’ 5 But you say that whoever tells father or mother, ‘Whatever support you might have had from me is given to God,’[g] then that person need not honor the father.[h] 6 So, for the sake of your tradition, you make void the word[i] of God. 7 You hypocrites! Isaiah prophesied rightly about you when he said:
8 ‘This people honors me with their lips,
but their hearts are far from me;
9 in vain do they worship me,
teaching human precepts as doctrines.’”
Things That Defile
10 Then he called the crowd to him and said to them, “Listen and understand: 11 it is not what goes into the mouth that defiles a person, but it is what comes out of the mouth that defiles.” 12 Then the disciples approached and said to him, “Do you know that the Pharisees took offense when they heard what you said?” 13 He answered, “Every plant that my heavenly Father has not planted will be uprooted. 14 Let them alone; they are blind guides of the blind.[j] And if one blind person guides another, both will fall into a pit.” 15 But Peter said to him, “Explain this parable to us.” 16 Then he said, “Are you also still without understanding? 17 Do you not see that whatever goes into the mouth enters the stomach, and goes out into the sewer? 18 But what comes out of the mouth proceeds from the heart, and this is what defiles. 19 For out of the heart come evil intentions, murder, adultery, fornication, theft, false witness, slander. 20 These are what defile a person, but to eat with unwashed hands does not defile.”
The Canaanite Woman’s Faith
21 Jesus left that place and went away to the district of Tyre and Sidon. 22 Just then a Canaanite woman from that region came out and started shouting, “Have mercy on me, Lord, Son of David; my daughter is tormented by a demon.” 23 But he did not answer her at all. And his disciples came and urged him, saying, “Send her away, for she keeps shouting after us.” 24 He answered, “I was sent only to the lost sheep of the house of Israel.” 25 But she came and knelt before him, saying, “Lord, help me.” 26 He answered, “It is not fair to take the children’s food and throw it to the dogs.” 27 She said, “Yes, Lord, yet even the dogs eat the crumbs that fall from their masters’ table.” 28 Then Jesus answered her, “Woman, great is your faith! Let it be done for you as you wish.” And her daughter was healed instantly.
Jesus Cures Many People
29 After Jesus had left that place, he passed along the Sea of Galilee, and he went up the mountain, where he sat down. 30 Great crowds came to him, bringing with them the lame, the maimed, the blind, the mute, and many others. They put them at his feet, and he cured them, 31 so that the crowd was amazed when they saw the mute speaking, the maimed whole, the lame walking, and the blind seeing. And they praised the God of Israel.
Feeding the Four Thousand
32 Then Jesus called his disciples to him and said, “I have compassion for the crowd, because they have been with me now for three days and have nothing to eat; and I do not want to send them away hungry, for they might faint on the way.” 33 The disciples said to him, “Where are we to get enough bread in the desert to feed so great a crowd?” 34 Jesus asked them, “How many loaves have you?” They said, “Seven, and a few small fish.” 35 Then ordering the crowd to sit down on the ground, 36 he took the seven loaves and the fish; and after giving thanks he broke them and gave them to the disciples, and the disciples gave them to the crowds. 37 And all of them ate and were filled; and they took up the broken pieces left over, seven baskets full. 38 Those who had eaten were four thousand men, besides women and children. 39 After sending away the crowds, he got into the boat and went to the region of Magadan.[k]
Notas al pie
- Matthew 14:1 Gk tetrarch
- Matthew 14:3 Other ancient authorities read his brother’s wife
- Matthew 14:5 Gk he
- Matthew 14:24 Other ancient authorities read was out on the sea
- Matthew 14:30 Other ancient authorities read the wind
- Matthew 15:4 Other ancient authorities read commanded, saying
- Matthew 15:5 Or is an offering
- Matthew 15:5 Other ancient authorities add or the mother
- Matthew 15:6 Other ancient authorities read law; others, commandment
- Matthew 15:14 Other ancient authorities lack of the blind
- Matthew 15:39 Other ancient authorities read Magdala or Magdalan
Matteo 14-15
Nuova Riveduta 2006
Martirio di Giovanni il battista
14 (A)In quel tempo Erode il tetrarca[a] udì la fama di Gesù 2 e disse ai suoi servitori: «Costui è Giovanni il battista! Egli è risuscitato dai morti; perciò agiscono in lui le potenze miracolose».
3 Poiché Erode aveva arrestato Giovanni, lo aveva incatenato e messo in prigione a motivo di Erodiade, moglie di Filippo suo fratello; 4 Giovanni infatti gli diceva: «Non ti è lecito averla». 5 E benché desiderasse farlo morire, temeva la folla, perché lo considerava un profeta. 6 Giunto il compleanno[b] di Erode, la figlia di Erodiade ballò nel convito[c] e piacque a Erode; 7 ed egli promise con giuramento di darle tutto quello che avrebbe richiesto. 8 Ella, spintavi da sua madre, disse: «Dammi qui, su un piatto, la testa di Giovanni il battista». 9 Il re, sebbene rattristato, a motivo[d] dei giuramenti e degli invitati comandò che le fosse data, 10 e mandò a decapitare Giovanni in prigione. 11 La sua testa fu portata su un piatto e data alla fanciulla, che la portò a sua madre. 12 E i suoi discepoli andarono a prenderne il corpo[e] e lo seppellirono; poi vennero a informare Gesù.
Moltiplicazione dei pani per cinquemila uomini
13 (B)Udito ciò, Gesù si ritirò di là in barca verso un luogo deserto, in disparte; le folle, saputolo, lo seguirono a piedi dalle città. 14 [Gesù,] smontato dalla barca, vide una gran folla; ne ebbe compassione e ne guarì gli ammalati.
15 Facendosi sera, i [suoi] discepoli si avvicinarono a lui e gli dissero: «Il luogo è deserto e l’ora è già passata; congeda la folla, affinché possa andare nei villaggi a comprarsi da mangiare». 16 Ma {Gesù} disse loro: «Non hanno bisogno di andarsene; date loro voi da mangiare!» 17 Essi gli risposero: «Non abbiamo qui altro che cinque pani e due pesci». 18 Egli disse: «Portatemeli qua». 19 Dopo aver ordinato alla folla di accomodarsi sull’erba, prese i cinque pani e i due pesci e, alzati gli occhi verso il cielo, pronunciò la benedizione; poi, spezzati i pani, li diede ai discepoli e i discepoli alla folla. 20 Tutti mangiarono e furono sazi; e si raccolsero, dei pezzi avanzati, dodici ceste piene. 21 E quelli che avevano mangiato erano circa cinquemila uomini, oltre alle donne e ai bambini.
Gesù cammina sul mare; guarigioni a Gennesaret
22 (C)Subito dopo, [Gesù] obbligò i discepoli[f] a salire sulla barca e a precederlo sull’altra riva, mentre egli avrebbe congedato la folla. 23 Dopo aver congedato la folla, salì sul monte in disparte a pregare. E, venuta la sera, rimase là da solo.
24 Frattanto la barca, già di molti stadi[g] lontana da terra, era sbattuta dalle onde perché il vento era contrario. 25 Ma alla quarta vigilia[h] della notte [Gesù] andò verso di loro, camminando sul mare. 26 E i discepoli, vedendolo camminare sul mare, si turbarono e dissero: «È un fantasma!» E dalla paura gridarono. 27 Ma subito {Gesù} parlò loro e disse: «Coraggio, sono io[i]; non abbiate paura!» 28 Pietro gli rispose: «Signore, se sei tu, comandami di venire da te sull’acqua». 29 Egli disse: «Vieni!» E Pietro, sceso dalla barca, camminò sull’acqua e andò verso[j] Gesù. 30 Ma vedendo il vento {forte} ebbe paura e, cominciando ad affondare, gridò: «Signore, salvami!» 31 Subito Gesù, stesa la mano, lo afferrò e gli disse: «Uomo di poca fede, perché hai dubitato?» 32 E, quando furono saliti sulla barca, il vento si calmò. 33 Allora quelli che erano nella barca [vennero e] lo adorarono, dicendo: «Veramente tu sei Figlio di Dio!»
34 Passati all’altra riva, vennero nel paese di Gennesaret[k]. 35 E la gente di quel luogo, riconosciuto Gesù, diffuse la notizia per tutta la regione circostante, e gli presentarono tutti i malati 36 e lo pregavano che lasciasse loro toccare almeno il lembo della sua veste; e tutti quelli che lo toccarono furono guariti.
I farisei e la tradizione
15 (D)Allora vennero a Gesù da Gerusalemme dei farisei e degli scribi, e gli dissero[l]: 2 «Perché i tuoi discepoli trasgrediscono la tradizione degli antichi? Poiché non si lavano le mani quando prendono cibo». 3 Ma egli rispose loro: «E voi, perché trasgredite il comandamento di Dio a motivo della vostra tradizione? 4 Dio, infatti, ha detto[m]: “Onora tuo padre e tua madre”[n]; e: “Chi maledice padre o madre sia punito con la morte”[o]. 5 Voi, invece, dite: “Se uno dice a suo padre o a sua madre: ‘Quello con cui potrei assisterti è dato in offerta a Dio’, 6 egli non è più obbligato a onorare suo padre [o sua madre]”. Così avete annullato la parola di Dio[p] a motivo della vostra tradizione. 7 Ipocriti! Ben profetizzò Isaia di voi quando disse:
8 “Questo popolo [si accosta a me con la bocca e] mi onora con le labbra, ma il loro cuore è lontano da me.
9 Invano mi rendono il loro culto, insegnando dottrine che sono precetti d’uomini”[q]».
Giudizio sul cuore umano
10 (E)Chiamata a sé la folla, disse loro: «Ascoltate e intendete: 11 non quello che entra nella bocca contamina l’uomo; ma è quello che esce dalla bocca che contamina l’uomo!»
12 Allora i [suoi] discepoli si avvicinarono e gli dissero: «Sai che i farisei, quando hanno udito questo discorso, ne sono rimasti scandalizzati?» 13 Egli rispose: «Ogni pianta che il Padre mio celeste non ha piantata, sarà sradicata. 14 Lasciateli; sono guide cieche {di ciechi}; ora se un cieco guida un altro cieco, tutti e due cadranno in un fosso».
15 Pietro allora gli disse: «Spiegaci la parabola[r]». 16 E [Gesù] disse: «Anche voi siete ancora incapaci di comprendere? 17 Non capite [ancora] che tutto quello che entra nella bocca va nel ventre ed è poi espulso nella latrina? 18 Ma ciò che esce dalla bocca viene dal cuore, ed è quello che contamina l’uomo. 19 Poiché dal cuore vengono pensieri malvagi, omicidi, adultèri, fornicazioni, furti, false testimonianze, diffamazioni[s]. 20 Queste sono le cose che contaminano l’uomo; ma il mangiare con le mani non lavate non contamina l’uomo».
Gesù e la donna cananea
21 (F)Partito di là, Gesù si ritirò nel territorio di Tiro e di Sidone. 22 Ed ecco, una donna cananea di quei luoghi venne fuori e si mise a gridare[t]: «Abbi pietà di me, Signore, Figlio di Davide! Mia figlia è gravemente tormentata da un demonio». 23 Ma egli non le rispose parola. E i suoi discepoli si avvicinarono e lo pregavano dicendo: «Mandala via, perché ci grida dietro». 24 Ma egli rispose: «Io non sono stato mandato che alle pecore perdute della casa d’Israele». 25 Ella però venne e gli si prostrò davanti, dicendo: «Signore, aiutami!» 26 Egli rispose: «Non è bene prendere il pane dei figli per buttarlo ai cagnolini». 27 Ma ella disse: «Sì, Signore, eppure anche i cagnolini mangiano delle briciole che cadono dalla tavola dei loro padroni». 28 Allora Gesù le rispose: «Donna, grande è la tua fede; ti sia fatto come vuoi». E da quel momento sua figlia fu guarita.
Altre guarigioni
29 (G)Partito di là, Gesù venne presso il mare di Galilea e, salito sul monte, se ne stava seduto lassù; 30 e gli si avvicinò una grande folla che aveva con sé degli zoppi, dei ciechi, dei muti, degli storpi e molti altri malati; li deposero ai suoi piedi[u] ed egli li guarì. 31 La folla restò piena di stupore nel vedere che i muti parlavano, gli storpi erano guariti, gli zoppi camminavano e i ciechi vedevano, e diede gloria al Dio d’Israele.
Moltiplicazione dei pani per quattromila uomini
32 (H)Gesù, chiamati a sé i suoi discepoli, disse: «Io ho pietà di questa folla; perché già da tre giorni sta con me e non ha da mangiare; non voglio rimandarli digiuni, affinché non vengano meno per strada». 33 I [suoi] discepoli gli dissero: «Dove potremmo trovare, in un luogo deserto, tanti pani da saziare una così grande folla?» 34 Gesù chiese loro: «Quanti pani avete?» Essi risposero: «Sette, e pochi pesciolini». 35 Allora egli ordinò alla folla di accomodarsi per terra. 36 Poi prese i sette pani e i pesci; e, dopo aver reso grazie, li spezzò e li diede ai [suoi] discepoli, e i discepoli alla folla. 37 E tutti mangiarono e furono saziati; e, dei pezzi avanzati, si raccolsero sette panieri pieni. 38 Quelli che avevano mangiato erano quattromila uomini, senza contare le donne e i bambini.
39 Poi, congedata la folla, egli salì sulla barca e andò nella regione di Magadan[v].
Notas al pie
- Matteo 14:1 Erode il tetrarca, cioè Erode Antipa, figlio di Erode il Grande, menzionato in 2:1.
- Matteo 14:6 TR e M Mentre si celebrava il compleanno…
- Matteo 14:6 Nel convito, lett. in mezzo.
- Matteo 14:9 TR e M Il re ne fu rattristato ma, a motivo…
- Matteo 14:12 Così TR e M; NA il cadavere.
- Matteo 14:22 TR i suoi discepoli.
- Matteo 14:24 Lo stadio equivaleva a circa 185 metri; TR e M la barca, già in mezzo al mare, era…
- Matteo 14:25 Alla quarta vigilia, vale a dire, verso le tre del mattino. I Giudei d’allora seguivano l’uso romano e dividevano la notte in quattro vigilie (guardie notturne) di tre ore ciascuna. La prima vigilia cominciava alle sei di sera.
- Matteo 14:27 Sono io, lett. Io sono (vd. Es 3:14; Gv 8:58).
- Matteo 14:29 TR e M sull’acqua per andare verso…
- Matteo 14:34 Così TR e M; NA arrivarono a terra a Gennesaret.
- Matteo 15:1 TR e M Allora gli scribi e i farisei di Gerusalemme vennero a Gesù e gli dissero.
- Matteo 15:4 TR e M ha ordinato dicendo.
- Matteo 15:4 +Es 20:12.
- Matteo 15:4 +Es 21:17.
- Matteo 15:6 TR e M il comandamento di Dio.
- Matteo 15:9 +Is 29:13.
- Matteo 15:15 TR e M Spiegaci questa parabola.
- Matteo 15:19 Diffamazioni, oppure: bestemmie.
- Matteo 15:22 TR e M si mise a gridargli.
- Matteo 15:30 TR e M ai piedi di Gesù.
- Matteo 15:39 Magadan, località sconosciuta; TR e M Magdala.
Matthäus 14-15
Schlachter 2000
Der Geburtstag des Herodes. Der Tod Johannes des Täufers
14 Zu jener Zeit hörte der Vierfürst Herodes[a] das Gerücht von Jesus.
2 Und er sprach zu seinen Dienern: Das ist Johannes der Täufer, der ist aus den Toten auferstanden; darum wirken auch die Wunderkräfte in ihm!
3 Denn Herodes hatte den Johannes ergreifen lassen und ihn binden und ins Gefängnis bringen lassen wegen Herodias, der Frau seines Bruders Philippus.
4 Denn Johannes hatte zu ihm gesagt: Es ist dir nicht erlaubt, sie zu haben!
5 Und er wollte ihn töten, fürchtete aber die Volksmenge, denn sie hielten ihn für einen Propheten.
6 Als nun Herodes seinen Geburtstag beging, tanzte die Tochter der Herodias vor den Gästen und gefiel dem Herodes.
7 Darum versprach er ihr mit einem Eid, ihr zu geben, was sie auch fordern würde.
8 Da sie aber von ihrer Mutter angeleitet war, sprach sie: Gib mir hier auf einer Schüssel das Haupt Johannes des Täufers!
9 Und der König wurde betrübt; doch um des Eides willen und derer, die mit ihm zu Tisch saßen, befahl er, es zu geben.
10 Und er sandte hin und ließ Johannes im Gefängnis enthaupten.
11 Und sein Haupt wurde auf einer Schüssel gebracht und dem Mädchen gegeben, und sie brachte es ihrer Mutter.
12 Und seine Jünger kamen herbei, nahmen den Leib und begruben ihn und gingen hin und verkündeten es Jesus.
Die Speisung der Fünftausend
13 Und als Jesus das hörte, zog er sich von dort in einem Schiff abseits an einen einsamen Ort zurück. Und als die Volksmenge es vernahm, folgte sie ihm aus den Städten zu Fuß nach.
14 Als nun Jesus ausstieg, sah er eine große Menge; und er erbarmte sich über sie und heilte ihre Kranken.
15 Und als es Abend geworden war, traten seine Jünger zu ihm und sprachen: Der Ort ist einsam, und die Stunde ist schon vorgeschritten; entlasse das Volk, damit sie in die Dörfer gehen und sich Speise kaufen!
16 Jesus aber sprach zu ihnen: Sie haben es nicht nötig, wegzugehen. Gebt ihr ihnen zu essen!
17 Sie sprachen zu ihm: Wir haben nichts hier als fünf Brote und zwei Fische.
18 Da sprach er: Bringt sie mir hierher!
19 Und er befahl der Volksmenge, sich in das Gras zu lagern, und nahm die fünf Brote und die zwei Fische, sah zum Himmel auf, dankte, brach die Brote und gab sie den Jüngern; die Jünger aber gaben sie dem Volk.
20 Und sie aßen alle und wurden satt; und sie hoben auf, was an Brocken übrig blieb, zwölf Körbe voll.
21 Die aber gegessen hatten, waren etwa 5 000 Männer, ohne Frauen und Kinder.
Jesus geht auf dem See
22 Und sogleich nötigte Jesus seine Jünger, in das Schiff zu steigen und vor ihm ans jenseitige Ufer zu fahren, bis er die Volksmenge entlassen hätte.
23 Und nachdem er die Menge entlassen hatte, stieg er auf den Berg, um abseits zu beten; und als es Abend geworden war, war er dort allein.
24 Das Schiff aber war schon mitten auf dem See und litt Not von den Wellen; denn der Wind stand ihnen entgegen.
25 Aber um die vierte Nachtwache[b] kam Jesus zu ihnen und ging auf dem See.
26 Und als ihn die Jünger auf dem See gehen sahen, erschraken sie und sprachen: Es ist ein Gespenst!, und schrien vor Furcht.
27 Jesus aber redete sogleich mit ihnen und sprach: Seid getrost, ich bin"s; fürchtet euch nicht!
28 Petrus aber antwortete ihm und sprach: Herr, wenn du es bist, so befiehl mir, zu dir auf das Wasser zu kommen!
29 Da sprach er: Komm! Und Petrus stieg aus dem Schiff und ging auf dem Wasser, um zu Jesus zu kommen.
30 Als er aber den starken Wind sah, fürchtete er sich, und da er zu sinken anfing, schrie er und sprach: Herr, rette mich!
31 Jesus aber streckte sogleich die Hand aus, ergriff ihn und sprach zu ihm: Du Kleingläubiger, warum hast du gezweifelt?
32 Und als sie in das Schiff stiegen, legte sich der Wind.
33 Da kamen die in dem Schiff waren, warfen sich anbetend vor ihm nieder und sprachen: Wahrhaftig, du bist Gottes Sohn!
34 Und sie fuhren hinüber und kamen in das Land Genezareth.
35 Und als ihn die Männer dieser Gegend erkannten, sandten sie in die ganze Umgebung und brachten alle Kranken zu ihm.
36 Und sie baten ihn, dass sie nur den Saum seines Gewandes anrühren dürften; und alle, die ihn anrührten, wurden ganz gesund.
Die Pharisäer und die Überlieferung der Alten
15 Da kamen die Schriftgelehrten und Pharisäer von Jerusalem zu Jesus und sprachen:
2 Warum übertreten deine Jünger die Überlieferung der Alten[c]? Denn sie waschen ihre Hände nicht, wenn sie Brot essen.
3 Er aber antwortete und sprach zu ihnen: Und warum übertretet ihr das Gebot Gottes um eurer Überlieferung willen?
4 Denn Gott hat geboten und gesagt: »Du sollst deinen Vater und deine Mutter ehren!« und: »Wer Vater oder Mutter flucht, der soll des Todes sterben!«[d]
5 Ihr aber sagt: Wer zum Vater oder zur Mutter spricht: Ich habe zur Weihegabe[e] bestimmt, was dir von mir zugutekommen sollte!, der braucht auch seinen Vater oder seine Mutter nicht mehr zu ehren.
6 Und so habt ihr das Gebot Gottes um eurer Überlieferung willen aufgehoben.
7 Ihr Heuchler! Treffend hat Jesaja von euch geweissagt, wenn er spricht:
8 »Dieses Volk naht sich zu mir mit seinem Mund und ehrt mich mit den Lippen, aber ihr Herz ist fern von mir.
9 Vergeblich aber verehren sie mich, weil sie Lehren vortragen, die Menschengebote sind.«[f]
Das Herz des Menschen: Quelle der Verunreinigung
10 Und er rief die Volksmenge zu sich und sprach zu ihnen: Hört und versteht!
11 Nicht das, was zum Mund hineinkommt, verunreinigt den Menschen, sondern was aus dem Mund herauskommt, das verunreinigt den Menschen.
12 Da traten seine Jünger herzu und sprachen zu ihm: Weißt du, dass die Pharisäer Anstoß nahmen, als sie das Wort hörten?
13 Er aber antwortete und sprach: Jede Pflanze, die nicht mein himmlischer Vater gepflanzt hat, wird ausgerissen werden.
14 Lasst sie; sie sind blinde Blindenleiter! Wenn aber ein Blinder den anderen leitet, werden beide in die Grube fallen.
15 Petrus aber antwortete und sprach zu ihm: Erkläre uns dieses Gleichnis!
16 Jesus aber sprach: Seid denn auch ihr noch unverständig?
17 Begreift ihr noch nicht, dass alles, was zum Mund hineinkommt, in den Bauch kommt und in den Abort geworfen wird?
18 Was aber aus dem Mund herauskommt, das kommt aus dem Herzen, und das verunreinigt den Menschen.
19 Denn aus dem Herzen kommen böse Gedanken, Mord, Ehebruch, Unzucht, Diebstahl, falsche Zeugnisse, Lästerungen.
20 Das ist"s, was den Menschen verunreinigt! Aber mit ungewaschenen Händen essen, das verunreinigt den Menschen nicht.
Die kananäische Frau
21 Und Jesus ging von dort weg und zog sich in die Gegend von Tyrus und Zidon zurück.
22 Und siehe, eine kanaanäische Frau kam aus jener Gegend, rief ihn an und sprach: Erbarme dich über mich, Herr, du Sohn Davids! Meine Tochter ist schlimm besessen!
23 Er aber antwortete ihr nicht ein Wort. Da traten seine Jünger herzu, baten ihn und sprachen: Fertige sie ab, denn sie schreit uns nach!
24 Er aber antwortete und sprach: Ich bin nur gesandt zu den verlorenen Schafen des Hauses Israel.
25 Da kam sie, fiel vor ihm nieder und sprach: Herr, hilf mir!
26 Er aber antwortete und sprach: Es ist nicht recht, dass man das Brot der Kinder nimmt und es den Hunden vorwirft.
27 Sie aber sprach: Ja, Herr; und doch essen die Hunde von den Brosamen, die vom Tisch ihrer Herren fallen!
28 Da antwortete Jesus und sprach zu ihr: O Frau, dein Glaube ist groß; dir geschehe, wie du willst! Und ihre Tochter war geheilt von jener Stunde an.
Zahlreiche Heilungen
29 Und Jesus zog von dort weiter und kam an den See von Galiläa; und er stieg auf den Berg und setzte sich dort.
30 Und es kamen große Volksmengen zu ihm, die hatten Lahme, Blinde, Stumme, Krüppel und viele andere bei sich. Und sie legten sie zu Jesu Füßen, und er heilte sie,
31 sodass sich die Menge verwunderte, als sie sah, dass Stumme redeten, Krüppel gesund wurden, Lahme gingen und Blinde sehend wurden; und sie priesen den Gott Israels.
Die Speisung der Viertausend
32 Da rief Jesus seine Jünger zu sich und sprach: Ich bin voll Mitleid mit der Menge; denn sie verharren nun schon drei Tage bei mir und haben nichts zu essen, und ich will sie nicht ohne Speise entlassen, damit sie nicht auf dem Weg verschmachten.
33 Und seine Jünger sprachen zu ihm: Woher sollen wir in der Einöde so viele Brote nehmen, um eine so große Menge zu sättigen?
34 Und Jesus sprach zu ihnen: Wie viele Brote habt ihr? Sie sprachen: Sieben, und ein paar Fische.
35 Da gebot er dem Volk, sich auf die Erde zu lagern,
36 und nahm die sieben Brote und die Fische, dankte, brach sie und gab sie seinen Jüngern; die Jünger aber gaben sie dem Volk.
37 Und sie aßen alle und wurden satt und hoben auf, was an Brocken übrig blieb, sieben Körbe voll.
38 Es waren aber etwa 4 000 Männer, die gegessen hatten, ohne Frauen und Kinder.
39 Und nachdem er die Volksmenge entlassen hatte, stieg er in das Schiff und kam in die Gegend von Magdala.
Notas al pie
- (14,1) Hier ist Herodes Antipas gemeint, der Sohn Herodes d. Gr., der 4 v. bis 39 n. Chr. über Galiläa und Peräa als »Tetrarch« (eigentl. »Viertelsfürst«) unter römischer Oberherrschaft regierte.
- (14,25) Die Zeit zwischen Untergang und Aufgang der Sonne wurde damals in vier Nachtwachen aufgeteilt: Abend, Mitternacht, Hahnenschrei und Morgen.
- (15,2) d.h. die menschlichen Zusätze, Erläuterungen und Ausführungsbestimmungen zum Gesetz Gottes, die frühere jüdische Lehrer und Schriftgelehrte zusammengetragen hatten und die im jüdischen Schrifttum (Talmud) in der »Mischna« und »Gemara« überliefert sind.
- (15,4) 2Mo 20,12; 3Mo 20,9.
- (15,5) d.h. als Gott geweihte Gabe für den Tempelschatz.
- (15,9) Jes 29,13.
Máté 14-15
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Heródes Jézusról(A)
14 Abban az időben Heródes, Galilea fejedelme is hallott Jézusról. 2 Ezt mondta a szolgáinak: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János. Nyilván feltámadt a halálból, és azért van ilyen csodatevő ereje.”
Bemerítő János halála
3 Ez a Heródes volt az, aki korábban Bemerítő Jánost letartóztatta, megbilincseltette, és börtönbe záratta. Mindez Heródiás miatt történt, aki Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége. 4 Ugyanis korábban János többször is mondta Heródesnek: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned Heródiással!” 5 Ezért Heródes meg akarta öletni Jánost, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották.
6 Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Annyira megtetszett Heródesnek, 7 hogy megesküdött, akármit kér tőle a leány, megadja neki. 8 Anyja tanácsára a leány ezt kérte: „Add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!” 9 A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt nem akarta a leányt visszautasítani, hanem megparancsolta, hogy teljesítsék a kérését. 10 Elküldte szolgáit, és azok lefejezték Jánost a börtönben. 11 Majd elhozták a leánynak János fejét egy tálon, ő meg átadta az anyjának. 12 Később eljöttek János tanítványai a holttestért, és eltemették, majd elmentek Jézushoz, és mindezt elmondták neki.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(B)
13 Amint ezt Jézus meghallotta, beszállt egy bárkába, és elvonult egy lakatlan helyre, mert egyedül akart lenni. Az emberek azonban megtudták, hová tart, és gyalogosan utánamentek a városokból. 14 Amikor Jézus partra szállt, és látta az összegyűlt sokaságot, megsajnálta őket, és meggyógyította a betegeiket.
15 Mikor már esteledett, a tanítványai azt mondták Jézusnak: „Lakatlan ez a hely, és késő van már. Küldd el az embereket, hogy a környező falvakban valami ennivalót vehessenek maguknak!”
16 Jézus így felelt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!”
17 „Nincs nálunk más, csak öt kenyér és két hal” — felelték.
18 „Hozzátok ide!” — mondta Jézus. 19 Ezután szólt az embereknek, hogy üljenek le a fűbe, majd kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, hálát adott Istennek, azután tört a kenyerekből, és odaadta a tanítványainak, azok pedig szétosztották. 20 Mindenki evett és jóllakott. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a darabokkal. 21 Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből.
Jézus és Péter a vízen jár(C)
22 Közvetlenül ezután Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, amíg ő hazaküldi az embereket. 23 Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni. Késő estig ott is maradt egyedül. 24 Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól, a hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt.
25 Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment. 26 Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek.
27 Jézus azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!”
28 Péter erre azt mondta: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen!”
29 „Gyere!” — felelte Jézus.
Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé, 30 de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”
31 Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32 Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. 33 A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
Jézus betegeket gyógyít Genezáretben(D)
34 Miután átkeltek a tavon, Genezáretbe értek. 35 Az ott lakók felismerték Jézust, és az egész környéken elhíresztelték, hogy megérkezett. Így azután minden beteget odavittek hozzá, 36 és kérték, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik csak megérintették, mind meg is gyógyultak.
Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?(E)
15 Ekkor farizeusok és törvénytanítók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből. Ezt kérdezték tőle: 2 „Tanítványaid nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek. Miért nem engedelmeskednek a régi vallási vezetők rendeleteinek?”
3 Jézus kérdéssel válaszolt: „Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért? 4 Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«[a], és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«[b] 5 Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki már felajánlotta a Templom javára azt, amivel a szüleinek segíthetne, akkor inkább a Templomnak adja, mint a szüleinek. 6 Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. 7 Milyen képmutatók vagytok! Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta:
8 »Ez a nép csak a szájával tisztel engem,
de szíve távol van tőlem.
9 Látszólag tisztelnek ugyan engem,
de nem ér az semmit,
mert tanításaik csak emberi parancsok!«”[c]
10 Ekkor magához szólította az embereket, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám, és értsétek meg: 11 nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy, hanem, ami a száján kijön.”
12 Ekkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt kérdezték: „Tudod-e, hogy a farizeusok felháborodtak azon, amit mondtál?”
13 „Mennyei Atyám gyökerestől kitép majd minden facsemetét, amelyet nem ő ültetett — válaszolta Jézus. — 14 Ezért ne is törődjetek a farizeusokkal, hiszen vakok ők, akik a többi vakot vezetik! Ha pedig vak vezet világtalant, akkor mindketten gödörbe esnek.”
15 Ekkor Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk, mit jelent az előbbi hasonlat!”
16 „Hát még ti sem értitek? — kérdezte Jézus. — 17 Hiszen tudjátok, hogy az étel, amelyet megeszünk, a szájon át a gyomorba kerül, végül pedig kiürül onnan. 18 Ami viszont a szádból kijön — vagyis, amit mondasz —, az a szívedből származik, és az tehet téged tisztátalanná! 19 Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás. 20 Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig az, ha nem végzi el a szertartásos kézmosást étkezés előtt.”
Jézus segít egy kánaáni asszonyon(F)
21 Azután Jézus továbbment onnan Tírusz és Szidón vidékére. 22 Ekkor egy kánaáni asszony jött oda hozzá, aki azon a vidéken lakott. Folyvást így kiáltozott: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtam! A leányomat kegyetlenül gyötri egy gonosz szellem!”
23 Jézus azonban nem válaszolt neki. Ekkor a tanítványai hozzá fordultak: „Kérünk, küldd el ezt az asszonyt! Utánunk jön, és szüntelen kiáltozik!”
24 Jézus így válaszolt: „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.”
25 Az asszony ekkor Jézus elé lépett, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”
26 Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, és a kutyáknak dobjuk.”
27 „Igazad van, Uram! — válaszolt az asszony. — De még a kutyáknak is jut valami maradék a gazdájuk asztaláról.”
28 Erre Jézus így felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen úgy, ahogyan kívánod!” — és abban az órában meggyógyult az asszony leánya.
Sokakat meggyógyít
29 Jézus ezután visszatért a Galileai-tó partjára. Felment egy dombra, és leült.
30 Sokan jöttek hozzá, akik sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más beteget hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította. 31 Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.
Enni ad több, mint négyezer embernek(G)
32 Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sokaságot! Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”
33 „Honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?” — kérdezték a tanítványok.
34 Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?”
„Hét — válaszolták —, és néhány kisebb halunk.”
35 Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy telepedjenek le a földre. 36 Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek. 37 Mindnyájan ettek, és jóllaktak. Utána összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokkal. 38 A tömegben körülbelül négyezer férfi volt, s rajtuk kívül még az asszonyok és a gyerekek. 39 Miután Jézus elbocsátotta az embereket, beszállt egy bárkába, és Magadán vidékére ment.
Matthieu 14-15
La Bible du Semeur
L’exécution de Jean-Baptiste(A)
14 A cette époque, Hérode, le gouverneur de la Galilée, entendit parler de Jésus.
2 – Cet homme, dit-il à ses courtisans, c’est sûrement Jean-Baptiste : le voilà ressuscité des morts ! C’est pour cela qu’il détient le pouvoir de faire des miracles.
3 En effet, Hérode avait ordonné d’arrêter Jean, l’avait fait enchaîner et jeter en prison, à cause d’Hérodiade, la femme de Philippe, son demi-frère, 4 parce qu’il lui disait : Tu n’as pas le droit de la prendre pour femme.
5 Hérode cherchait donc à le faire mourir. Mais il craignait la foule, car elle considérait Jean-Baptiste comme un prophète. 6 Or, le jour de l’anniversaire d’Hérode, la fille d’Hérodiade exécuta une danse devant les invités. Hérode était sous son charme : 7 aussi lui promit-il, avec serment, de lui donner tout ce qu’elle demanderait.
8 A l’instigation de sa mère, elle lui dit : Donne-moi ici, sur un plat, la tête de Jean-Baptiste.
9 Cette demande attrista le roi. Mais à cause de son serment et de ses invités, il donna l’ordre de la lui accorder. 10 Il envoya un soldat décapiter Jean-Baptiste dans la prison. 11 La tête de ce dernier fut apportée sur un plat et remise à la jeune fille qui la porta à sa mère. 12 Les disciples de Jean-Baptiste vinrent prendre son corps pour l’enterrer, puis ils allèrent informer Jésus de ce qui s’était passé.
Avec cinq pains et deux poissons(B)
13 Quand Jésus entendit la nouvelle, il quitta la contrée en bateau et se retira, à l’écart, dans un endroit désert. Mais les foules l’apprirent ; elles sortirent de leurs bourgades et le suivirent à pied. 14 Aussi, quand Jésus descendit du bateau, il vit une foule nombreuse. Alors il fut pris de compassion pour elle et guérit les malades.
15 Le soir venu, les disciples s’approchèrent de lui et lui dirent : Cet endroit est désert et il se fait tard ; renvoie donc ces gens pour qu’ils aillent dans les villages voisins s’acheter de la nourriture.
16 Mais Jésus leur dit : Ils n’ont pas besoin d’y aller : donnez-leur vous-mêmes à manger !
17 – Mais, lui répondirent-ils, nous n’avons ici que cinq pains et deux poissons.
18 – Apportez-les moi, leur dit Jésus.
19 Il ordonna à la foule de s’asseoir sur l’herbe, puis il prit les cinq pains et les deux poissons, il leva les yeux vers le ciel et prononça la prière de bénédiction ; ensuite, il partagea les pains et les donna aux disciples qui les distribuèrent à la foule.
20 Tout le monde mangea à satiété. On ramassa les morceaux qui restaient ; on en remplit douze paniers. 21 Ceux qui avaient mangé étaient au nombre de cinq mille hommes, sans compter les femmes et les enfants.
Jésus marche sur les eaux(C)
22 Aussitôt après, Jésus pressa ses disciples de remonter dans le bateau pour qu’ils le précèdent de l’autre côté du lac, pendant qu’il renverrait la foule. 23 Quand tout le monde se fut dispersé, il gravit une colline pour prier à l’écart. A la tombée de la nuit, il était là, tout seul.
24 Pendant ce temps, à plusieurs centaines de mètres au large, le bateau luttait contre les vagues, car le vent était contraire. 25 Vers la fin de la nuit, Jésus se dirigea vers ses disciples en marchant sur les eaux du lac. 26 Quand ils le virent marcher sur l’eau, ils furent pris de panique : C’est un fantôme, dirent-ils. Et ils se mirent à pousser des cris de frayeur.
27 Mais Jésus leur parla aussitôt : Rassurez-vous, leur dit-il, c’est moi, n’ayez pas peur !
28 Alors Pierre lui dit : Si c’est bien toi, Seigneur, ordonne-moi de venir te rejoindre sur l’eau.
29 – Viens, lui dit Jésus.
Aussitôt, Pierre descendit du bateau et se mit à marcher sur l’eau, en direction de Jésus. 30 Mais quand il remarqua combien le vent soufflait fort, il prit peur et, comme il commençait à s’enfoncer, il s’écria : Seigneur, sauve-moi !
31 Aussitôt, Jésus lui tendit la main et le saisit.
– Ta foi est bien petite ! lui dit-il, pourquoi as-tu douté ?
32 Puis ils montèrent tous deux dans le bateau ; le vent tomba.
33 Les hommes qui se trouvaient dans l’embarcation se prosternèrent devant lui en disant : Tu es vraiment le Fils de Dieu.
Les guérisons à Génésareth(D)
34 Après avoir traversé le lac, ils touchèrent terre à Génésareth[a]. 35 Quand les habitants du lieu eurent reconnu Jésus, ils firent prévenir tout le voisinage, et on lui amena tous les malades. 36 Ils le suppliaient de leur permettre simplement de toucher la frange de son vêtement. Et tous ceux qui la touchaient étaient guéris.
Jésus et la tradition religieuse juive(E)
15 A cette époque, des pharisiens et des spécialistes de la Loi vinrent de Jérusalem ; ils abordèrent Jésus pour lui demander : 2 Pourquoi tes disciples ne respectent-ils pas la tradition des ancêtres ? Car ils ne se lavent pas les mains selon le rite usuel avant chaque repas.
3 – Et vous, répliqua-t-il, pourquoi désobéissez-vous au commandement de Dieu pour suivre votre tradition ? 4 En effet, Dieu a dit : Honore ton père et ta mère[b] et Que celui qui maudit son père ou sa mère soit puni de mort[c]. 5 Mais vous, qu’enseignez-vous ? Qu’il suffit de dire à son père ou à sa mère : « Je fais offrande à Dieu d’une part de mes biens avec laquelle j’aurais pu t’assister », 6 pour ne plus rien devoir à son père ou à sa mère. Ainsi vous annulez la Parole de Dieu par votre tradition. 7 Hypocrites ! Esaïe a fort bien prophétisé à votre sujet :
8 Ce peuple m’honore des lèvres,
mais, au fond de son cœur, il est bien loin de moi !
9 Le culte qu’il me rend n’a aucune valeur,
car les enseignements qu’il donne
ne sont que des règles inventées par les hommes[d] .
10 Alors Jésus appela la foule et lui dit : Ecoutez-moi et comprenez-moi bien : 11 Ce qui rend un homme impur, ce n’est pas ce qui entre dans sa bouche, mais c’est ce qui en sort.
12 Alors les disciples s’approchèrent de lui pour lui dire : Sais-tu que les pharisiens ont été très choqués par tes paroles ?
13 Il leur répondit : Toute plante que mon Père céleste n’a pas lui-même plantée sera arrachée. 14 Laissez-les : ce sont des aveugles qui conduisent d’autres aveugles ! Or, si un aveugle en conduit un autre, ils tomberont tous deux dans le fossé.
15 Pierre intervint en disant : Explique-nous cette parabole.
16 – Eh quoi ! répondit Jésus, vous ne comprenez toujours pas, vous aussi ? 17 Ne saisissez-vous pas que tout ce qui entre par la bouche va dans le ventre, puis est évacué par voie naturelle ? 18 Mais ce qui sort de la bouche vient du cœur, et c’est cela qui rend l’homme impur. 19 Car, c’est du cœur que proviennent les mauvaises pensées, les meurtres, les adultères, l’immoralité, le vol, les faux témoignages, les blasphèmes[e]. 20 Voilà ce qui rend l’homme impur. Mais manger sans s’être lavé les mains ne rend pas l’homme impur.
La foi d’une non-Juive(F)
21 En quittant cet endroit, Jésus se rendit dans la région de Tyr et de Sidon.
22 Et voilà qu’une femme cananéenne[f], qui habitait là, vint vers lui et se mit à crier : Seigneur, Fils de David, aie pitié de moi ! Ma fille est sous l’emprise d’un démon qui la tourmente cruellement.
23 Mais Jésus ne lui répondit pas un mot.
Ses disciples s’approchèrent de lui et lui dirent : Renvoie-la[g], car elle ne cesse de nous suivre en criant.
24 Ce à quoi il répondit : Je n’ai été envoyé qu’aux brebis perdues du peuple d’Israël.
25 Mais la femme vint se prosterner devant lui en disant : Seigneur, viens à mon secours !
26 Il lui répondit : Il n’est pas bien de prendre le pain des enfants pour le jeter aux petits chiens.
27 – C’est vrai, Seigneur, reprit-elle, et pourtant les petits chiens mangent les miettes qui tombent de la table de leurs maîtres.
28 Alors Jésus dit : O femme, ta foi est grande ! Qu’il en soit donc comme tu le veux !
Et, sur l’heure, sa fille fut guérie.
Nombreuses guérisons(G)
29 Jésus partit de cette région et retourna au bord du lac de Galilée. Il monta sur une colline où il s’assit. 30 Des foules nombreuses vinrent auprès de lui et, avec elles, des paralysés, des aveugles, des sourds-muets, des estropiés et beaucoup d’autres malades. On les amena aux pieds de Jésus, et il les guérit. 31 La foule s’émerveillait de voir les sourds-muets parler, les estropiés reprendre l’usage de leurs membres, les paralysés marcher, les aveugles recouvrer la vue, et tous se mirent à chanter la gloire du Dieu d’Israël.
Avec sept pains et des poissons(H)
32 Jésus appela ses disciples et leur dit : J’ai pitié de cette foule. Voilà déjà trois jours qu’ils sont restés là, avec moi, et ils n’ont rien à manger. Je ne veux pas les renvoyer à jeun, de peur que les forces leur manquent sur le chemin du retour.
33 Ses disciples lui dirent : Où pourrions-nous trouver, dans ce lieu désert, assez de pains pour nourrir une telle foule ?
34 – Combien de pains avez-vous ?
– Sept, répondirent-ils, et quelques petits poissons.
35 Alors il invita tout le monde à s’asseoir par terre. 36 Il prit ensuite les sept pains et les poissons et, après avoir remercié Dieu, il les partagea et les donna aux disciples, qui les distribuèrent à la foule. 37 Tous mangèrent à satiété. On ramassa sept corbeilles pleines des morceaux qui restaient. 38 Ceux qui furent ainsi nourris étaient au nombre de quatre mille hommes, sans compter les femmes et les enfants.
39 Après avoir congédié la foule, Jésus monta dans un bateau et se rendit dans la région de Magadan.
Notas al pie
- 14.34 Génésareth : région fertile au sud-ouest de Capernaüm.
- 15.4 Ex 20.12 ; Dt 5.16.
- 15.4 Ex 21.17.
- 15.9 Es 29.13 cité selon l’ancienne version grecque.
- 15.19 Autre traduction : injures.
- 15.22 Cette femme, appelée cananéenne, faisait partie de la population non juive qui vivait dans cette partie de la Phénicie.
- 15.23 Autre traduction : délivre-la, c’est-à-dire donne-lui ce qu’elle demande.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.