Matthew 21
New Revised Standard Version Catholic Edition
Jesus’ Triumphal Entry into Jerusalem
21 When they had come near Jerusalem and had reached Bethphage, at the Mount of Olives, Jesus sent two disciples, 2 saying to them, “Go into the village ahead of you, and immediately you will find a donkey tied, and a colt with her; untie them and bring them to me. 3 If anyone says anything to you, just say this, ‘The Lord needs them.’ And he will send them immediately.[a]” 4 This took place to fulfill what had been spoken through the prophet, saying,
5 “Tell the daughter of Zion,
Look, your king is coming to you,
humble, and mounted on a donkey,
and on a colt, the foal of a donkey.”
6 The disciples went and did as Jesus had directed them; 7 they brought the donkey and the colt, and put their cloaks on them, and he sat on them. 8 A very large crowd[b] spread their cloaks on the road, and others cut branches from the trees and spread them on the road. 9 The crowds that went ahead of him and that followed were shouting,
“Hosanna to the Son of David!
Blessed is the one who comes in the name of the Lord!
Hosanna in the highest heaven!”
10 When he entered Jerusalem, the whole city was in turmoil, asking, “Who is this?” 11 The crowds were saying, “This is the prophet Jesus from Nazareth in Galilee.”
Jesus Cleanses the Temple
12 Then Jesus entered the temple[c] and drove out all who were selling and buying in the temple, and he overturned the tables of the money changers and the seats of those who sold doves. 13 He said to them, “It is written,
‘My house shall be called a house of prayer’;
but you are making it a den of robbers.”
14 The blind and the lame came to him in the temple, and he cured them. 15 But when the chief priests and the scribes saw the amazing things that he did, and heard[d] the children crying out in the temple, “Hosanna to the Son of David,” they became angry 16 and said to him, “Do you hear what these are saying?” Jesus said to them, “Yes; have you never read,
‘Out of the mouths of infants and nursing babies
you have prepared praise for yourself’?”
17 He left them, went out of the city to Bethany, and spent the night there.
Jesus Curses the Fig Tree
18 In the morning, when he returned to the city, he was hungry. 19 And seeing a fig tree by the side of the road, he went to it and found nothing at all on it but leaves. Then he said to it, “May no fruit ever come from you again!” And the fig tree withered at once. 20 When the disciples saw it, they were amazed, saying, “How did the fig tree wither at once?” 21 Jesus answered them, “Truly I tell you, if you have faith and do not doubt, not only will you do what has been done to the fig tree, but even if you say to this mountain, ‘Be lifted up and thrown into the sea,’ it will be done. 22 Whatever you ask for in prayer with faith, you will receive.”
The Authority of Jesus Questioned
23 When he entered the temple, the chief priests and the elders of the people came to him as he was teaching, and said, “By what authority are you doing these things, and who gave you this authority?” 24 Jesus said to them, “I will also ask you one question; if you tell me the answer, then I will also tell you by what authority I do these things. 25 Did the baptism of John come from heaven, or was it of human origin?” And they argued with one another, “If we say, ‘From heaven,’ he will say to us, ‘Why then did you not believe him?’ 26 But if we say, ‘Of human origin,’ we are afraid of the crowd; for all regard John as a prophet.” 27 So they answered Jesus, “We do not know.” And he said to them, “Neither will I tell you by what authority I am doing these things.
The Parable of the Two Sons
28 “What do you think? A man had two sons; he went to the first and said, ‘Son, go and work in the vineyard today.’ 29 He answered, ‘I will not’; but later he changed his mind and went. 30 The father[e] went to the second and said the same; and he answered, ‘I go, sir’; but he did not go. 31 Which of the two did the will of his father?” They said, “The first.” Jesus said to them, “Truly I tell you, the tax collectors and the prostitutes are going into the kingdom of God ahead of you. 32 For John came to you in the way of righteousness and you did not believe him, but the tax collectors and the prostitutes believed him; and even after you saw it, you did not change your minds and believe him.
The Parable of the Wicked Tenants
33 “Listen to another parable. There was a landowner who planted a vineyard, put a fence around it, dug a wine press in it, and built a watchtower. Then he leased it to tenants and went to another country. 34 When the harvest time had come, he sent his slaves to the tenants to collect his produce. 35 But the tenants seized his slaves and beat one, killed another, and stoned another. 36 Again he sent other slaves, more than the first; and they treated them in the same way. 37 Finally he sent his son to them, saying, ‘They will respect my son.’ 38 But when the tenants saw the son, they said to themselves, ‘This is the heir; come, let us kill him and get his inheritance.’ 39 So they seized him, threw him out of the vineyard, and killed him. 40 Now when the owner of the vineyard comes, what will he do to those tenants?” 41 They said to him, “He will put those wretches to a miserable death, and lease the vineyard to other tenants who will give him the produce at the harvest time.”
42 Jesus said to them, “Have you never read in the scriptures:
‘The stone that the builders rejected
has become the cornerstone;[f]
this was the Lord’s doing,
and it is amazing in our eyes’?
43 Therefore I tell you, the kingdom of God will be taken away from you and given to a people that produces the fruits of the kingdom.[g] 44 The one who falls on this stone will be broken to pieces; and it will crush anyone on whom it falls.”[h]
45 When the chief priests and the Pharisees heard his parables, they realized that he was speaking about them. 46 They wanted to arrest him, but they feared the crowds, because they regarded him as a prophet.
Footnotes
- Matthew 21:3 Or ‘The Lord needs them and will send them back immediately.’
- Matthew 21:8 Or Most of the crowd
- Matthew 21:12 Other ancient authorities add of God
- Matthew 21:15 Gk lacks heard
- Matthew 21:30 Gk He
- Matthew 21:42 Or keystone
- Matthew 21:43 Gk the fruits of it
- Matthew 21:44 Other ancient authorities lack verse 44
Matteo 21
Nuova Riveduta 2006
Ingresso di Gesù in Gerusalemme
21 (A)Quando furono vicini a Gerusalemme e giunsero a Betfage, presso il monte degli Ulivi, Gesù mandò due discepoli, 2 dicendo loro: «Andate nella borgata che è di fronte a voi; subito troverete un’asina legata e un puledro con essa; scioglieteli e conduceteli da me. 3 Se qualcuno vi dice qualcosa, direte che il Signore ne ha bisogno, e subito li manderà».
4 [Tutto] questo avvenne affinché si adempisse la parola del profeta:
5 «Dite alla figlia di Sion: “Ecco, il tuo re viene a te, mansueto e montato sopra un’asina, sopra un asinello, puledro d’asina”»[a].
6 I discepoli andarono e fecero come Gesù aveva loro ordinato; 7 condussero l’asina e il puledro, vi misero sopra i [loro] mantelli e Gesù vi si pose a sedere. 8 La maggior parte della folla stese i mantelli sulla via; altri tagliavano dei rami dagli alberi e li stendevano sulla via. 9 Le folle che lo precedevano[b] e quelle che seguivano gridavano: «Osanna[c] al Figlio di Davide! Benedetto colui che viene nel nome del Signore![d] Osanna nei luoghi altissimi!»
10 Quando fu entrato in Gerusalemme, tutta la città fu scossa, e si diceva: «Chi è costui?» 11 E le folle dicevano: «Questi è Gesù, il profeta che viene da Nazaret di Galilea».
Gesù scaccia i mercanti dal tempio
12 (B)Gesù entrò nel tempio [di Dio] e ne scacciò tutti quelli che vendevano e compravano; rovesciò le tavole dei cambiamonete e le sedie dei venditori di colombi. 13 E disse loro: «È scritto: “La mia casa sarà chiamata casa di preghiera”[e], ma voi ne fate[f] un covo di ladri[g]».
14 Allora vennero a lui, nel tempio, dei ciechi e degli zoppi, ed egli li guarì.
15 Ma i capi dei sacerdoti e gli scribi, vedute le meraviglie che aveva fatte e i bambini che gridavano nel tempio: «Osanna al Figlio di Davide!», ne furono indignati 16 e gli dissero: «Odi tu quello che dicono costoro?» Gesù disse loro: «Sì. Non avete mai letto: “Dalla bocca dei bambini e dei lattanti hai tratto lode”[h]?»
17 E, lasciatili, se ne andò fuori dalla città, a Betania, dove passò la notte.
Il fico sterile
18 (C)La mattina, tornando in città, ebbe fame. 19 E, vedendo un fico sulla strada, gli si accostò, ma non vi trovò altro che foglie; e gli disse: «Mai più nasca frutto da te, in eterno». E subito il fico si seccò. 20 I discepoli, veduto ciò, si meravigliarono, dicendo: «Come mai il fico è diventato secco in un attimo?» 21 Gesù rispose loro: «Io vi dico in verità: se aveste fede e non dubitaste, non soltanto fareste quello che è stato fatto al fico; ma se anche diceste a questo monte: “Togliti di là e gettati nel mare”, sarebbe fatto. 22 Tutte le cose che domanderete in preghiera, se avete fede[i], le otterrete».
Dubbio sull’autorità di Gesù
23 (D)Quando giunse nel tempio, i capi dei sacerdoti e gli anziani del popolo si accostarono a lui, mentre egli insegnava, e gli dissero: «Con quale autorità fai tu queste cose? E chi ti ha dato questa autorità?» 24 Gesù rispose loro: «Anch’io vi farò una domanda; se voi mi rispondete, vi dirò anch’io con quale autorità faccio queste cose. 25 Il battesimo di Giovanni da dove veniva? Dal cielo o dagli uomini?» Ed essi ragionavano tra di loro: «Se diciamo: “dal cielo”, egli ci dirà: “Perché dunque non gli credeste?” 26 Se diciamo: “dagli uomini”, temiamo la folla, perché tutti ritengono Giovanni un profeta». 27 Risposero dunque a Gesù: «Non lo sappiamo». E anch’egli disse loro: «E neppure io vi dico con quale autorità faccio queste cose.
Parabola dei due figli
28 «Che ve ne pare? Un uomo aveva due figli. Avvicinatosi al primo, disse: “Figliolo, va’ a lavorare nella [mia] vigna oggi”. 29 Ed egli rispose: “Non ne ho voglia”; ma poi, pentitosi, vi andò. 30 Avvicinatosi all’altro[j], disse la stessa cosa. Egli rispose: “Vado, signore”; ma non vi andò. 31 Quale dei due fece la volontà del padre?» Essi [gli] dissero: «Il primo». E Gesù a loro: «Io vi dico in verità: i pubblicani e le prostitute entrano prima di voi nel regno di Dio. 32 Poiché Giovanni è venuto a voi per la via della giustizia, e voi non gli avete creduto; ma i pubblicani e le prostitute gli hanno creduto; e voi, che avete visto questo, non vi siete pentiti neppure dopo per credere a lui.
Parabola dei malvagi vignaiuoli
33 (E)«Udite un’altra parabola: c’era un padrone di casa, il quale piantò una vigna, le fece attorno una siepe, vi scavò una buca per pigiare l’uva e vi costruì una torre[k]; poi l’affittò a dei vignaiuoli e se ne andò in viaggio. 34 Quando fu vicina la stagione dei frutti, mandò i suoi servi dai vignaiuoli per riceverne i frutti. 35 Ma i vignaiuoli presero i servi e ne picchiarono uno, ne uccisero un altro e un altro lo lapidarono. 36 Da capo mandò degli altri servi, in numero maggiore dei primi; ma quelli li trattarono allo stesso modo. 37 Alla fine mandò loro suo figlio, dicendo: “Avranno rispetto per mio figlio”. 38 Ma i vignaiuoli, veduto il figlio, dissero tra di loro: “Costui è l’erede; venite, uccidiamolo e facciamo nostra la sua eredità”. 39 Lo presero, lo cacciarono fuori dalla vigna e lo uccisero. 40 Quando verrà il padrone della vigna, che farà a quei vignaiuoli?» 41 Essi gli risposero: «Li farà perire malamente, quei malvagi, e affitterà la vigna ad altri vignaiuoli i quali gli renderanno i frutti a suo tempo».
42 Gesù disse loro: «Non avete mai letto nelle Scritture:
“La pietra che i costruttori hanno rifiutata è diventata pietra angolare[l]; ciò è stato fatto dal Signore, ed è cosa meravigliosa agli occhi nostri”[m]?
43 Perciò vi dico che il regno di Dio vi sarà tolto e sarà dato a gente[n] che ne faccia i frutti. 44 {Chi cadrà su questa pietra sarà sfracellato; ed essa stritolerà colui sul quale cadrà».}
45 I capi dei sacerdoti e i farisei, udite le sue parabole, capirono che parlava di loro; 46 e cercavano di prenderlo, ma ebbero paura della folla, che lo riteneva un profeta.
Footnotes
- Matteo 21:5 +Za 9:9.
- Matteo 21:9 TR e M che precedevano.
- Matteo 21:9 Osanna vuol dire: Salva!
- Matteo 21:9 +Sl 118:25-26.
- Matteo 21:13 +Is 56:7.
- Matteo 21:13 TR e M ne avete fatto.
- Matteo 21:13 +Gr 7:11.
- Matteo 21:16 +Sl 8:2.
- Matteo 21:22 Se avete fede, lett. credendo.
- Matteo 21:30 TR e M al secondo.
- Matteo 21:33 Una torre, da dove i guardiani esercitavano la sorveglianza sulla vigna.
- Matteo 21:42 Pietra angolare, lett. testa d’angolo.
- Matteo 21:42 +Sl 118:22-23.
- Matteo 21:43 Gente, lett. un popolo/una nazione.
Matthäus 21
Schlachter 2000
Der Einzug des Messias Jesus in Jerusalem
21 Als sie sich nun Jerusalem näherten und nach Bethphage an den Ölberg kamen, sandte Jesus zwei Jünger
2 und sprach zu ihnen: Geht in das Dorf, das vor euch liegt, und sogleich werdet ihr eine Eselin angebunden finden und ein Füllen bei ihr; die bindet los und führt sie zu mir!
3 Und wenn euch jemand etwas sagt, so sprecht: Der Herr braucht sie!, dann wird er sie sogleich senden.
4 Das ist aber alles geschehen, damit erfüllt würde, was durch den Propheten gesagt ist, der spricht:
5 »Sagt der Tochter Zion: Siehe, dein König kommt zu dir demütig und reitend auf einem Esel, und zwar auf einem Füllen, dem Jungen des Lasttiers«.[a]
6 Die Jünger aber gingen hin und taten, wie Jesus ihnen befohlen hatte,
7 und brachten die Eselin und das Füllen und legten ihre Kleider auf sie und setzten ihn darauf.
8 Aber die meisten aus der Menge breiteten ihre Kleider aus auf dem Weg; andere hieben Zweige von den Bäumen und streuten sie auf den Weg.
9 Und die Volksmenge, die vorausging, und die, welche nachfolgten, riefen und sprachen: Hosianna dem Sohn Davids! Gepriesen sei der, welcher kommt im Namen des Herrn! Hosianna in der Höhe![b]
10 Und als er in Jerusalem einzog, kam die ganze Stadt in Bewegung und sprach: Wer ist dieser?
11 Die Menge aber sagte: Das ist Jesus, der Prophet von Nazareth in Galiläa!
Die zweite Tempelreinigung
12 Und Jesus ging in den Tempel Gottes hinein und trieb alle hinaus, die im Tempel verkauften und kauften, und stieß die Tische der Wechsler um und die Stühle der Taubenverkäufer.
13 Und er sprach zu ihnen: Es steht geschrieben: »Mein Haus soll ein Bethaus genannt werden!«[c] Ihr aber habt eine Räuberhöhle daraus gemacht!
14 Und es kamen Blinde und Lahme im Tempel zu ihm, und er heilte sie.
15 Als aber die obersten Priester und die Schriftgelehrten die Wunder sahen, die er tat, und die Kinder, die im Tempel riefen und sprachen: Hosianna dem Sohn Davids!, da wurden sie entrüstet
16 und sprachen zu ihm: Hörst du, was diese sagen? Jesus aber sprach zu ihnen: Ja! Habt ihr noch nie gelesen: »Aus dem Mund der Unmündigen und Säuglinge hast du ein Lob bereitet«?[d]
17 Und er verließ sie, ging zur Stadt hinaus nach Bethanien und übernachtete dort.
Der unfruchtbare Feigenbaum. Die Macht des Glaubens
18 Als er aber früh am Morgen in die Stadt zurückkehrte, hatte er Hunger.
19 Und als er einen einzelnen Feigenbaum am Weg sah, ging er zu ihm hin und fand nichts daran als nur Blätter. Da sprach er zu ihm: Nun soll von dir keine Frucht mehr kommen in Ewigkeit! Und auf der Stelle verdorrte der Feigenbaum.
20 Und als die Jünger es sahen, verwunderten sie sich und sprachen: Wie ist der Feigenbaum so plötzlich verdorrt?
21 Jesus aber antwortete und sprach zu ihnen: Wahrlich, ich sage euch: Wenn ihr Glauben habt und nicht zweifelt, so werdet ihr nicht nur tun, was mit dem Feigenbaum geschah, sondern auch, wenn ihr zu diesem Berg sagt: Hebe dich und wirf dich ins Meer!, so wird es geschehen.
22 Und alles, was ihr glaubend erbittet im Gebet, das werdet ihr empfangen!
Die Frage nach der Vollmacht Jesu
23 Und als er in den Tempel kam, traten die obersten Priester und die Ältesten des Volkes zu ihm, während er lehrte, und sprachen: In welcher Vollmacht tust du dies, und wer hat dir diese Vollmacht gegeben?
24 Und Jesus antwortete und sprach zu ihnen: Auch ich will euch ein Wort fragen; wenn ihr mir darauf antwortet, will ich euch auch sagen, in welcher Vollmacht ich dies tue.
25 Woher war die Taufe des Johannes? Vom Himmel oder von Menschen? Da überlegten sie bei sich selbst und sprachen: Wenn wir sagen: Vom Himmel, so wird er uns fragen: Warum habt ihr ihm dann nicht geglaubt?
26 Wenn wir aber sagen: Von Menschen, so müssen wir die Volksmenge fürchten, denn alle halten Johannes für einen Propheten.
27 Und sie antworteten Jesus und sprachen: Wir wissen es nicht! Da sprach er zu ihnen: So sage ich euch auch nicht, in welcher Vollmacht ich dies tue.
Das Gleichnis von den zwei Söhnen
28 Was meint ihr aber? Ein Mensch hatte zwei Söhne. Und er ging zu dem ersten und sprach: Sohn, mache dich auf und arbeite heute in meinem Weinberg!
29 Der aber antwortete und sprach: Ich will nicht! Danach aber reute es ihn, und er ging.
30 Und er ging zu dem zweiten und sagte dasselbe. Da antwortete dieser und sprach: Ich [gehe], Herr! und ging nicht.
31 Wer von diesen beiden hat den Willen des Vaters getan? Sie sprachen zu ihm: Der erste. Da spricht Jesus zu ihnen: Wahrlich, ich sage euch: Die Zöllner und die Huren kommen eher in das Reich Gottes als ihr!
32 Denn Johannes ist zu euch gekommen mit dem Weg der Gerechtigkeit, und ihr habt ihm nicht geglaubt. Die Zöllner und die Huren aber glaubten ihm; und obwohl ihr es gesehen habt, reute es euch nicht nachträglich, sodass ihr ihm geglaubt hättet.
Das Gleichnis von dem Hausherrn und den Weingärtnern
33 Hört ein anderes Gleichnis: Es war ein gewisser Hausherr, der pflanzte einen Weinberg, zog einen Zaun darum, grub eine Kelter darin, baute einen Wachtturm, verpachtete ihn an Weingärtner und reiste außer Landes.
34 Als nun die Zeit der Früchte nahte, sandte er seine Knechte zu den Weingärtnern, um seine Früchte in Empfang zu nehmen.
35 Aber die Weingärtner ergriffen seine Knechte und schlugen den einen, den anderen töteten sie, den dritten steinigten sie.
36 Da sandte er wieder andere Knechte, mehr als zuvor; und sie behandelten sie ebenso.
37 Zuletzt sandte er seinen Sohn zu ihnen und sprach: Sie werden sich vor meinem Sohn scheuen!
38 Als aber die Weingärtner den Sohn sahen, sprachen sie untereinander: Das ist der Erbe! Kommt, lasst uns ihn töten und sein Erbgut in Besitz nehmen!
39 Und sie ergriffen ihn, stießen ihn zum Weinberg hinaus und töteten ihn.
40 Wenn nun der Herr des Weinbergs kommt, was wird er mit diesen Weingärtnern tun?
41 Sie sprachen zu ihm: Er wird die Übeltäter auf üble Weise umbringen und den Weinberg anderen Weingärtnern verpachten, welche ihm die Früchte zu ihrer Zeit abliefern werden.
42 Jesus spricht zu ihnen: Habt ihr noch nie in den Schriften gelesen: »Der Stein, den die Bauleute verworfen haben, der ist zum Eckstein geworden. Vom Herrn ist das geschehen, und es ist wunderbar in unseren Augen«?[e]
43 Darum sage ich euch: Das Reich Gottes wird von euch genommen und einem Volk[f] gegeben werden, das dessen Früchte bringt.
44 Und wer auf diesen Stein fällt, der wird zerschmettert werden; auf wen er aber fällt, den wird er zermalmen.
45 Und als die obersten Priester und die Pharisäer seine Gleichnisse hörten, erkannten sie, dass er von ihnen redete.
46 Und sie suchten ihn zu ergreifen, fürchteten aber die Volksmenge, weil sie ihn für einen Propheten hielt.
Máté 21
Hungarian New Translation
Jézus bevonul Jeruzsálembe(A)
21 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt,
2 és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám.
3 Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat."
4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:
5 "Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján."
6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik:
7 odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült.
8 A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."
10 Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?"
11 A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta."
Jézus megtisztítja a templomot(B)
12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította,
13 és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek."
14 Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.
15 Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak,
16 és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?"
17 Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
A fügefa elszáradása(C)
18 Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett.
19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa.
20 Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?"
21 Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz.
22 És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok."
Kérdés Jézus hatalmáról(D)
23 Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: "Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?"
24 Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.
25 Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől?" Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja."
27 Ezért ezt felelték Jézusnak: "Nem tudjuk." Ő pedig így válaszolt nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket."
A két testvér példázata
28 "De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben.
29 Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment.
30 Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el.
31 Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki."
A gonosz szőlőművesek(E)
33 "Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.
34 Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
35 A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük.
36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is.
37 Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.
38 De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége.
39 Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.
40 Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?"
41 Ezt felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében."
42 Erre megkérdezte tőlük Jézus: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.
43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
44 És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja."
45 Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46 Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.
Matthieu 21
La Bible du Semeur
L’entrée du Roi à Jérusalem(A)
21 En approchant de Jérusalem, ils arrivèrent près du village de Bethphagé, sur le mont des Oliviers. Jésus envoya deux de ses disciples 2 en leur disant : Allez dans le village qui se trouve là devant vous. Dès que vous y serez, vous trouverez une ânesse attachée et, près d’elle, son petit. Détachez-les et amenez-les moi. 3 Si quelqu’un vous fait une observation, vous n’aurez qu’à lui dire : « Le Seigneur en a besoin », et on vous laissera les prendre immédiatement.
4 Tout cela arriva pour que s’accomplisse la prédiction du prophète :
5 Dites à la communauté de Sion :
Voici, ton roi vient vers toi ;
plein de douceur, monté sur une ânesse,
sur un ânon,
le petit d’une bête de somme[a] .
6 Les disciples partirent donc et suivirent les instructions de Jésus. 7 Ils amenèrent l’ânesse et son petit et posèrent sur eux leurs manteaux, et Jésus s’assit dessus. 8 Une grande foule de gens étendirent leurs manteaux sur le chemin. D’autres coupèrent des branches aux arbres et en jonchèrent le chemin. 9 Et toute la foule, de la tête à la fin du cortège, criait :
Hosanna au Fils de David !
Béni soit celui qui vient |au nom du Seigneur !
Hosanna à Dieu au plus haut des cieux[b] !
10 Quand Jésus entra dans Jérusalem, toute la ville fut en émoi. Partout on demandait : Qui est-ce ?
11 Et la foule qui l’accompagnait répondait : C’est Jésus le prophète, de Nazareth en Galilée.
Jésus dans le Temple(B)
12 Jésus entra dans la cour du Temple. Il en chassa tous les marchands, ainsi que leurs clients. Il renversa les comptoirs des changeurs d’argent[c], ainsi que les chaises des marchands de pigeons, 13 et il leur dit : Il est écrit : On appellera ma maison une maison de prière[d], mais vous, vous en faites une caverne de brigands[e] !
14 Des aveugles et des paralysés s’approchèrent de lui dans la cour du Temple et il les guérit. 15 Quand les chefs des prêtres et les spécialistes de la Loi virent les miracles extraordinaires qu’il venait d’accomplir, quand ils entendirent les cris des enfants dans la cour du Temple : « Hosanna au Fils de David ! », ils se mirent en colère 16 et lui dirent : Tu entends ce qu’ils crient ?
– Oui, leur répondit Jésus. Et vous, n’avez-vous donc jamais lu cette parole :
De la bouche des petits enfants |et des nourrissons,
tu as tiré la louange[f] .
17 Puis il les laissa et quitta la ville pour se rendre à Béthanie, où il passa la nuit.
La malédiction du figuier(C)
18 Tôt le lendemain matin, en revenant vers la ville, il eut faim. 19 Il aperçut un figuier sur le bord de la route et s’en approcha ; mais il n’y trouva que des feuilles. Alors, il dit à l’arbre : Tu ne porteras plus jamais de fruit !
A l’instant même, le figuier devint tout sec.
20 En voyant cela, les disciples furent très étonnés et s’écrièrent : Comment ce figuier est-il devenu sec en un instant ?
21 – Vraiment, je vous l’assure, répondit Jésus, si vous avez la foi, si vous ne doutez pas, non seulement vous pourrez accomplir ce que j’ai fait à ce figuier, mais même si vous dites à cette colline : « Soulève-toi de là et jette-toi dans la mer », cela se fera. 22 Si vous priez avec foi, tout ce que vous demanderez, vous l’obtiendrez.
L’autorité de Jésus contestée(D)
23 Jésus se rendit au Temple et se mit à enseigner.
Alors, les chefs des prêtres et les responsables du peuple vinrent le trouver et l’interpellèrent : Par quelle autorité agis-tu ainsi ? Qui t’a donné l’autorité de faire cela ?
24 Jésus leur répondit : Moi aussi, j’ai une question à vous poser, une seule. Si vous me répondez, je vous dirai à mon tour de quel droit je fais cela. 25 De qui Jean tenait-il son mandat pour baptiser ? De Dieu ou des hommes ?
Alors ils se mirent à raisonner intérieurement : Si nous disons : « De Dieu », il va nous demander : « Pourquoi alors n’avez-vous pas cru en lui ? » 26 Mais si nous répondons : « Des hommes », nous avons bien lieu de craindre la réaction de la foule, car tout le monde tient Jean pour un prophète.
27 Ils répondirent donc à Jésus : Nous ne savons pas.
Et lui de leur répliquer : Eh bien, moi non plus, je ne vous dirai pas par quelle autorité j’agis comme je le fais.
La parabole des deux fils
28 Que pensez-vous de l’histoire que voici ? ajouta Jésus. Un homme avait deux fils. Il alla trouver le premier et lui dit : « Mon fils, va aujourd’hui travailler dans notre vigne.
29 – Je n’en ai pas envie », lui répondit celui-ci.
Mais, plus tard, il regretta d’avoir répondu ainsi et se rendit dans la vigne[g]. 30 Le père alla trouver le second fils et lui fit la même demande. Celui-ci lui répondit : « Oui, mon Seigneur, j’y vais ! »
Mais il n’y alla pas.
31 Lequel des deux a fait la volonté de son père ?
– C’est le premier, répondirent-ils.
Et Jésus ajouta : Vraiment, je vous l’assure : les collecteurs d’impôts et les prostituées vous précéderont dans le royaume de Dieu. 32 En effet, Jean est venu, il vous a montré ce qu’est une vie juste, et vous n’avez pas cru en lui – tandis que les collecteurs d’impôts et les prostituées ont cru en lui. Et, bien que vous ayez eu leur exemple sous vos yeux, vous n’avez pas éprouvé les regrets qui auraient pu vous amener enfin à croire en lui.
La culpabilité des chefs religieux juifs(E)
33 Ecoutez encore une parabole : Un homme avait une propriété. Il y planta une vigne, l’entoura d’une haie, y creusa un pressoir et y bâtit une tour de guet[h]. Après cela, il la loua à des vignerons et partit en voyage.
34 A l’approche des vendanges, il envoya ses serviteurs auprès de ces vignerons pour recevoir le produit qui lui revenait. 35 Mais les vignerons se précipitèrent sur ces serviteurs : l’un d’eux fut roué de coups, un autre fut tué, un troisième assommé à coups de pierres.
36 Le propriétaire envoya alors d’autres serviteurs, plus nombreux que les premiers. Mais ils furent reçus de la même manière par les vignerons.
37 Finalement, il leur envoya son propre fils en se disant : « Pour mon fils au moins, ils auront du respect. »
38 Mais dès que les vignerons aperçurent le fils, ils se dirent entre eux : « Voilà l’héritier ! Venez ! Tuons-le ! Et récupérons son héritage ! »
39 Ils se jetèrent donc sur lui, le traînèrent hors du vignoble et le tuèrent. 40 Quand le propriétaire de la vigne viendra, comment agira-t-il envers ces vignerons ?
41 Ils lui répondirent : Il fera exécuter sans pitié ces misérables, puis il confiera le soin de sa vigne à d’autres vignerons qui lui donneront sa part de récolte en temps voulu.
42 Et Jésus ajouta : N’avez-vous jamais lu dans les Ecritures :
La pierre que les constructeurs |ont rejetée
est devenue la pierre principale, |la pierre d’angle.
C’est du Seigneur |que cela est venu
et c’est un prodige à nos yeux[i].
43 Voilà pourquoi je vous déclare que le royaume de Dieu vous sera enlevé et sera donné à un peuple qui en produira les fruits. [44 Mais :
Celui qui tombera sur cette pierre-là,
se brisera la nuque,
et si elle tombe sur quelqu’un,
elle l’écrasera[j].]
45 Après avoir entendu ces paraboles, les chefs des prêtres et les pharisiens comprirent que c’était eux que Jésus visait. 46 Ils cherchaient un moyen de l’arrêter, mais ils avaient peur des réactions de la foule, car tous considéraient Jésus comme un prophète.
Footnotes
- 21.5 Es 62.11 ; Za 9.9.
- 21.9 Ps 118.25-26. Hosanna au Fils de David : primitivement, hosanna signifiait « viens à notre secours », mais avec le temps, l’expression avait pris le sens de « gloire, louange à ».
- 21.12 Les changeurs échangeaient des monnaies de provenances diverses contre la monnaie du Temple qui seule avait cours dans l’enceinte sacrée.
- 21.13 Es 56.7.
- 21.13 Jr 7.11.
- 21.16 Ps 8.3 cité selon l’ancienne version grecque.
- 21.29 Certains manuscrits changent l’ordre des réponses des v. 29 et 30.
- 21.33 Es 5.1-2.
- 21.42 Ps 118.22-23.
- 21.44 Cf. Es 8.14. Ce verset est absent de plusieurs manuscrits (voir Lc 20.18).
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.