Jézus kiküldi tizenkét tanítványát^(A)

10 Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.

² A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, a Zebedeus fia, és testvére, János;

³ Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia és Taddeus,

⁴ Simon, a Kananeus, és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.

⁵ Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik: "Pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, samaritánusok városába ne menjetek be,

⁶ inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz.

⁷ Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!

⁸ Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.

⁹ Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe,

¹⁰ se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére."

¹¹ Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek.

¹² Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét,

¹³ és ha méltó rá az a ház, szálljon reá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.

¹⁴ Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.

¹⁵ Bizony, mondom néktek: elviselhetőbb sorsa lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak."

¹⁶ "Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.

¹⁷ Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban,

¹⁸ sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.

¹⁹ Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.

²⁰ Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.

²¹ Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megöletik őket,

²² és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

²³ Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba. Bizony, mondom néktek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia."

²⁴ "A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.

²⁵ Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább háza népét?"

²⁶ "Tehát ne rettenjetek meg tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.

²⁷ Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el; amit fülbe súgva hallotok, azt a háztetőkről hirdessétek.

²⁸ Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."

²⁹ "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?

³⁰ Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.

³¹ Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."

³² "Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt,

³³ aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt."

³⁴ "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.

³⁵ Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,

³⁶ és így az embernek ellensége lesz a háza népe.

³⁷ Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám;

³⁸ és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.

³⁹ Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt."

⁴⁰ "Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.

⁴¹ Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.

⁴² Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát."