Matthew 22
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Parable of the Wedding Banquet
22 Once more Jesus spoke to them in parables, saying: 2 “The kingdom of heaven may be compared to a king who gave a wedding banquet for his son. 3 He sent his slaves to call those who had been invited to the wedding banquet, but they would not come. 4 Again he sent other slaves, saying, ‘Tell those who have been invited: Look, I have prepared my dinner, my oxen and my fat calves have been slaughtered, and everything is ready; come to the wedding banquet.’ 5 But they made light of it and went away, one to his farm, another to his business, 6 while the rest seized his slaves, mistreated them, and killed them. 7 The king was enraged. He sent his troops, destroyed those murderers, and burned their city. 8 Then he said to his slaves, ‘The wedding is ready, but those invited were not worthy. 9 Go therefore into the main streets, and invite everyone you find to the wedding banquet.’ 10 Those slaves went out into the streets and gathered all whom they found, both good and bad; so the wedding hall was filled with guests.
11 “But when the king came in to see the guests, he noticed a man there who was not wearing a wedding robe, 12 and he said to him, ‘Friend, how did you get in here without a wedding robe?’ And he was speechless. 13 Then the king said to the attendants, ‘Bind him hand and foot, and throw him into the outer darkness, where there will be weeping and gnashing of teeth.’ 14 For many are called, but few are chosen.”
The Question about Paying Taxes
15 Then the Pharisees went and plotted to entrap him in what he said. 16 So they sent their disciples to him, along with the Herodians, saying, “Teacher, we know that you are sincere, and teach the way of God in accordance with truth, and show deference to no one; for you do not regard people with partiality. 17 Tell us, then, what you think. Is it lawful to pay taxes to the emperor, or not?” 18 But Jesus, aware of their malice, said, “Why are you putting me to the test, you hypocrites? 19 Show me the coin used for the tax.” And they brought him a denarius. 20 Then he said to them, “Whose head is this, and whose title?” 21 They answered, “The emperor’s.” Then he said to them, “Give therefore to the emperor the things that are the emperor’s, and to God the things that are God’s.” 22 When they heard this, they were amazed; and they left him and went away.
The Question about the Resurrection
23 The same day some Sadducees came to him, saying there is no resurrection;[a] and they asked him a question, saying, 24 “Teacher, Moses said, ‘If a man dies childless, his brother shall marry the widow, and raise up children for his brother.’ 25 Now there were seven brothers among us; the first married, and died childless, leaving the widow to his brother. 26 The second did the same, so also the third, down to the seventh. 27 Last of all, the woman herself died. 28 In the resurrection, then, whose wife of the seven will she be? For all of them had married her.”
29 Jesus answered them, “You are wrong, because you know neither the scriptures nor the power of God. 30 For in the resurrection they neither marry nor are given in marriage, but are like angels[b] in heaven. 31 And as for the resurrection of the dead, have you not read what was said to you by God, 32 ‘I am the God of Abraham, the God of Isaac, and the God of Jacob’? He is God not of the dead, but of the living.” 33 And when the crowd heard it, they were astounded at his teaching.
The Greatest Commandment
34 When the Pharisees heard that he had silenced the Sadducees, they gathered together, 35 and one of them, a lawyer, asked him a question to test him. 36 “Teacher, which commandment in the law is the greatest?” 37 He said to him, “‘You shall love the Lord your God with all your heart, and with all your soul, and with all your mind.’ 38 This is the greatest and first commandment. 39 And a second is like it: ‘You shall love your neighbor as yourself.’ 40 On these two commandments hang all the law and the prophets.”
The Question about David’s Son
41 Now while the Pharisees were gathered together, Jesus asked them this question: 42 “What do you think of the Messiah?[c] Whose son is he?” They said to him, “The son of David.” 43 He said to them, “How is it then that David by the Spirit[d] calls him Lord, saying,
44 ‘The Lord said to my Lord,
“Sit at my right hand,
until I put your enemies under your feet”’?
45 If David thus calls him Lord, how can he be his son?” 46 No one was able to give him an answer, nor from that day did anyone dare to ask him any more questions.
Footnotes
- Matthew 22:23 Other ancient authorities read who say that there is no resurrection
- Matthew 22:30 Other ancient authorities add of God
- Matthew 22:42 Or Christ
- Matthew 22:43 Gk in spirit
Matteo 22
Nuova Riveduta 2006
Parabola delle nozze
22 (A)Gesù ricominciò a parlare loro in parabole, dicendo:
2 «Il regno dei cieli può essere paragonato ad un re, il quale fece le nozze di suo figlio. 3 Mandò i suoi servi a chiamare gli invitati alle nozze; ma questi non vollero venire. 4 Mandò una seconda volta altri servi, dicendo: “Dite agli invitati: ‘Io ho preparato il mio pranzo; i miei buoi e i miei animali ingrassati sono ammazzati; tutto è pronto; venite alle nozze’”. 5 Ma quelli, non curandosene, se ne andarono, chi al suo campo, chi al suo commercio; 6 altri poi presero i suoi servi, li maltrattarono e li uccisero. 7 Allora il re [udito ciò] si adirò, mandò le sue truppe a sterminare quegli omicidi e a bruciare la loro città. 8 Quindi disse ai suoi servi: “Le nozze sono pronte, ma gli invitati non ne erano degni. 9 Andate dunque ai crocicchi delle strade e chiamate alle nozze quanti troverete”. 10 E quei servi, usciti per le strade, radunarono tutti quelli che trovarono, cattivi e buoni; e la sala delle nozze fu piena di commensali. 11 Ora il re entrò per vedere quelli che erano a tavola e notò là un uomo che non aveva l’abito di nozze. 12 E gli disse: “Amico, come sei entrato qui senza avere un abito di nozze?” E costui rimase con la bocca chiusa. 13 Allora il re disse ai servitori: “Legatelo mani e piedi [, prendetelo] e gettatelo nelle tenebre di fuori. Lì ci sarà pianto e stridor di denti”. 14 Poiché molti sono chiamati, ma pochi eletti».
Il tributo a Cesare
15 (B)Allora i farisei si ritirarono e tennero consiglio per vedere di coglierlo in fallo nelle sue parole.
16 E gli mandarono i loro discepoli con gli erodiani a dirgli: «Maestro, noi sappiamo che sei sincero e insegni la via di Dio secondo verità, e non hai riguardi per nessuno perché non badi all’apparenza delle persone. 17 Dicci dunque: che te ne pare? È lecito, o no, pagare il tributo[a] a Cesare?» 18 Ma Gesù, conoscendo la loro malizia, disse: «Perché mi tentate, ipocriti? 19 Mostratemi la moneta del tributo». Ed essi gli porsero un denaro. 20 Ed egli domandò loro: «Di chi è questa effigie e questa iscrizione?» 21 Gli risposero: «Di Cesare». E Gesù disse loro: «Rendete dunque a Cesare quello che è di Cesare, e a Dio quello che è di Dio». 22 Ed essi, udito ciò, si stupirono e, lasciatolo, se ne andarono.
Dibattito sulla risurrezione
23 (C)In quello stesso giorno vennero a lui dei sadducei, i quali dicono che non vi è risurrezione, e gli domandarono: 24 «Maestro, Mosè ha detto: “Se uno muore senza figli, il fratello suo sposi la moglie di lui e dia una discendenza a suo fratello”[b]. 25 Vi erano tra di noi sette fratelli; il primo, ammogliatosi, morì; e, non avendo prole, lasciò sua moglie a suo fratello. 26 Lo stesso fece pure il secondo, poi il terzo, fino al settimo. 27 Infine, dopo tutti, morì [anche] la donna. 28 Alla risurrezione, dunque, di quale dei sette sarà ella moglie? Poiché tutti l’hanno avuta». 29 Ma Gesù rispose loro: «Voi errate, perché non conoscete le Scritture, né la potenza di Dio. 30 Perché alla risurrezione non si prende né si dà moglie; ma i risorti sono come angeli [di Dio] nei cieli. 31 Quanto poi alla risurrezione dei morti, non avete letto quello che vi è stato detto da Dio: 32 “Io sono il Dio di Abraamo, il Dio di Isacco e il Dio di Giacobbe”[c]? Egli non è il Dio dei morti[d], ma dei vivi». 33 E la folla, udite queste cose, si stupiva del suo insegnamento.
Il gran comandamento
34 (D)I farisei, udito che egli aveva chiuso la bocca ai sadducei, si radunarono; 35 e uno di loro, {dottore della legge,} gli fece una domanda per metterlo alla prova [, dicendo]: 36 «Maestro, qual è, nella legge, il gran comandamento?» 37 [Gesù] gli disse: «“Ama il Signore Dio tuo con tutto il tuo cuore, con tutta la tua anima e con tutta la tua mente”[e]. 38 Questo è il grande e il primo comandamento. 39 Il secondo, simile a questo, è: “Ama il tuo prossimo come te stesso”[f]. 40 Da questi due comandamenti dipendono tutta la legge e i profeti».
Gesù interroga i farisei
41 (E)Essendo i farisei riuniti, Gesù li interrogò, 42 dicendo: «Che cosa pensate del Cristo? Di chi è figlio?» Essi gli risposero: «Di Davide». 43 Ed egli a loro: «Come mai dunque Davide, ispirato dallo Spirito[g], lo chiama Signore, dicendo:
44 “Il Signore ha detto al mio Signore: ‘Siedi alla mia destra finché io abbia messo i tuoi nemici sotto i tuoi piedi’”[h]?
45 Se dunque Davide lo chiama Signore, come può essere suo figlio?» 46 E nessuno poteva replicargli parola; da quel giorno nessuno ardì più interrogarlo.
Footnotes
- Matteo 22:17 Il tributo, imposto dai Romani, i quali dominavano allora sulla Palestina.
- Matteo 22:24 +De 25:5-6.
- Matteo 22:32 +Es 3:6.
- Matteo 22:32 TR e M Dio non è il Dio dei morti…
- Matteo 22:37 +De 6:5.
- Matteo 22:39 +Le 19:18.
- Matteo 22:43 Ispirato dallo Spirito, lett. in Spirito.
- Matteo 22:44 +Sl 110:1; TR e M finché io abbia fatto dei tuoi nemici lo sgabello dei tuoi piedi?
Matthäus 22
Schlachter 2000
Das Gleichnis vom königlichen Hochzeitsmahl
22 Da begann Jesus und redete wieder in Gleichnissen zu ihnen und sprach:
2 Das Reich der Himmel gleicht einem König, der für seinen Sohn das Hochzeitsfest veranstaltete.
3 Und er sandte seine Knechte aus, um die Geladenen zur Hochzeit zu rufen; aber sie wollten nicht kommen.
4 Da sandte er nochmals andere Knechte und sprach: Sagt den Geladenen: Siehe, meine Mahlzeit habe ich bereitet; meine Ochsen und das Mastvieh sind geschlachtet, und alles ist bereit; kommt zur Hochzeit!
5 Sie aber achteten nicht darauf, sondern gingen hin, der eine auf seinen Acker, der andere zu seinem Gewerbe;
6 die Übrigen aber ergriffen seine Knechte, misshandelten und töteten sie.
7 Als der König das hörte, wurde er zornig, sandte seine Heere aus und brachte diese Mörder um und zündete ihre Stadt an.
8 Dann sprach er zu seinen Knechten: Die Hochzeit ist zwar bereit, aber die Geladenen waren nicht würdig.
9 Darum geht hin an die Kreuzungen der Straßen und ladet zur Hochzeit ein, so viele ihr findet!
10 Und jene Knechte gingen hinaus auf die Straßen und brachten alle zusammen, so viele sie fanden, Böse und Gute, und der Hochzeitssaal wurde voll von Gästen.
11 Als aber der König hineinging, um sich die Gäste anzusehen, sah er dort einen Menschen, der kein hochzeitliches Gewand anhatte;
12 und er sprach zu ihm: Freund, wie bist du hier hereingekommen und hast doch kein hochzeitliches Gewand an? Er aber verstummte.
13 Da sprach der König zu den Dienern: Bindet ihm Hände und Füße, führt ihn weg und werft ihn hinaus in die äußerste Finsternis! Da wird das Heulen und Zähneknirschen sein.
14 Denn viele sind berufen, aber wenige sind auserwählt!
Die Frage nach der Steuer
15 Da gingen die Pharisäer und hielten Rat, wie sie ihn in der Rede fangen könnten.
16 Und sie sandten ihre Jünger samt den Herodianern[a] zu ihm, die sprachen: Meister, wir wissen, dass du wahrhaftig bist und den Weg Gottes in Wahrheit lehrst und auf niemand Rücksicht nimmst; denn du siehst die Person der Menschen nicht an.
17 Darum sage uns, was meinst du: Ist es erlaubt, dem Kaiser die Steuer zu geben, oder nicht?
18 Da aber Jesus ihre Bosheit erkannte, sprach er: Ihr Heuchler, was versucht ihr mich?
19 Zeigt mir die Steuermünze! Da reichten sie ihm einen Denar.
20 Und er spricht zu ihnen: Wessen ist dieses Bild und die Aufschrift?
21 Sie antworteten ihm: Des Kaisers. Da spricht er zu ihnen: So gebt dem Kaiser, was des Kaisers ist, und Gott, was Gottes ist!
22 Als sie das hörten, verwunderten sie sich, und sie ließen ab von ihm und gingen davon.
Die Frage nach der Auferstehung
23 An jenem Tag traten Sadduzäer zu ihm, die sagen, es gebe keine Auferstehung, und sie fragten ihn
24 und sprachen: Meister, Mose hat gesagt: Wenn jemand ohne Kinder stirbt, so soll sein Bruder dessen Frau zur Ehe nehmen und seinem Bruder Nachkommen erwecken.
25 Nun waren bei uns sieben Brüder. Der erste heiratete und starb; und weil er keine Nachkommen hatte, hinterließ er seine Frau seinem Bruder.
26 Gleicherweise auch der andere und der dritte, bis zum siebten.
27 Zuletzt, nach allen, starb auch die Frau.
28 Wem von den Sieben wird sie nun in der Auferstehung als Frau angehören? Denn alle haben sie zur Frau gehabt.
29 Aber Jesus antwortete und sprach zu ihnen: Ihr irrt, weil ihr weder die Schriften noch die Kraft Gottes kennt.
30 Denn in der Auferstehung heiraten sie nicht, noch werden sie verheiratet, sondern sie sind wie die Engel Gottes im Himmel.
31 Was aber die Auferstehung der Toten betrifft, habt ihr nicht gelesen, was euch von Gott gesagt ist, der spricht:
32 »Ich bin der Gott Abrahams und der Gott Isaaks und der Gott Jakobs«?[b] Gott ist aber nicht ein Gott der Toten, sondern der Lebendigen.
33 Und als die Menge dies hörte, erstaunte sie über seine Lehre.
Die Frage nach dem größten Gebot
34 Als nun die Pharisäer hörten, dass er den Sadduzäern den Mund gestopft hatte, versammelten sie sich;
35 und einer von ihnen, ein Gesetzesgelehrter, stellte ihm eine Frage, um ihn zu versuchen, und sprach:
36 Meister, welches ist das größte Gebot im Gesetz?
37 Und Jesus sprach zu ihm: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, lieben mit deinem ganzen Herzen und mit deiner ganzen Seele und mit deinem ganzen Denken«.[c]
38 Das ist das erste und größte Gebot.
39 Und das zweite ist ihm vergleichbar: »Du sollst deinen Nächsten lieben wie dich selbst«.[d]
40 An diesen zwei Geboten hängen das ganze Gesetz und die Propheten.
Wessen Sohn ist der Christus?
41 Als nun die Pharisäer versammelt waren, fragte sie Jesus
42 und sprach: Was denkt ihr von dem Christus? Wessen Sohn ist er? Sie sagten zu ihm: Davids.
43 Er spricht zu ihnen: Wieso nennt ihn denn David im Geist »Herr«[e], indem er spricht:
44 »Der Herr hat zu meinem Herrn gesagt: Setze dich zu meiner Rechten, bis ich deine Feinde hinlege als Schemel für deine Füße«?[f]
45 Wenn also David ihn Herr nennt, wie kann er dann sein Sohn sein?
46 Und niemand konnte ihm ein Wort erwidern. Auch getraute sich von jenem Tag an niemand mehr, ihn zu fragen.
Footnotes
- (22,16) d.h. Anhänger des herodianischen Königshauses.
- (22,32) 2Mo 3,6.
- (22,37) 5Mo 6,5.
- (22,39) 3Mo 19,18.
- (22,43) »Herr« (gr. kyrios) ist ein wichtiger Titel Jesu Christi, gleichbedeutend mit dem at. Titel adon, und umfasst die Bedeutungen »Herrscher / Gebieter / Besitzer / oberster Machthaber«.
- (22,44) Ps 110,1.
Máté 22
Hungarian New Translation
A királyi menyegző(A)
22 Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2 "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3 Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4 Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
5 De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7 Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8 Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9 Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10 Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11 Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12 így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13 Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14 Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
Az adópénz(B)
15 Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16 Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17 Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
18 Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
19 Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
20 Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"
21 "A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
Kérdés a feltámadásról(C)
23 Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
24 "Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
25 Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
26 Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
27 Végül aztán meghalt az asszony is.
28 A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?"
29 Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30 Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
33 Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
A nagy parancsolat(D)
34 Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréjegyűltek.
35 Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
36 "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"
37 Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38 Ez az első és a nagy parancsolat.
39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
Krisztus Dávidnak Fia és Ura(E)
41 Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
42 "Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."
43 Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
44 Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
45 Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"
46 De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.
Matthieu 22
La Bible du Semeur
La parabole des invités(A)
22 Jésus leur parla de nouveau au moyen de paraboles. Il leur dit : 2 Il en est du royaume des cieux comme d’un roi qui célèbre les noces de son fils. 3 Il envoie ses serviteurs convier les invités aux noces. Mais ceux-ci refusent de venir. 4 Alors il envoie d’autres serviteurs pour insister de sa part auprès des invités : « Portez-leur ce message : J’ai préparé mon banquet, j’ai fait tuer mes jeunes taureaux et mes plus belles bêtes, et tout est prêt. Venez donc aux noces. »
5 Mais les invités restent indifférents, et s’en vont, l’un à son champ, l’autre à ses affaires. 6 Les autres s’emparent des serviteurs, les maltraitent et les tuent.
7 Alors le roi se met en colère. Il envoie ses troupes exterminer ces assassins et mettre le feu à leur ville. 8 Ensuite, il dit à ses serviteurs : « Le repas de noces est prêt, mais les invités n’en étaient pas dignes. 9 Allez donc aux carrefours des chemins et invitez au festin tous ceux que vous trouverez. »
10 Alors les serviteurs s’en vont par les routes et rassemblent tous ceux qu’ils rencontrent, méchants et bons, de sorte que la salle des noces se remplit de monde. 11 Le roi entre pour voir l’assistance. Il aperçoit là un homme qui n’a pas d’habit de noces.
12 « Mon ami, lui demande-t-il, comment as-tu pu entrer ici sans être habillé comme il convient pour un mariage ? »
L’autre ne trouve rien à répondre.
13 Alors le roi dit aux serviteurs : « Prenez-le et jetez-le, pieds et poings liés, dans les ténèbres du dehors où il y a des pleurs et d’amers regrets. »
14 Car, beaucoup sont invités, mais les élus sont peu nombreux.
Controverse sur l’impôt dû à César(B)
15 Alors les pharisiens s’éloignèrent et discutèrent entre eux pour trouver une question à poser à Jésus, afin de le prendre au piège par ses propres paroles. 16 Ils lui envoyèrent donc quelques-uns de leurs disciples accompagnés de gens du parti d’Hérode[a]. Ces émissaires lui dirent : Maître, nous savons que tu dis la vérité et que tu enseignes en toute vérité la voie à suivre selon Dieu. Tu ne te laisses influencer par personne, car tu ne regardes pas à la position sociale des gens. 17 Dis-nous donc ce que tu penses de ceci : A-t-on, oui ou non, le droit de payer des impôts à César ?
18 Mais Jésus, connaissant leurs mauvaises intentions, leur répondit : Hypocrites ! Pourquoi me tendez-vous un piège ? 19 Montrez-moi une pièce qui sert à payer cet impôt !
Ils lui présentèrent une pièce d’argent.
20 Alors il leur demanda : Cette effigie et cette inscription, de qui sont-elles ?
21 – De César.
Jésus leur dit alors : Rendez donc à César ce qui revient à César, et à Dieu ce qui revient à Dieu.
22 En entendant cette réponse, ils en restèrent tout déconcertés. Ils le laissèrent donc et se retirèrent.
Controverse sur la résurrection(C)
23 Ce même jour, des sadducéens vinrent le trouver. Ils prétendent que les morts ne ressuscitent pas. Ils lui posèrent la question suivante : 24 Maître, Moïse a donné cet ordre : Si quelqu’un meurt sans avoir d’enfant, son frère devra épouser sa veuve, pour donner une descendance au défunt[b]. 25 Or, il y avait parmi nous sept frères. L’aîné s’est marié, et il est mort sans avoir de descendant. Il a donc laissé sa veuve à son frère. 26 Il est arrivé la même chose au deuxième frère, puis au troisième, et ainsi de suite jusqu’au septième. 27 En fin de compte, la femme est décédée elle aussi. 28 A la résurrection, duquel des sept frères sera-t-elle la femme ? Car ils l’ont tous eue pour épouse.
29 Jésus leur répondit : Vous êtes dans l’erreur, parce que vous ne connaissez pas les Ecritures, ni quelle est la puissance de Dieu. 30 En effet, une fois ressuscités, les hommes et les femmes ne se marieront plus ; ils vivront comme les anges qui sont dans le ciel. 31 Quant à la résurrection des morts, n’avez-vous donc jamais lu ce que Dieu vous a déclaré : 32 Je suis le Dieu d’Abraham, le Dieu d’Isaac, le Dieu de Jacob[c] ? Dieu n’est pas le Dieu des morts, mais le Dieu des vivants.
33 Les foules qui entendaient ses réponses étaient profondément impressionnées par son enseignement.
Le plus grand commandement(D)
34 En apprenant que Jésus avait réduit au silence les sadducéens, les pharisiens se réunirent. 35 L’un d’entre eux, un enseignant de la Loi, voulut lui tendre un piège. Il lui demanda : 36 Maître, quel est, dans la Loi, le commandement le plus grand ?
37 Jésus lui répondit : Tu aimeras le Seigneur, ton Dieu, de tout ton cœur, de toute ton âme et de toute ta pensée[d]. 38 C’est là le commandement le plus grand et le plus important. 39 Et il y en a un second qui lui est semblable : Tu aimeras ton prochain comme toi-même[e]. 40 Tout ce qu’enseignent la Loi et les prophètes est contenu dans ces deux commandements.
Controverse sur l’identité du Messie(E)
41 Comme les pharisiens se trouvaient rassemblés là, Jésus les interrogea à son tour : 42 Quelle est votre opinion au sujet du Messie ? D’après vous, de qui descend-il ?
– De David, lui répondirent-ils.
43 – Alors, comment se fait-il que David, parlant sous l’inspiration de l’Esprit de Dieu, l’appelle Seigneur ? En effet, il déclare :
44 Le Seigneur a dit à mon Seigneur :
Viens siéger à ma droite[f]
jusqu’à ce que j’aie mis |tes ennemis |à terre sous tes pieds[g].
45 Si donc David l’appelle son Seigneur, comment est-il possible que le Messie soit son descendant ?
46 Nul ne fut capable de lui donner un mot de réponse et, à partir de ce jour-là, personne n’osa plus lui poser de question.
Footnotes
- 22.16 Le parti d’Hérode comprenait les Juifs qui soutenaient le règne d’Hérode Antipas et voulaient qu’un membre de la famille hérodienne remplace le gouverneur romain.
- 22.24 Dt 25.5.
- 22.32 Ex 3.6, 15.
- 22.37 Dt 6.5.
- 22.39 Lv 19.18.
- 22.44 La droite du roi est la place d’honneur (Ps 45.10 ; 1 R 2.19).
- 22.44 Ps 110.1.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.