Jézus megkenetése Betániában^(A)

³ Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.

⁴ Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása?

⁵ Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra,

⁶ de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem,

⁷ mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.

⁸ Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.

⁹ Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."

Jézus megkenetése Betániában^(A)

12 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.

² Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.

³ Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával.

⁴ Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:

⁵ "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?"

⁶ De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.

⁷ Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta;

⁸ mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!"