A Gecsemáné-kertben^(A)

³² Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom."

³³ Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett,

³⁴ majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok."

³⁵ Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

³⁶ És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te."

³⁷ Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?

³⁸ Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

³⁹ Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁰ Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki.

⁴¹ Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe.

⁴² Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."

A Gecsemáné-kertben^(A)

³⁹ Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

⁴⁰ Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek."

⁴¹ Azután eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

⁴² "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

⁴³ Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

⁴⁴ Halálos gyötrődésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek.

⁴⁵ Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket.

⁴⁶ Ekkor így szólt hozzájuk: "Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"