Bible Book List

Luke 1 New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

Dedication to Theophilus

Since many have undertaken to set down an orderly account of the events that have been fulfilled among us, just as they were handed on to us by those who from the beginning were eyewitnesses and servants of the word, I too decided, after investigating everything carefully from the very first,[a] to write an orderly account for you, most excellent Theophilus, so that you may know the truth concerning the things about which you have been instructed.

The Birth of John the Baptist Foretold

In the days of King Herod of Judea, there was a priest named Zechariah, who belonged to the priestly order of Abijah. His wife was a descendant of Aaron, and her name was Elizabeth. Both of them were righteous before God, living blamelessly according to all the commandments and regulations of the Lord. But they had no children, because Elizabeth was barren, and both were getting on in years.

Once when he was serving as priest before God and his section was on duty, he was chosen by lot, according to the custom of the priesthood, to enter the sanctuary of the Lord and offer incense. 10 Now at the time of the incense offering, the whole assembly of the people was praying outside. 11 Then there appeared to him an angel of the Lord, standing at the right side of the altar of incense. 12 When Zechariah saw him, he was terrified; and fear overwhelmed him. 13 But the angel said to him, “Do not be afraid, Zechariah, for your prayer has been heard. Your wife Elizabeth will bear you a son, and you will name him John. 14 You will have joy and gladness, and many will rejoice at his birth, 15 for he will be great in the sight of the Lord. He must never drink wine or strong drink; even before his birth he will be filled with the Holy Spirit. 16 He will turn many of the people of Israel to the Lord their God. 17 With the spirit and power of Elijah he will go before him, to turn the hearts of parents to their children, and the disobedient to the wisdom of the righteous, to make ready a people prepared for the Lord.” 18 Zechariah said to the angel, “How will I know that this is so? For I am an old man, and my wife is getting on in years.” 19 The angel replied, “I am Gabriel. I stand in the presence of God, and I have been sent to speak to you and to bring you this good news. 20 But now, because you did not believe my words, which will be fulfilled in their time, you will become mute, unable to speak, until the day these things occur.”

21 Meanwhile the people were waiting for Zechariah, and wondered at his delay in the sanctuary. 22 When he did come out, he could not speak to them, and they realized that he had seen a vision in the sanctuary. He kept motioning to them and remained unable to speak. 23 When his time of service was ended, he went to his home.

24 After those days his wife Elizabeth conceived, and for five months she remained in seclusion. She said, 25 “This is what the Lord has done for me when he looked favorably on me and took away the disgrace I have endured among my people.”

The Birth of Jesus Foretold

26 In the sixth month the angel Gabriel was sent by God to a town in Galilee called Nazareth, 27 to a virgin engaged to a man whose name was Joseph, of the house of David. The virgin’s name was Mary. 28 And he came to her and said, “Greetings, favored one! The Lord is with you.”[b] 29 But she was much perplexed by his words and pondered what sort of greeting this might be. 30 The angel said to her, “Do not be afraid, Mary, for you have found favor with God. 31 And now, you will conceive in your womb and bear a son, and you will name him Jesus. 32 He will be great, and will be called the Son of the Most High, and the Lord God will give to him the throne of his ancestor David. 33 He will reign over the house of Jacob forever, and of his kingdom there will be no end.” 34 Mary said to the angel, “How can this be, since I am a virgin?”[c] 35 The angel said to her, “The Holy Spirit will come upon you, and the power of the Most High will overshadow you; therefore the child to be born[d] will be holy; he will be called Son of God. 36 And now, your relative Elizabeth in her old age has also conceived a son; and this is the sixth month for her who was said to be barren. 37 For nothing will be impossible with God.” 38 Then Mary said, “Here am I, the servant of the Lord; let it be with me according to your word.” Then the angel departed from her.

Mary Visits Elizabeth

39 In those days Mary set out and went with haste to a Judean town in the hill country, 40 where she entered the house of Zechariah and greeted Elizabeth. 41 When Elizabeth heard Mary’s greeting, the child leaped in her womb. And Elizabeth was filled with the Holy Spirit 42 and exclaimed with a loud cry, “Blessed are you among women, and blessed is the fruit of your womb. 43 And why has this happened to me, that the mother of my Lord comes to me? 44 For as soon as I heard the sound of your greeting, the child in my womb leaped for joy. 45 And blessed is she who believed that there would be[e] a fulfillment of what was spoken to her by the Lord.”

Mary’s Song of Praise

46 And Mary[f] said,

“My soul magnifies the Lord,
47     and my spirit rejoices in God my Savior,
48 for he has looked with favor on the lowliness of his servant.
    Surely, from now on all generations will call me blessed;
49 for the Mighty One has done great things for me,
    and holy is his name.
50 His mercy is for those who fear him
    from generation to generation.
51 He has shown strength with his arm;
    he has scattered the proud in the thoughts of their hearts.
52 He has brought down the powerful from their thrones,
    and lifted up the lowly;
53 he has filled the hungry with good things,
    and sent the rich away empty.
54 He has helped his servant Israel,
    in remembrance of his mercy,
55 according to the promise he made to our ancestors,
    to Abraham and to his descendants forever.”

56 And Mary remained with her about three months and then returned to her home.

The Birth of John the Baptist

57 Now the time came for Elizabeth to give birth, and she bore a son. 58 Her neighbors and relatives heard that the Lord had shown his great mercy to her, and they rejoiced with her.

59 On the eighth day they came to circumcise the child, and they were going to name him Zechariah after his father. 60 But his mother said, “No; he is to be called John.” 61 They said to her, “None of your relatives has this name.” 62 Then they began motioning to his father to find out what name he wanted to give him. 63 He asked for a writing tablet and wrote, “His name is John.” And all of them were amazed. 64 Immediately his mouth was opened and his tongue freed, and he began to speak, praising God. 65 Fear came over all their neighbors, and all these things were talked about throughout the entire hill country of Judea. 66 All who heard them pondered them and said, “What then will this child become?” For, indeed, the hand of the Lord was with him.

Zechariah’s Prophecy

67 Then his father Zechariah was filled with the Holy Spirit and spoke this prophecy:

68 “Blessed be the Lord God of Israel,
    for he has looked favorably on his people and redeemed them.
69 He has raised up a mighty savior[g] for us
    in the house of his servant David,
70 as he spoke through the mouth of his holy prophets from of old,
71     that we would be saved from our enemies and from the hand of all who hate us.
72 Thus he has shown the mercy promised to our ancestors,
    and has remembered his holy covenant,
73 the oath that he swore to our ancestor Abraham,
    to grant us 74 that we, being rescued from the hands of our enemies,
might serve him without fear, 75 in holiness and righteousness
    before him all our days.
76 And you, child, will be called the prophet of the Most High;
    for you will go before the Lord to prepare his ways,
77 to give knowledge of salvation to his people
    by the forgiveness of their sins.
78 By the tender mercy of our God,
    the dawn from on high will break upon[h] us,
79 to give light to those who sit in darkness and in the shadow of death,
    to guide our feet into the way of peace.”

80 The child grew and became strong in spirit, and he was in the wilderness until the day he appeared publicly to Israel.


  1. Luke 1:3 Or for a long time
  2. Luke 1:28 Other ancient authorities add Blessed are you among women
  3. Luke 1:34 Gk I do not know a man
  4. Luke 1:35 Other ancient authorities add of you
  5. Luke 1:45 Or believed, for there will be
  6. Luke 1:46 Other ancient authorities read Elizabeth
  7. Luke 1:69 Gk a horn of salvation
  8. Luke 1:78 Other ancient authorities read has broken upon
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Luca 1 Nuova Riveduta 2006 (NR2006)


Poiché molti hanno intrapreso a ordinare una narrazione dei fatti che hanno avuto compimento in mezzo a noi, come ce li hanno tramandati quelli che da principio ne furono testimoni oculari e che divennero ministri della Parola, è parso bene anche a me, dopo essermi accuratamente informato di ogni cosa dall’origine, di scrivertene per ordine, eccellentissimo Teofilo[a], perché tu riconosca la certezza delle cose che ti sono state insegnate.

Annuncio della nascita di Giovanni il battista

Al tempo di Erode, re della Giudea, c’era un sacerdote di nome Zaccaria, del turno di Abiia; sua moglie era discendente di Aaronne e si chiamava Elisabetta. Erano entrambi giusti davanti a Dio, osservando in modo irreprensibile tutti i comandamenti e i precetti del Signore. Essi non avevano figli, perché Elisabetta era sterile, ed erano tutti e due in età avanzata.

Mentre Zaccaria esercitava il sacerdozio davanti a Dio nell’ordine del suo turno, secondo la consuetudine del sacerdozio, gli toccò in sorte di entrare nel tempio del Signore per offrirvi il profumo; 10 e tutta la moltitudine del popolo stava fuori in preghiera nell’ora del profumo. 11 E gli apparve un angelo del Signore, in piedi alla destra dell’altare dei profumi. 12 Zaccaria, vedendolo, fu turbato e preso da spavento. 13 Ma l’angelo gli disse: «Non temere, Zaccaria, perché la tua preghiera è stata esaudita; tua moglie Elisabetta ti partorirà un figlio, e tu gli porrai nome Giovanni. 14 Tu ne avrai gioia ed esultanza, e molti si rallegreranno per la sua nascita. 15 Perché sarà grande davanti al Signore. Non berrà né vino né bevande alcoliche, e sarà pieno di Spirito Santo fin dal grembo di sua madre. 16 Ricondurrà molti dei figli d’Israele al Signore, loro Dio; 17 andrà davanti a lui con lo spirito e la potenza di Elia, per volgere i cuori dei padri ai figli[b] e i ribelli alla saggezza dei giusti, per preparare al Signore un popolo ben disposto». 18 E Zaccaria disse all’angelo: «Da che cosa conoscerò questo? Perché io sono vecchio e mia moglie è in età avanzata». 19 L’angelo gli rispose: «Io sono Gabriele che sto davanti a Dio, e sono stato mandato a parlarti e ad annunciarti queste liete notizie. 20 Ecco, tu sarai muto, e non potrai parlare fino al giorno che queste cose avverranno, perché non hai creduto alle mie parole che si adempiranno a loro tempo».

21 Il popolo intanto stava aspettando Zaccaria e si meravigliava del suo indugiare nel tempio. 22 Ma quando fu uscito, non poteva parlare loro, e capirono che aveva avuto una visione nel tempio; ed egli faceva loro dei segni e restava muto.

23 Quando furono compiuti i giorni del suo servizio, egli se ne andò a casa sua. 24 Dopo quei giorni, sua moglie Elisabetta rimase incinta; e si tenne nascosta per cinque mesi, dicendo: 25 «Ecco quanto ha fatto per me il Signore, nei giorni in cui mi ha rivolto il suo sguardo per cancellare la mia vergogna in mezzo agli uomini».

Annuncio della nascita di Gesù Cristo

26 Al sesto mese, l’angelo Gabriele fu mandato da Dio in una città di Galilea, chiamata Nazaret, 27 a una vergine fidanzata a un uomo chiamato Giuseppe, della casa di Davide; e il nome della vergine era Maria. 28 E quando [l’angelo] fu entrato da lei, disse: «Ti saluto, o favorita dalla grazia; il Signore è con te [, benedetta sei tu fra le donne]». 29 Ella [, vedutolo,] fu turbata a queste parole, e si domandava che cosa volesse dire un tale saluto. 30 L’angelo le disse: «Non temere, Maria, perché hai trovato grazia presso Dio. 31 Ecco, tu concepirai e partorirai un figlio, e gli porrai nome Gesù. 32 Questi sarà grande e sarà chiamato Figlio dell’Altissimo, e il Signore Dio gli darà il trono di Davide, suo padre. 33 Egli regnerà sulla casa di Giacobbe in eterno e il suo regno non avrà mai fine». 34 Maria disse all’angelo: «Come avverrà questo, dal momento che non conosco uomo?» 35 L’angelo le rispose: «Lo Spirito Santo verrà su di te e la potenza dell’Altissimo ti coprirà dell’ombra sua; perciò, anche colui che nascerà[c] sarà chiamato Santo, Figlio di Dio[d]. 36 Ecco, Elisabetta, tua parente, ha concepito anche lei un figlio nella sua vecchiaia, e questo è il sesto mese per lei, che era chiamata sterile; 37 poiché nessuna parola di Dio rimarrà inefficace[e]». 38 Maria disse: «Ecco, io sono la serva del Signore; mi sia fatto secondo la tua parola». E l’angelo partì da lei.

Visita di Maria a Elisabetta

39 In quei giorni Maria si alzò e andò in fretta nella regione montuosa, in una città di Giuda, 40 ed entrò in casa di Zaccaria e salutò Elisabetta. 41 Appena Elisabetta udì il saluto di Maria, il bambino le balzò nel grembo; ed Elisabetta fu piena di Spirito Santo, 42 e ad alta voce esclamò: «Benedetta sei tu fra le donne e benedetto è il frutto del tuo seno! 43 Come mai mi è dato che la madre del mio Signore venga da me? 44 Poiché ecco, non appena la voce del tuo saluto mi è giunta agli orecchi, per la gioia il bambino mi è balzato nel grembo. 45 Beata è colei che ha creduto che quanto le è stato detto da parte del Signore avrà compimento».

Cantico di Maria

46 E Maria disse:

«L’anima mia magnifica il Signore,
47 e lo spirito mio esulta in Dio, mio Salvatore,
48 perché egli ha guardato alla bassezza della sua serva. Da ora in poi tutte le generazioni mi chiameranno beata,
49 perché grandi cose mi ha fatte il Potente. Santo è il suo nome,
50 e la sua misericordia si estende di generazione in generazione su quelli che lo temono.
51 Egli ha operato potentemente con il suo braccio: ha disperso quelli che erano superbi nei pensieri del loro cuore,
52 ha detronizzato i potenti e ha innalzato gli umili,
53 ha colmato di beni gli affamati[f] e ha rimandato a mani vuote i ricchi.
54 Ha soccorso Israele, suo servitore, ricordandosi della misericordia[g],
55 di cui aveva parlato ai nostri padri, verso Abraamo e verso la sua discendenza per sempre».

56 Maria rimase con Elisabetta circa tre mesi; poi se ne tornò a casa sua.

Nascita di Giovanni il battista

57 Compiutosi per lei il tempo del parto, Elisabetta diede alla luce un figlio. 58 I suoi vicini e i parenti udirono che il Signore le aveva usato grande misericordia, e se ne rallegravano con lei. 59 L’ottavo giorno vennero a circoncidere il bambino, e lo chiamavano Zaccaria dal nome di suo padre. 60 Allora sua madre intervenne e disse: «No, sarà invece chiamato Giovanni». 61 Ed essi le dissero: «Non c’è nessuno della tua parentela[h] che porti questo nome». 62 E con cenni domandavano al padre come voleva che fosse chiamato. 63 Egli, chiesta una tavoletta, scrisse così: «Il suo nome è Giovanni». E tutti si meravigliarono. 64 In quell’istante la sua bocca fu aperta e la sua lingua sciolta, ed egli parlava, benedicendo Dio. 65 E tutti i loro vicini furono presi da timore; e tutte queste cose si divulgavano per tutta la regione montuosa della Giudea. 66 Tutti quelli che le udirono le serbarono nel loro cuore e dicevano: «Che sarà mai questo bambino?», perché la mano del Signore[i] era con lui.

Cantico di Zaccaria

67 Zaccaria, suo padre, fu pieno di Spirito Santo e profetizzò, dicendo:

68 «Benedetto sia il Signore, il Dio d’Israele, perché ha visitato e riscattato il suo popolo,
69 e ci ha suscitato un potente Salvatore[j] nella casa di Davide, suo servo,
70 come aveva promesso da tempo per bocca dei suoi santi profeti;
71 uno che ci salverà[k] dai nostri nemici e dalle mani di tutti quelli che ci odiano,
72 per usare così misericordia verso i nostri padri e ricordarsi del suo santo patto,
73 del giuramento che fece ad Abraamo nostro padre,
74 per concederci, liberati dalla mano dei [nostri] nemici, di poterlo servire senza paura,
75 in santità e giustizia, alla sua presenza, per tutti i nostri giorni[l].
76 E tu, bambino, sarai chiamato profeta dell’Altissimo, perché andrai davanti al Signore[m] per preparare le sue vie,
77 per dare al suo popolo conoscenza della salvezza mediante il perdono dei loro peccati,
78 grazie ai sentimenti di misericordia del nostro Dio; per i quali l’Aurora dall’alto ci visiterà[n]
79 per risplendere su quelli che giacciono in tenebre e in ombra di morte, per guidare i nostri passi verso la via della pace».

80 Or il bambino cresceva e si fortificava nello spirito; e stette nei deserti fino al giorno in cui doveva manifestarsi a Israele.


  1. Luca 1:3 Teofilo, al quale Luca dedica il suo Vangelo e gli Atti (vd. At 1:1), è un personaggio che ci è completamente sconosciuto.
  2. Luca 1:17 +Ml 4:6.
  3. Luca 1:35 TR che nascerà da te.
  4. Luca 1:35 Colui che nascerà sarà chiamato Santo, Figlio di Dio, altri traducono: il santo che nascerà sarà chiamato Figlio di Dio, oppure: colui che nascerà sarà santo; sarà chiamato Figlio di Dio.
  5. Luca 1:37 Nessuna parola di Dio rimarrà inefficace, altri traducono: niente è impossibile a Dio (vd. Ge 18:14).
  6. Luca 1:53 +Sl 107:9.
  7. Luca 1:54 +Sl 98:3.
  8. Luca 1:61 TR e M nella tua parentela.
  9. Luca 1:66 TR e M E la mano del Signore…
  10. Luca 1:69 Un potente Salvatore, lett. corno di salvezza. È un’immagine comune, in ebr., tratta dal corno del toro (cfr. 1 S 2:10), e che dà l’idea di potenza vittoriosa.
  11. Luca 1:71 Uno che ci salverà, lett. una salvezza.
  12. Luca 1:75 TR e M alla sua presenza, tutti i giorni della nostra vita.
  13. Luca 1:76 TR e M davanti alla faccia del Signore.
  14. Luca 1:78 TR e M ci ha visitato.
Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

Lukas 1 Schlachter 2000 (SCH2000)

Vorrede: Das zuverlässige Zeugnis des Evangeliums

Nachdem viele es unternommen haben, einen Bericht über die Tatsachen abzufassen, die unter uns völlig erwiesen sind,

wie sie uns diejenigen überliefert haben, die von Anfang an Augenzeugen und Diener des Wortes gewesen sind,

so schien es auch mir gut, der ich allem von Anfang an genau nachgegangen bin, es dir der Reihe nach zu beschreiben, vortrefflichster Theophilus,

damit du die Gewissheit der Dinge[a] erkennst, in denen du unterrichtet worden bist.

Die Ankündigung der Geburt Johannes des Täufers

In den Tagen des Herodes, des Königs von Judäa, lebte ein Priester mit Namen Zacharias[b], aus der Abteilung Abijas; und seine Frau war von den Töchtern Aarons, und ihr Name war Elisabeth[c].

Sie waren aber beide gerecht vor Gott und wandelten untadelig in allen Geboten und Rechtsbestimmungen des Herrn.

Und sie hatten kein Kind, weil Elisabeth unfruchtbar war; und beide waren in fortgeschrittenem Alter.

Es geschah aber, als er seinen Priesterdienst vor Gott verrichtete, zur Zeit, als seine Abteilung an die Reihe kam,

da traf ihn nach dem Brauch des Priestertums das Los, dass er in den Tempel des Herrn gehen und räuchern sollte.[d]

10 Und die ganze Menge des Volkes betete draußen zur Stunde des Räucherns.

11 Da erschien ihm ein Engel des Herrn, der stand zur Rechten des Räucheraltars.

12 Und Zacharias erschrak, als er ihn sah, und Furcht überfiel ihn.

13 Aber der Engel sprach zu ihm: Fürchte dich nicht, Zacharias! Denn dein Gebet ist erhört worden, und deine Frau Elisabeth wird dir einen Sohn gebären, und du sollst ihm den Namen Johannes[e] geben.

14 Und er wird dir Freude und Frohlocken bereiten, und viele werden sich über seine Geburt freuen.

15 Denn er wird groß sein vor dem Herrn; Wein und starkes Getränk wird er nicht trinken, und mit Heiligem Geist wird er erfüllt werden schon von Mutterleib an.

16 Und viele von den Kindern Israels wird er zu dem Herrn, ihrem Gott, zurückführen.

17 Und er wird vor ihm hergehen im Geist und in der Kraft Elias, um die Herzen der Väter umzuwenden zu den Kindern und die Ungehorsamen zur Gesinnung der Gerechten, um dem Herrn ein zugerüstetes Volk zu bereiten.

18 Und Zacharias sprach zu dem Engel: Woran soll ich das erkennen? Denn ich bin ein alter Mann, und meine Frau ist in fortgeschrittenem Alter!

19 Und der Engel antwortete und sprach zu ihm: Ich bin Gabriel, der vor Gott steht, und bin gesandt, zu dir zu reden und dir diese frohe Botschaft zu bringen.

20 Und siehe, du wirst stumm sein und nicht reden können bis zu dem Tag, an dem dies geschehen wird, weil du meinen Worten nicht geglaubt hast, die erfüllt werden sollen zu ihrer Zeit!

21 Und das Volk wartete auf Zacharias; und sie verwunderten sich, dass er so lange im Tempel blieb.

22 Als er aber herauskam, konnte er nicht zu ihnen reden; und sie merkten, dass er im Tempel eine Erscheinung gesehen hatte. Und er winkte ihnen und blieb stumm.

23 Und es geschah, als die Tage seines Dienstes vollendet waren, ging er heim in sein Haus.

24 Aber nach diesen Tagen wurde seine Frau Elisabeth schwanger; und sie verbarg sich fünf Monate und sprach:

25 So hat der Herr an mir gehandelt in den Tagen, da er mich angesehen hat, um meine Schmach unter den Menschen hinwegzunehmen!

Die Ankündigung der Geburt Jesu Christi

26 Im sechsten Monat aber wurde der Engel Gabriel von Gott in eine Stadt Galiläas namens Nazareth gesandt,

27 zu einer Jungfrau, die verlobt war mit einem Mann namens Joseph[f], aus dem Haus Davids; und der Name der Jungfrau war Maria[g].

28 Und der Engel kam zu ihr herein und sprach: Sei gegrüßt, du Begnadigte! Der Herr ist mit dir, du Gesegnete unter den Frauen!

29 Als sie ihn aber sah, erschrak sie über sein Wort und dachte darüber nach, was das für ein Gruß sei.

30 Und der Engel sprach zu ihr: Fürchte dich nicht, Maria! Denn du hast Gnade bei Gott gefunden.

31 Und siehe, du wirst schwanger werden und einen Sohn gebären; und du sollst ihm den Namen Jesus[h] geben.

32 Dieser wird groß sein und Sohn des Höchsten genannt werden; und Gott der Herr wird ihm den Thron seines Vaters David geben;

33 und er wird regieren über das Haus Jakobs in Ewigkeit, und sein Reich[i] wird kein Ende haben.

34 Maria aber sprach zu dem Engel: Wie kann das sein, da ich von keinem Mann weiß?

35 Und der Engel antwortete und sprach zu ihr: Der Heilige Geist wird über dich kommen, und die Kraft des Höchsten wird dich überschatten. Darum wird auch das Heilige, das geboren[j] wird, Gottes Sohn genannt werden.

36 Und siehe, Elisabeth, deine Verwandte, hat auch einen Sohn empfangen in ihrem Alter und ist jetzt im sechsten Monat, sie, die vorher unfruchtbar genannt wurde.

37 Denn bei Gott ist kein Ding unmöglich.

38 Maria aber sprach: Siehe, ich bin die Magd des Herrn; mir geschehe nach deinem Wort! Und der Engel schied von ihr.

Der Besuch Marias bei Elisabeth

39 Maria aber machte sich auf in diesen Tagen und reiste rasch in das Bergland, in eine Stadt in Juda,

40 und sie kam in das Haus des Zacharias und begrüßte Elisabeth.

41 Und es geschah, als Elisabeth den Gruß der Maria hörte, da hüpfte das Kind in ihrem Leib; und Elisabeth wurde mit Heiligem Geist erfüllt

42 und rief mit lauter Stimme und sprach: Gesegnet bist du unter den Frauen, und gesegnet ist die Frucht deines Leibes!

43 Und woher wird mir das zuteil, dass die Mutter meines Herrn zu mir kommt?

44 Denn siehe, sowie der Klang deines Grußes in mein Ohr drang, hüpfte das Kind vor Freude in meinem Leib.

45 Und glückselig ist, die geglaubt hat; denn es wird erfüllt werden, was ihr vom Herrn gesagt worden ist!

Der Lobpreis Marias

46 Und Maria sprach:
Meine Seele erhebt den Herrn,

47 und mein Geist freut sich über Gott, meinen Retter,

48 Dass er angesehen hat die Niedrigkeit seiner Magd;
denn siehe, von nun an werden mich glückselig preisen alle Geschlechter!

49 Denn große Dinge hat der Mächtige an mir getan,
und heilig ist sein Name;

50 und seine Barmherzigkeit währt von Geschlecht zu Geschlecht
Über die, welche ihn fürchten.

51 Er tut Mächtiges mit seinem Arm;
er zerstreut, die hochmütig sind in der Gesinnung ihres Herzens.

52 Er stößt die Mächtigen von ihren Thronen
und erhöht die Niedrigen.

53 Hungrige sättigt er mit Gütern,
und Reiche schickt er leer fort.

54 Er nimmt sich seines Knechtes Israel an,
um an [seine] Barmherzigkeit zu gedenken,

55 wie er es unseren Vätern verheißen hat,
Abraham und seinem Samen, auf ewig!

56 Und Maria blieb bei ihr etwa drei Monate und kehrte wieder in ihr Haus zurück.

Die Geburt Johannes des Täufers

57 Für Elisabeth aber erfüllte sich die Zeit, da sie gebären sollte, und sie gebar einen Sohn.

58 Und ihre Nachbarn und Verwandten hörten, dass der Herr seine Barmherzigkeit an ihr groß gemacht hatte, und sie freuten sich mit ihr.

59 Und es geschah am achten Tag, dass sie kamen, um das Kind zu beschneiden; und sie nannten es nach dem Namen seines Vaters Zacharias.

60 Seine Mutter aber erwiderte und sprach: Nein, sondern er soll Johannes heißen!

61 Und sie sagten zu ihr: Es ist doch niemand in deiner Verwandtschaft, der diesen Namen trägt!

62 Sie winkten aber seinem Vater, wie er ihn genannt haben wolle.

63 Und er forderte ein Täfelchen[k] und schrieb die Worte: Johannes ist sein Name! Und sie verwunderten sich alle.

64 Sofort aber wurde sein Mund geöffnet, und seine Zunge [wurde gelöst], und er redete und lobte Gott.

65 Und es kam Furcht über alle ihre Nachbarn, und im ganzen Bergland von Judäa wurden alle diese Dinge besprochen.

66 Und alle, die es hörten, nahmen es sich zu Herzen und sprachen: Was wird wohl aus diesem Kind werden? Und die Hand des Herrn war mit ihm.

Der Lobpreis des Zacharias

67 Und sein Vater Zacharias wurde mit Heiligem Geist erfüllt, weissagte und sprach:

68 Gepriesen sei der Herr, der Gott Israels!
Denn er hat sein Volk besucht und ihm Erlösung bereitet,

69 und hat uns aufgerichtet ein Horn des Heils[l]
in dem Haus seines Knechtes David,

70 wie er es verheißen hat durch den Mund seiner heiligen Propheten,
die von alters her waren:

71 Errettung von unseren Feinden
und aus der Hand aller, die uns hassen;

72 um Barmherzigkeit zu erweisen an unseren Vätern
und zu gedenken an seinen heiligen Bund,

73 an den Eid, den er unserem Vater Abraham geschworen hat,
uns zu geben,

74 Dass wir, erlöst aus der Hand unserer Feinde,
ihm dienten ohne Furcht

75 in Heiligkeit und Gerechtigkeit vor ihm
alle Tage unseres Lebens.

76 Und du, Kindlein, wirst ein Prophet des Höchsten genannt werden,
denn du wirst vor dem Angesicht des Herrn hergehen, um seine Wege zu bereiten,

77 um seinem Volk Erkenntnis des Heils zu geben,
[das ihnen zuteil wird] durch die Vergebung ihrer Sünden,

78 um der herzlichen Barmherzigkeit unseres Gottes willen,
durch die uns besucht hat der Aufgang aus der Höhe[m],

79 um denen zu scheinen, die in Finsternis und Todesschatten sitzen,
um unsere Füße auf den Weg des Friedens zu richten!

80 Das Kind aber wuchs und wurde stark im Geist; und er war in der Wüste bis zum Tag seines Auftretens vor Israel.


  1. (1,4) Andere Übersetzung: die Zuverlässigkeit der Lehren.
  2. (1,5) hebr. Sacharja = »Der Herr gedenkt« (vgl. 1,54.72).
  3. (1,5) hebr. Elischeba = »Mein Gott ist Eidschwur« (vgl. 1,73).
  4. (1,9) d.h. das im Gesetz vorgeschriebene Räucherwerk darbringen sollte (vgl. 2Mo 30,1-10).
  5. (1,13) hebr. Jochanan = »Der Herr ist gnädig«.
  6. (1,27) bed. »Er [Gott] füge hinzu!«.
  7. (1,27) hebr. Mirjam = »Bitterkeit / Betrübnis«.
  8. (1,31) Jesus ist die gr. Schreibweise des hebr. Jehoschua; dieser Name bedeutet »Der Herr ist Rettung«.
  9. (1,33) d.h. seine Königsherrschaft.
  10. (1,35) Andere Übersetzung: gezeugt.
  11. (1,63) d.h. eine wachsbedeckte Tafel, auf der die Schrift eingekratzt wurde.
  12. (1,69) Eine bildhafte Bezeichnung für den Messias-König, der Rettung bringen wird.
  13. (1,78) d.h. der Sonnenaufgang od. Aufgang des Morgensterns; ein Bild auf das Kommen des Messias (vgl. Jes 9,2; 60,1-3; Mal 3,20; 2Pt 1,19; Offb 22,16).
Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

Lukács 1 Hungarian New Translation (NT-HU)


Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,

amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,

hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.

Keresztelő János születésének ígérete

Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.

Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.

10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.

11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.

12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,

15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."

18 Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."

19 Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."

21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:

25 "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."

Jézus születésének ígérete

26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,

27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.

28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!

31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."

34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"

35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,

37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen."

38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

Mária Erzsébetnél

39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,

42 és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?

44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.

45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

Mária éneke

46 Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,

47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,

48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

Keresztelő János születése

57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.

59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."

61 Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."

62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.

63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.

64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.

Zakariás éneke

67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

68 "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:

71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,

74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,

77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,

78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."

80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.

Hungarian New Translation (NT-HU)

Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society

Luc 1 La Bible du Semeur (BDS)


Plusieurs personnes ont entrepris de composer un récit des événements qui se sont passés parmi nous, d’après ce que nous ont transmis ceux qui en ont été les témoins oculaires depuis le début et qui sont devenus des serviteurs de la Parole de Dieu.

J’ai donc décidé à mon tour de m’informer soigneusement sur tout ce qui est arrivé depuis le commencement, et de te l’exposer par écrit de manière suivie, très honorable Théophile[a]; ainsi, tu pourras reconnaître l’entière véracité des enseignements que tu as reçus.

Naissance et enfance de Jésus

L’annonce de la naissance de Jean-Baptiste

Il y avait, à l’époque où Hérode était roi de Judée[b], un prêtre nommé Zacharie, qui appartenait à la classe sacerdotale d’Abiya. Sa femme était une descendante d’Aaron; elle s’appelait Elisabeth. Tous deux étaient justes aux yeux de Dieu et observaient tous les commandements et toutes les lois du Seigneur de façon irréprochable. Ils n’avaient pas d’enfant, car Elisabeth était stérile et tous deux étaient déjà très âgés.

Un jour, Zacharie assurait son service devant Dieu: c’était le tour de sa classe sacerdotale. Suivant la coutume des prêtres, il avait été désigné par le sort pour entrer dans le sanctuaire[c] du Seigneur et y offrir l’encens. 10 A l’heure de l’offrande des parfums, toute la multitude du peuple se tenait en prière à l’extérieur. 11 Tout à coup, un ange du Seigneur lui apparut, debout à droite de l’autel des parfums. 12 Quand Zacharie le vit, il en fut bouleversé et la peur s’empara de lui. 13 Mais l’ange lui dit: N’aie pas peur, Zacharie, car Dieu a entendu ta prière: ta femme Elisabeth te donnera un fils. Tu l’appelleras Jean. 14 Il sera pour toi le sujet d’une très grande joie, et beaucoup de gens se réjouiront de sa naissance. 15 Il sera grand aux yeux du Seigneur. Il ne boira ni vin, ni boisson alcoolisée. Il sera rempli de l’Esprit Saint dès le sein maternel. 16 Il ramènera beaucoup d’Israélites au Seigneur, leur Dieu. 17 Il accomplira sa mission sous le regard de Dieu, avec l’Esprit et la puissance qui résidaient en Elie, pour réconcilier les pères avec leurs enfants, pour amener ceux qui sont désobéissants à penser comme des hommes justes et former ainsi un peuple prêt pour le Seigneur.

18 Zacharie demanda à l’ange: A quoi le reconnaîtrai-je? Car je suis moi-même déjà vieux et ma femme est très âgée.

19 L’ange lui répondit: Je suis Gabriel. Je me tiens devant Dieu, qui m’a envoyé pour te parler et t’annoncer cette nouvelle. 20 Alors, voici: tu vas devenir muet et tu resteras incapable de parler jusqu’au jour où ce que je viens de t’annoncer se réalisera; il en sera ainsi parce que tu n’as pas cru à mes paroles, qui s’accompliront au temps prévu.

21 Pendant ce temps, la foule attendait Zacharie; elle s’étonnait de le voir s’attarder dans le sanctuaire. 22 Lorsqu’il sortit enfin, il était incapable de parler aux personnes rassemblées. Elles comprirent alors qu’il avait eu une vision dans le sanctuaire. Quant à lui, il leur faisait des signes et restait muet. 23 Lorsqu’il eut terminé son temps de service, il retourna chez lui.

24 Quelque temps après, sa femme Elisabeth devint enceinte et, pendant cinq mois, elle se tint cachée. Elle se disait: 25 C’est l’œuvre du Seigneur en ma faveur: il a décidé d’effacer ce qui faisait ma honte aux yeux de tous[d]!

L’annonce de la naissance de Jésus

26 Six mois plus tard, Dieu envoya l’ange Gabriel dans une ville de Galilée appelée Nazareth, 27 chez une jeune fille liée par fiançailles[e] à un homme nommé Joseph, un descendant de David. Cette jeune fille s’appelait Marie.

28 L’ange entra chez elle et lui dit: Réjouis-toi, toi à qui Dieu a accordé sa faveur: le Seigneur est avec toi.

29 Marie fut profondément troublée par ces paroles; elle se demandait ce que signifiait cette salutation.

30 L’ange lui dit alors: N’aie pas peur, Marie, car Dieu t’a accordé sa faveur. 31 Voici: bientôt tu seras enceinte et tu mettras au monde un fils; tu le nommeras Jésus. 32 Il sera grand. Il sera appelé «Fils du Très-Haut», et le Seigneur Dieu lui donnera le trône de David, son ancêtre. 33 Il régnera éternellement sur le peuple issu de Jacob, et son règne n’aura pas de fin.

34 Marie dit à l’ange: Comment cela se fera-t-il, puisque je suis vierge?

35 L’ange lui répondit: L’Esprit Saint descendra sur toi, et la puissance du Dieu très-haut te couvrira de son ombre. C’est pourquoi le saint enfant qui naîtra de toi sera appelé Fils de Dieu. 36 Vois: ta parente Elisabeth attend elle aussi un fils, malgré son grand âge; on disait qu’elle ne pouvait pas avoir d’enfant, et elle en est à son sixième mois. 37 Car rien n’est impossible à Dieu.

38 Alors Marie répondit: Je suis la servante du Seigneur. Que tout ce que tu m’as dit s’accomplisse pour moi.

Et l’ange la quitta.

Marie chez Elisabeth

39 Peu après, Marie partit pour se rendre en hâte dans une ville de montagne du territoire de Judée. 40 Elle entra chez Zacharie et salua Elisabeth. 41 Au moment où celle-ci entendit la salutation de Marie, elle sentit son enfant remuer en elle. Elle fut remplie du Saint-Esprit 42 et s’écria d’une voix forte: Tu es bénie plus que toutes les femmes et l’enfant que tu portes est béni. 43 Comment ai-je mérité l’honneur que la mère de mon Seigneur vienne me voir? 44 Car, vois-tu, au moment même où je t’ai entendu me saluer, mon enfant a bondi de joie au-dedans de moi. 45 Tu es heureuse, toi qui as cru à l’accomplissement de ce que le Seigneur t’a annoncé[f].

46 Alors Marie dit:

Mon âme chante la grandeur du Seigneur
47 et mon esprit se réjouit à cause de Dieu, mon Sauveur.
48 Car il a bien voulu abaisser son regard sur son humble servante.
C’est pourquoi, désormais, à travers tous les temps, on m’appellera bienheureuse.
49 Car le Dieu tout-puissant a fait pour moi de grandes choses;
lui, il est saint[g] .
50 Et sa bonté s’étendra d’âge en âge
sur ceux qui le craignent[h] .
51 Il est intervenu de toute sa puissance
et il a dispersé les hommes dont le cœur était rempli d’orgueil.
52 Il a précipité les puissants de leurs trônes,
et il a élevé les humbles[i] .
53 Il a comblé de biens ceux qui sont affamés[j],
et il a renvoyé les riches les mains vides.
54 Oui, il a pris en main la cause d’Israël[k],
il a témoigné sa bonté au peuple qui le sert[l],
55 comme il l’avait promis à nos ancêtres,
à Abraham et à ses descendants
pour tous les temps.

56 Marie resta environ trois mois avec Elisabeth, puis elle retourna chez elle.

La naissance de Jean-Baptiste

57 Le moment arriva où Elisabeth devait accoucher. Elle donna naissance à un fils. 58 Ses voisins et les membres de sa famille apprirent combien le Seigneur avait été bon pour elle, et ils se réjouissaient avec elle.

59 Le huitième jour après sa naissance, ils vinrent pour la circoncision du nouveau-né. Tout le monde voulait l’appeler Zacharie comme son père, 60 mais sa mère intervint et dit: Non, il s’appellera Jean.

61 – Mais, lui fit-on remarquer, personne dans ta famille ne porte ce nom-là!

62 Alors ils interrogèrent le père, par des gestes, pour savoir quel nom il voulait donner à l’enfant. 63 Zacharie se fit apporter une tablette et, au grand étonnement de tous, il y traça ces mots: Son nom est Jean.

64 A cet instant, sa bouche s’ouvrit et sa langue se délia: il parlait et louait Dieu.

65 Tous les gens du voisinage furent remplis de crainte, et l’on parlait de tous ces événements dans toutes les montagnes de Judée. 66 Tous ceux qui les apprenaient en étaient profondément impressionnés et disaient: «Que sera donc cet enfant?» Car le Seigneur était avec lui.

67 Zacharie, son père, fut rempli de l’Esprit Saint et prophétisa en ces termes:

68 Loué soit le Seigneur, Dieu d’Israël,
car il est venu prendre soin de son peuple et il l’a délivré.
69 Pour nous, il a fait naître parmi les descendants du roi David, son serviteur,
un Libérateur plein de force.
70 Il vient d’accomplir la promesse qu’il avait faite depuis les premiers temps par la voix de ses saints prophètes
71 qu’il nous délivrerait de tous nos ennemis, et du pouvoir de ceux qui nous haïssent.
72 Il manifeste sa bonté à l’égard de nos pères
et il agit conformément à son alliance sainte.
73 Il accomplit pour nous le serment qu’il a fait à notre ancêtre, Abraham,
74 de nous accorder la faveur, après nous avoir délivrés de tous nos ennemis,
75 de le servir sans crainte en étant saints et justes en sa présence tous les jours de la vie.
76 Et toi, petit enfant, tu seras appelé prophète du Très-Haut,
car, devant le Seigneur, tu marcheras en précurseur pour préparer sa route,
77 en faisant savoir à son peuple que Dieu lui donne le salut et qu’il pardonne ses péchés.
78 Car notre Dieu est plein de compassion et de bonté,
et c’est pourquoi l’astre levant viendra pour nous d’en haut,
79 pour éclairer tous ceux qui habitent dans les ténèbres et l’ombre de la mort[m],
et pour guider nos pas sur la voie de la paix.

80 Le petit enfant grandissait et son esprit se fortifiait. Plus tard, il vécut dans des lieux déserts jusqu’au jour où il se manifesta publiquement au peuple d’Israël.


  1. 1.3 Personnage sans doute riche et haut placé à qui Luc dédie son ouvrage. Le titre qui lui est donné était employé pour les membres de l’ordre équestre à Rome.
  2. 1.5 Les Grecs avaient l’habitude d’appeler ainsi tout le pays des Juifs.
  3. 1.9 C’est-à-dire le lieu saint où seuls les prêtres avaient le droit de pénétrer.
  4. 1.25 Pour la femme juive, c’était un déshonneur de ne pas avoir d’enfants.
  5. 1.27 En Israël, les fiancés étaient juridiquement mariés mais n’avaient pas encore de vie commune.
  6. 1.45 Autre traduction: car ce que le Seigneur t’a annoncé s’accomplira.
  7. 1.49 1 S 2.2 .
  8. 1.50 Ps 103.13, 17.
  9. 1.52 1 S 2.7 .
  10. 1.53 1 S 2.5; Ps 107.9.
  11. 1.54 Es 41.8-9.
  12. 1.54 Ps 98.3.
  13. 1.79 Es 9.1.
La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.

Viewing of
Cross references