Márk 4:30-5:20

Hungarian New Translation

A mustármag^(A)

³⁰ Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?

³¹ Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

³² miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak."

³³ Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.

³⁴ Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

Jézus lecsendesíti a tengert^(B)

³⁵ Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra."

³⁶ Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

³⁷ Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

³⁸ Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"

³⁹ Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

⁴⁰ Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?"

⁴¹ Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

Jézus meggyógyítja a gadarai megszállottat^(C)

5 Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.

² Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,

³ akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki.

⁴ Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.

⁵ Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát.

⁶ Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

⁷ és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!"

⁸ Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!"

⁹ És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk."

¹⁰ És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

¹¹ Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj,

¹² ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!"

¹³ Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe.

¹⁴ Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.

¹⁵ Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.

¹⁶ Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal.

¹⁷ Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.

¹⁸ Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson.

¹⁹ Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad."

²⁰ Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.