Luke 4
New Revised Standard Version Catholic Edition
The Temptation of Jesus
4 Jesus, full of the Holy Spirit, returned from the Jordan and was led by the Spirit in the wilderness, 2 where for forty days he was tempted by the devil. He ate nothing at all during those days, and when they were over, he was famished. 3 The devil said to him, “If you are the Son of God, command this stone to become a loaf of bread.” 4 Jesus answered him, “It is written, ‘One does not live by bread alone.’”
5 Then the devil[a] led him up and showed him in an instant all the kingdoms of the world. 6 And the devil[b] said to him, “To you I will give their glory and all this authority; for it has been given over to me, and I give it to anyone I please. 7 If you, then, will worship me, it will all be yours.” 8 Jesus answered him, “It is written,
‘Worship the Lord your God,
and serve only him.’”
9 Then the devil[c] took him to Jerusalem, and placed him on the pinnacle of the temple, saying to him, “If you are the Son of God, throw yourself down from here, 10 for it is written,
‘He will command his angels concerning you,
to protect you,’
11 and
‘On their hands they will bear you up,
so that you will not dash your foot against a stone.’”
12 Jesus answered him, “It is said, ‘Do not put the Lord your God to the test.’” 13 When the devil had finished every test, he departed from him until an opportune time.
The Beginning of the Galilean Ministry
14 Then Jesus, filled with the power of the Spirit, returned to Galilee, and a report about him spread through all the surrounding country. 15 He began to teach in their synagogues and was praised by everyone.
The Rejection of Jesus at Nazareth
16 When he came to Nazareth, where he had been brought up, he went to the synagogue on the sabbath day, as was his custom. He stood up to read, 17 and the scroll of the prophet Isaiah was given to him. He unrolled the scroll and found the place where it was written:
18 “The Spirit of the Lord is upon me,
because he has anointed me
to bring good news to the poor.
He has sent me to proclaim release to the captives
and recovery of sight to the blind,
to let the oppressed go free,
19 to proclaim the year of the Lord’s favor.”
20 And he rolled up the scroll, gave it back to the attendant, and sat down. The eyes of all in the synagogue were fixed on him. 21 Then he began to say to them, “Today this scripture has been fulfilled in your hearing.” 22 All spoke well of him and were amazed at the gracious words that came from his mouth. They said, “Is not this Joseph’s son?” 23 He said to them, “Doubtless you will quote to me this proverb, ‘Doctor, cure yourself!’ And you will say, ‘Do here also in your hometown the things that we have heard you did at Capernaum.’” 24 And he said, “Truly I tell you, no prophet is accepted in the prophet’s hometown. 25 But the truth is, there were many widows in Israel in the time of Elijah, when the heaven was shut up three years and six months, and there was a severe famine over all the land; 26 yet Elijah was sent to none of them except to a widow at Zarephath in Sidon. 27 There were also many lepers[d] in Israel in the time of the prophet Elisha, and none of them was cleansed except Naaman the Syrian.” 28 When they heard this, all in the synagogue were filled with rage. 29 They got up, drove him out of the town, and led him to the brow of the hill on which their town was built, so that they might hurl him off the cliff. 30 But he passed through the midst of them and went on his way.
The Man with an Unclean Spirit
31 He went down to Capernaum, a city in Galilee, and was teaching them on the sabbath. 32 They were astounded at his teaching, because he spoke with authority. 33 In the synagogue there was a man who had the spirit of an unclean demon, and he cried out with a loud voice, 34 “Let us alone! What have you to do with us, Jesus of Nazareth? Have you come to destroy us? I know who you are, the Holy One of God.” 35 But Jesus rebuked him, saying, “Be silent, and come out of him!” When the demon had thrown him down before them, he came out of him without having done him any harm. 36 They were all amazed and kept saying to one another, “What kind of utterance is this? For with authority and power he commands the unclean spirits, and out they come!” 37 And a report about him began to reach every place in the region.
Healings at Simon’s House
38 After leaving the synagogue he entered Simon’s house. Now Simon’s mother-in-law was suffering from a high fever, and they asked him about her. 39 Then he stood over her and rebuked the fever, and it left her. Immediately she got up and began to serve them.
40 As the sun was setting, all those who had any who were sick with various kinds of diseases brought them to him; and he laid his hands on each of them and cured them. 41 Demons also came out of many, shouting, “You are the Son of God!” But he rebuked them and would not allow them to speak, because they knew that he was the Messiah.[e]
Jesus Preaches in the Synagogues
42 At daybreak he departed and went into a deserted place. And the crowds were looking for him; and when they reached him, they wanted to prevent him from leaving them. 43 But he said to them, “I must proclaim the good news of the kingdom of God to the other cities also; for I was sent for this purpose.” 44 So he continued proclaiming the message in the synagogues of Judea.[f]
Luca 4
Nuova Riveduta 2006
Tentazione di Gesù Cristo
4 (A)Gesù, pieno di Spirito Santo, ritornò dal Giordano e fu condotto dallo Spirito nel deserto per quaranta giorni, dove era tentato dal diavolo[a]. 2 Durante quei giorni non mangiò nulla; e quando furono trascorsi, ebbe fame. 3 Il diavolo gli disse: «Se tu sei Figlio di Dio, di’ a questa pietra che diventi pane». 4 Gesù gli rispose [, dicendo]: «Sta scritto: “Non di pane soltanto vivrà l’uomo [, ma di ogni parola di Dio]”[b]».
5 Il diavolo lo condusse in alto[c], gli mostrò in un attimo tutti i regni del mondo e gli disse: 6 «Ti darò tutta questa potenza e la gloria di questi regni; perché essa mi è stata data e la do a chi voglio. 7 Se dunque tu ti prostri ad adorarmi, sarà tutta tua». 8 Gesù gli rispose: «[Vattene via da me, Satana[d].] Sta scritto: “Adora il Signore, il tuo Dio, e a lui solo rendi il tuo culto”[e]».
9 Allora lo portò a Gerusalemme e lo pose sul pinnacolo del tempio, e gli disse: «Se tu sei Figlio di Dio, gettati giù di qui, 10 perché sta scritto:
“Egli darà ordine ai suoi angeli a tuo riguardo, di proteggerti”[f]
11 e “Essi ti porteranno sulle mani, perché tu non urti col piede contro una pietra”[g]».
12 Gesù gli rispose: «È stato detto: “Non tentare il Signore Dio tuo”[h]».
13 Allora il diavolo, dopo aver finito ogni tentazione, si allontanò da lui fino a un momento opportuno.
Gesù Cristo in Galilea
14 (B)Gesù, nella potenza dello Spirito, se ne tornò in Galilea; e la sua fama si sparse per tutta la regione. 15 E insegnava nelle loro sinagoghe, glorificato da tutti.
Gesù nella sinagoga di Nazaret
16 (C)Si recò a Nazaret, dov’era stato allevato e, com’era solito, entrò in giorno di sabato nella sinagoga e si alzò per leggere[i]. 17 Gli fu dato il libro del profeta Isaia e, aperto il libro,[j] trovò quel passo dov’era scritto:
18 «Lo Spirito del Signore è sopra di me, perciò mi ha unto per evangelizzare i poveri; mi ha inviato [per guarire quelli che hanno il cuore spezzato,] per annunciare la liberazione ai prigionieri e il recupero della vista ai ciechi; per rimettere in libertà gli oppressi,
19 per proclamare l’anno accettevole del Signore[k]».
20 Poi, chiuso il libro[l] e resolo all’inserviente, si mise a sedere; e gli occhi di tutti nella sinagoga erano fissi su di lui.
21 Egli prese a dire loro: «Oggi si è adempiuta questa Scrittura, che voi avete udito[m]». 22 Tutti gli rendevano testimonianza e si meravigliavano delle parole di grazia che uscivano dalla sua bocca, e dicevano: «Non è costui il figlio di Giuseppe?» 23 Ed egli disse loro: «Certo, voi mi citerete questo proverbio: “Medico, cura te stesso; fa’ anche qui nella tua patria tutto quello che abbiamo udito essere avvenuto in Capernaum!”». 24 Ma egli disse: «In verità vi dico che nessun profeta è ben accetto nella sua patria. 25 Anzi, vi dico in verità che ai giorni di Elia, quando il cielo fu chiuso per tre anni e sei mesi e vi fu grande carestia in tutto il paese, c’erano molte vedove in Israele; 26 eppure a nessuna di esse fu mandato Elia, bensì a una vedova in Sarepta di Sidone. 27 Al tempo del profeta Eliseo c’erano molti lebbrosi in Israele; eppure nessuno di loro fu purificato[n], bensì Naaman, il Siro».
28 Udendo queste cose, tutti nella sinagoga furono pieni d’ira. 29 Si alzarono, lo cacciarono fuori dalla città e lo condussero fin sul ciglio del monte, sul quale era costruita la loro città, per precipitarlo giù. 30 Ma egli, passando in mezzo a loro, se ne andò.
Gesù guarisce un indemoniato a Capernaum
31 (D)Poi discese a Capernaum, città della Galilea, e qui insegnava alla gente nei giorni di sabato. 32 Ed essi si stupivano del suo insegnamento perché parlava con autorità[o].
33 Or nella sinagoga si trovava un uomo che aveva uno spirito di demonio impuro, il quale gridò a gran voce [, dicendo]: 34 «Ahi[p]! Che c’è fra noi e te, Gesù Nazareno? Sei venuto per mandarci in perdizione? Io so chi sei: il Santo di Dio!» 35 Gesù lo sgridò, dicendo: «Taci, ed esci da quest’uomo!» E il demonio, gettatolo a terra lì nel mezzo, uscì da lui senza fargli alcun male. 36 E tutti furono presi da stupore e discutevano tra di loro, dicendo: «Che parola è questa? Egli comanda con autorità e potenza agli spiriti immondi, ed essi escono». 37 E la sua fama si diffondeva in ogni luogo della regione.
Gesù guarisce la suocera di Pietro e altri malati
38 (E)Poi, alzatosi e uscito dalla sinagoga, entrò in casa di Simone. Or la suocera di Simone era tormentata da una gran febbre; e lo pregarono per lei. 39 Chinatosi su di lei, egli sgridò la febbre, e la febbre la lasciò; ed ella subito si alzò e si mise a servirli.
40 (F)Al tramontar del sole, tutti quelli che avevano dei sofferenti di varie malattie li conducevano a lui; ed egli li guariva, imponendo le mani a ciascuno. 41 Anche i demòni uscivano da molti, gridando e dicendo: «Tu sei [il Cristo,] il Figlio di Dio!» Ma egli li sgridava e non permetteva loro di parlare, perché sapevano che egli era il Cristo.
42 Poi, fattosi giorno, uscì e andò in un luogo deserto; e le folle lo cercavano e giunsero fino a lui, e lo trattenevano perché non si allontanasse da loro. 43 Ma egli disse loro: «Anche alle altre città bisogna che io annunci la buona notizia del regno di Dio; poiché per questo sono stato mandato». 44 E andava predicando nelle sinagoghe della Giudea[q].
Footnotes
- Luca 4:1 Per quaranta giorni… diavolo, può anche essere tradotto: per quaranta giorni, per essere tentato dal diavolo, oppure: dove, per quaranta giorni, fu tentato dal diavolo.
- Luca 4:4 +De 8:3.
- Luca 4:5 TR e M lo condusse sopra un alto monte.
- Luca 4:8 Così M; TR Vattene via da me, Satana, perché sta scritto…
- Luca 4:8 +De 6:13.
- Luca 4:10 +Sl 91:11.
- Luca 4:11 +Sl 91:12.
- Luca 4:12 +De 6:16.
- Luca 4:16 Si alzò per leggere, la lettura dell’A.T., eseguita da uno degli assistenti, costituiva una parte essenziale del culto celebrato nelle sinagoghe.
- Luca 4:17 Aperto il libro, gli antichi mss. dei Giudei erano dei rotoli di papiro o di pergamena.
- Luca 4:19 +Is 61:1-2.
- Luca 4:20 Chiuso il libro, cioè riavvolto il rotolo.
- Luca 4:21 Che voi avete udito, lett. nei vostri orecchi.
- Luca 4:27 Fu purificato, cioè guarito.
- Luca 4:32 Parlava con autorità, lett. la sua parola era con autorità.
- Luca 4:34 Ahi!… altri traducono: lasciaci stare…
- Luca 4:44 TR e M della Galilea.
Lukas 4
Schlachter 2000
Die Versuchung Jesu Christi
4 Jesus aber, voll Heiligen Geistes, kehrte vom Jordan zurück und wurde vom Geist in die Wüste geführt
2 und 40 Tage vom Teufel versucht[a]. Und er aß nichts in jenen Tagen; und zuletzt, als sie zu Ende waren, war er hungrig.
3 Und der Teufel sprach zu ihm: Wenn du Gottes Sohn bist, so sprich zu diesem Stein, dass er Brot werde!
4 Und Jesus antwortete ihm und sprach: Es steht geschrieben: »Der Mensch lebt nicht vom Brot allein, sondern von einem jeglichen Wort Gottes«.[b]
5 Da führte der Teufel ihn auf einen hohen Berg und zeigte ihm alle Reiche der Welt[c] in einem Augenblick.
6 Und der Teufel sprach zu ihm: Dir will ich alle diese Macht und ihre Herrlichkeit geben; denn sie ist mir übergeben, und ich gebe sie, wem ich will.
7 Wenn du nun vor mir anbetest, so soll alles dir gehören!
8 Und Jesus antwortete ihm und sprach: Weiche von mir, Satan! Denn es steht geschrieben: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, anbeten und ihm allein dienen«.[d]
9 Und er führte ihn nach Jerusalem und stellte ihn auf die Zinne des Tempels und sprach zu ihm: Wenn du der Sohn Gottes bist, so stürze dich von hier hinab;
10 denn es steht geschrieben: »Er wird seinen Engeln deinetwegen Befehl geben, dass sie dich behüten,
11 und sie werden dich auf den Händen tragen, damit du deinen Fuß nicht an einen Stein stößt.«[e]
12 Und Jesus antwortete und sprach zu ihm: Es ist gesagt: »Du sollst den Herrn, deinen Gott, nicht versuchen!«[f]
13 Und nachdem der Teufel alle Versuchung vollendet hatte, wich er von ihm eine Zeit lang.
Der Beginn des Wirkens Jesu in Galiläa
14 Und Jesus kehrte in der Kraft des Geistes zurück nach Galiläa; und das Gerücht von ihm verbreitete sich durch die ganze umliegende Gegend.
15 Und er lehrte in ihren Synagogen[g] und wurde von allen gepriesen.
Die Verkündigung in der Synagoge von Nazareth
16 Und er kam nach Nazareth, wo er erzogen worden war, und ging nach seiner Gewohnheit am Sabbattag in die Synagoge und stand auf, um vorzulesen.
17 Und es wurde ihm die Buchrolle des Propheten Jesaja gegeben; und als er die Buchrolle aufgerollt hatte, fand er die Stelle, wo geschrieben steht:
18 »Der Geist des Herrn ist auf mir, weil er mich gesalbt hat[h], den Armen frohe Botschaft zu verkünden; er hat mich gesandt, zu heilen, die zerbrochenen Herzens sind, Gefangenen Befreiung zu verkünden und den Blinden, dass sie wieder sehend werden, Zerschlagene in Freiheit zu setzen,
19 um zu verkündigen das angenehme Jahr des Herrn.«[i]
20 Und er rollte die Buchrolle zusammen und gab sie dem Diener wieder und setzte sich, und aller Augen in der Synagoge waren auf ihn gerichtet.
21 Er aber fing an, ihnen zu sagen: Heute ist diese Schrift erfüllt vor euren Ohren!
22 Und alle gaben ihm Zeugnis und wunderten sich über die Worte der Gnade, die aus seinem Mund kamen, und sprachen: Ist dieser nicht der Sohn Josephs?
23 Und er sprach zu ihnen: Gewiss werdet ihr mir dieses Sprichwort sagen: Arzt, heile dich selbst! Die großen Taten, von denen wir gehört haben, dass sie in Kapernaum geschahen, tue sie auch hier in deiner Vaterstadt!
24 Er sprach aber: Wahrlich, ich sage euch: Kein Prophet ist anerkannt in seinem Vaterland[j].
25 In Wahrheit aber sage ich euch: Es waren viele Witwen in den Tagen Elias in Israel, als der Himmel drei Jahre und sechs Monate lang verschlossen war, da eine große Hungersnot entstand im ganzen Land;
26 und zu keiner von ihnen wurde Elia gesandt, sondern nur zu einer Witwe nach Zarpat bei Zidon.
27 Und viele Aussätzige waren in Israel zur Zeit des Propheten Elisa; aber keiner von ihnen wurde gereinigt, sondern nur Naeman, der Syrer.
28 Da wurden alle in der Synagoge voll Zorn, als sie dies hörten.
29 Und sie standen auf und stießen ihn zur Stadt hinaus und führten ihn an den Rand des Berges, auf dem ihre Stadt gebaut war, um ihn hinabzustürzen.
30 Er aber ging mitten durch sie hindurch und zog weiter.
Jesus treibt einen unreinen Geist aus
31 Und er kam hinab nach Kapernaum, einer Stadt in Galiläa, und lehrte sie am Sabbat.
32 Und sie waren betroffen über seine Lehre, denn er redete mit Vollmacht.
33 Und in der Synagoge war ein Mensch, der den Geist eines unreinen Dämonen hatte. Und er schrie mit lauter Stimme
34 und sprach: Lass ab! Was haben wir mit dir zu tun, Jesus, du Nazarener? Bist du gekommen, um uns zu verderben? Ich weiß, wer du bist: der Heilige Gottes!
35 Und Jesus befahl ihm und sprach: Verstumme und fahre aus von ihm! Da warf ihn der Dämon mitten unter sie und fuhr aus von ihm und tat ihm keinen Schaden.
36 Und ein Entsetzen kam über alle, und sie redeten untereinander und sprachen: Was ist das für ein Wort, dass er mit Vollmacht und Kraft den unreinen Geistern gebietet und sie ausfahren?
37 Und sein Ruf verbreitete sich in alle Orte der umliegenden Gegend.
Die Heilung der Schwiegermutter des Petrus und anderer Kranker
38 Und er stand auf und ging aus der Synagoge in das Haus des Simon. Simons Schwiegermutter aber war von einem heftigen Fieber befallen, und sie baten ihn für sie.
39 Und er trat zu ihr, neigte sich über sie und befahl dem Fieber, und es verließ sie. Und sogleich stand sie auf und diente ihnen.
40 Als aber die Sonne unterging, brachten alle, die Kranke hatten mit mancherlei Gebrechen, sie zu ihm, und er legte einem jeden von ihnen die Hände auf und heilte sie.
41 Es fuhren auch Dämonen aus von vielen, indem sie schrien und sprachen: Du bist der Christus, der Sohn Gottes! Und er befahl ihnen und ließ sie nicht reden, weil sie wussten, dass er der Christus war.
42 Als es aber Tag geworden war, ging er hinaus an einen abgelegenen Ort; und die Volksmenge suchte ihn und kam bis zu ihm, und sie wollten ihn zurückhalten, damit er nicht von ihnen wegginge.
43 Er aber sprach zu ihnen: Ich muss auch den anderen Städten das Evangelium vom Reich Gottes verkündigen; denn dazu bin ich gesandt.
44 Und er verkündigte in den Synagogen von Galiläa.
Footnotes
- (4,2) od. geprüft.
- (4,4) 5Mo 8,3.
- (4,5) gr. oikoumene; hier der Erdkreis, die bewohnte Erde.
- (4,8) 5Mo 6,13; 10,20.
- (4,11) Ps 91,11-12.
- (4,12) 5Mo 6,16.
- (4,15) d.h. in den Gemeinden bzw. Versammlungsstätten der Juden.
- (4,18) Die Salbung bedeutete Einsetzung in einen Dienst für Gott (vgl. 2Mo 40,13; 1Sam 16,13). Christus ist der Gesalbte Gottes.
- (4,19) Jes 61,1-2.
- (4,24) od. in seiner Vaterstadt / Heimat.
Lukács 4
Hungarian New Translation
Jézus megkísértése(A)
4 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott
2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett.
3 Ekkor az ördög így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré."
4 Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember."
5 Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát,
6 és ezt mondta neki: "Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.
7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez."
8 Jézus így válaszolt neki: "Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj."
9 Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen,
10 mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged;
11 és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."
12 Jézus így válaszolt neki: "Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet."
13 Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.
Jézus Názáretben(B)
14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken.
15 Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki.
16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni.
17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:
18 "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,
19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét."
20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött;
21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."
22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?"
23 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban."
24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.
25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken,
26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz.
27 Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán."
28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal,
29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák;
30 de Jézus átment köztük, és eltávozott.
Jézus tisztátalan lelket űz ki(C)
31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton;
32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.
33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott:
34 "Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje!"
35 Jézus azonban ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög odavetette őt közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne.
36 Ekkor rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: "Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek!"
37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken.
Jézus meggyógyítja Péter anyósát(D)
38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak.
39 Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.
Jézus sok beteget meggyógyít(E)
40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.
41 Ördögök is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: "Te vagy az Isten Fia!" De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.
42 Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.
43 Ő azonban ezt mondta nekik: "A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem."
44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
Luc 4
La Bible du Semeur
La tentation de Jésus(A)
4 Jésus, rempli de l’Esprit Saint, revint du Jourdain et l’Esprit le conduisit dans le désert 2 où il fut tenté par le diable durant quarante jours. Il ne mangea rien durant ces jours-là, et, quand ils furent passés, il eut faim.
3 Alors le diable lui dit : Si tu es le Fils de Dieu, ordonne donc à cette pierre de se changer en pain.
4 Jésus lui répondit : Il est écrit :
L’homme ne vivra pas seulement de pain[a] .
5 Le diable l’entraîna sur une hauteur, 6 lui montra en un instant tous les royaumes de la terre et lui dit : Je te donnerai la domination universelle ainsi que les richesses et la gloire de ces royaumes. Car tout cela a été remis entre mes mains et je le donne à qui je veux. 7 Si donc tu te prosternes devant moi, tout cela sera à toi.
8 Jésus lui répondit : Il est écrit :
Tu adoreras le Seigneur, ton Dieu,
et c’est à lui seul que tu rendras un culte[b] .
9 Le diable le conduisit ensuite à Jérusalem, le plaça tout en haut du Temple et lui dit : Si tu es le Fils de Dieu, jette-toi d’ici en bas, car il est écrit :
10 Il donnera des ordres |à ses anges à ton sujet,
pour qu’ils veillent sur toi,
11 et encore :
Ils te porteront sur leurs mains
pour que ton pied ne heurte pas de pierre[c] .
12 Jésus répondit : Il est aussi écrit :
Tu ne forceras pas la main au Seigneur, ton Dieu[d] .
13 Lorsque le diable eut achevé de le soumettre à toutes sortes de tentations, il s’éloigna de lui jusqu’au temps fixé[e].
Ministère de Jésus en Galilée
Jésus, le Serviteur choisi par Dieu(B)
14 Jésus, rempli de la puissance de l’Esprit, retourna en Galilée. Sa réputation se répandit dans toute la région. 15 Il enseignait dans les synagogues et tous faisaient son éloge.
(Mt 13.53-58 ; Mc 6.1-6)
16 Il se rendit aussi à Nazareth, où il avait été élevé, et il entra dans la synagogue le jour du sabbat, comme il en avait l’habitude. Il se leva pour faire la lecture biblique[f], 17 et on lui présenta le rouleau du prophète Esaïe. En déroulant le parchemin, il trouva le passage où il est écrit :
18 L’Esprit du Seigneur est sur moi
car il m’a oint
pour annoncer une bonne nouvelle aux pauvres.
Il m’a envoyé |pour annoncer aux captifs la délivrance,
aux aveugles le recouvrement de la vue,
pour apporter la liberté aux opprimés
19 et proclamer une année de faveur accordée par le Seigneur[g] .
20 Il roula le livre, le rendit au servant et s’assit. Dans la synagogue, tous les yeux étaient braqués sur lui.
21 – Aujourd’hui même, commença-t-il, pour vous qui l’entendez, cette prophétie de l’Ecriture est devenue réalité.
22 Aucun de ses auditeurs ne restait indifférent : les paroles de grâce qu’il prononçait les étonnaient beaucoup. Aussi disaient-ils : N’est-il pas le fils de Joseph ?
23 Alors il leur dit : Vous ne manquerez pas de m’appliquer ce dicton : « Médecin, guéris-toi toi-même » et vous me direz : « On nous a parlé de ce que tu as accompli à Capernaüm. Fais-en donc autant ici, dans ta propre ville ! » 24 Et il ajouta : Vraiment, je vous l’assure : aucun prophète n’est bien accueilli dans sa patrie. 25 Voici la vérité, je vous le déclare : il y avait beaucoup de veuves en Israël à l’époque d’Elie, quand, pendant trois ans et demi, il n’y a pas eu de pluie et qu’une grande famine a sévi dans tout le pays. 26 Or, Elie n’a été envoyé vers aucune d’entre elles, mais vers une veuve qui vivait à Sarepta, dans le pays de Sidon[h]. 27 Il y avait aussi beaucoup de lépreux en Israël au temps du prophète Elisée. Et pourtant, aucun d’eux n’a été guéri. C’est le Syrien Naaman qui l’a été[i].
28 En entendant ces paroles, tous ceux qui étaient dans la synagogue se mirent en colère. 29 Ils se levèrent, firent sortir Jésus de la ville, et le menèrent jusqu’au sommet de la montagne sur laquelle elle était bâtie, afin de le précipiter dans le vide. 30 Mais il passa au milieu d’eux et s’en alla.
Exorcisme et guérisons à Capernaüm(C)
31 Il se rendit à Capernaüm, une autre ville de la Galilée. Il y enseignait les jours de sabbat. 32 Ses auditeurs étaient profondément impressionnés par son enseignement, car il parlait avec autorité.
33 Dans la synagogue se trouvait un homme sous l’emprise d’un esprit démoniaque et impur. Il se mit à crier d’une voix puissante : 34 Ah ! Que nous veux-tu, Jésus de Nazareth ? Es-tu venu pour nous détruire[j] ? Je sais qui tu es ! Tu es le Saint envoyé par Dieu !
35 Mais, d’un ton sévère, Jésus lui ordonna : Tais-toi, et sors de cet homme !
Le démon jeta l’homme par terre, au milieu des assistants, et sortit de lui, sans lui faire aucun mal. 36 Tous furent saisis de stupeur ; ils se disaient tous, les uns aux autres : Quelle est cette parole ? Il donne des ordres aux esprits mauvais, avec autorité et puissance, et ils sortent !
37 Et la renommée de Jésus se répandait dans toutes les localités environnantes.
(Mt 8.14-17 ; Mc 1.29-34)
38 En sortant de la synagogue, il se rendit à la maison de Simon. Or, la belle-mère de Simon souffrait d’une forte fièvre, et l’on demanda à Jésus de faire quelque chose pour elle. 39 Il se pencha sur elle, donna un ordre à la fièvre, et la fièvre la quitta. Alors elle se leva immédiatement et se mit à les servir.
40 Au coucher du soleil, tous ceux qui avaient chez eux des malades atteints des maux les plus divers les amenèrent à Jésus[k]. Il posa ses mains sur chacun d’eux et les guérit. 41 Des démons sortaient aussi de beaucoup d’entre eux en criant : Tu es le Fils de Dieu !
Mais Jésus les reprenait sévèrement pour les faire taire, car ils savaient qu’il était le Messie[l].
(Mc 1.35-39)
42 Dès qu’il fit jour, Jésus sortit de la maison et se rendit dans un lieu désert. Les foules se mirent à sa recherche et, après l’avoir rejoint, voulurent le retenir pour qu’il ne les quitte pas.
43 Mais il leur dit : Je dois aussi annoncer la Bonne Nouvelle du royaume de Dieu aux autres villes, car c’est pour cela que Dieu m’a envoyé.
44 Et il prêchait dans les synagogues de la Judée[m].
Footnotes
- 4.4 Dt 8.3.
- 4.8 Dt 6.13.
- 4.11 Ps 91.11-12.
- 4.12 Dt 6.16.
- 4.13 Autre traduction : jusqu’au moment propice.
- 4.16 N’importe quel membre juif de l’assistance pouvait être appelé à faire la lecture des livres de l’Ancien Testament durant le culte de la synagogue.
- 4.19 Es 61.1-2 cité selon l’ancienne version grecque.
- 4.26 1 R 17.9.
- 4.27 2 R 5.1-14.
- 4.34 Autre traduction : tu es venu pour nous détruire.
- 4.40 On attendait le coucher du soleil qui marquait la fin du sabbat pour transporter les malades, car il était interdit de le faire durant le jour du repos.
- 4.41 Jésus ne voulait pas être « accrédité » par les démons.
- 4.44 Certains manuscrits ont : Galilée.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.